– Anya, már csak egy út van, hogy gyermekünk legyen – az IVF módszer. Kornél és én végleg eldöntöttük. Ne próbáld lebeszélni. Szokj hozzá a gondolathoz – Szonja egyetlen lélegzetvétel között mondta ezt.
– IVF? Az azt jelenti, hogy mesterséges unokám lesz, “kémcsőből”? – Nem tudtam elhinni, amit a saját lányom mondott.
– Anya, hívd úgy, ahogy neked tetszik. Holnap kezdjük a kezeléseket. Minden vizsgálat megvan. Az orvosok figyelmeztettek – hosszú és kiszámíthatatlan út lesz. Nincs garancia. Kérlek, légy türelmes – Szonja mélyet sóhajtott.
Nem találtam szavakat, pedig támogatnom kellett volna, megnyugtatnom, vagy legalább nem akadályoznom. Telefonon beszéltünk. Értem, hogy nehéz volt személyesen, hiszen ez a téma nagyon érzékeny.
Szonja először a gyerekkori barátjához, Zétényhez ment feleségül. Olyan szerelmet képzeltek, ami a mesékből szökött meg. Vagy legalábbis ő így látta. De a lagziban, a kávézó pincéjében, a részeg vőlegény a koszorúslány ölében kötött ki. Zétény, amint meglátta a menyasszonyt, hebegni kezdett, miközben a koszorúslány átlátszó kendőjébe burkolózva elszaladt, és többet aznap nem látták.
Szonja váltót kért. Mi apuval próbáltuk lebeszélni:
– Szonja, ne siess! Ki tudja, mit művel az ember részegen. Biztos, hogy a koszorúslány vonszolta be Zétényt abba a rohadt pincébe! Hiszen olyan jóképű, mint a fiatal Bodor Tibor. Bocsáss meg neki, kislányom! Ne dobd el a boldogságot!
– Nem, anya! Nem bánom meg. Zétény megszúrt, és mélyen. De nem akarom, hogy a házasságunk csalással és hazugsággal kezdődjön. Hála Istennek, hogy még a násznapon kiderült.
Hiába könyörgött Zétény, hiába volt őszintén bánatos – Szonja hajthatatlan maradt.
…Pár hónapra kiderült, hogy lányom Zéténytől várandós. De titokban, tőlem is elrejtve, megszabadult a gyermektől. Ha időben tudtam volna, biztos könyörögtem volna, hogy maradjon vele.
…Ahogy múlt az idő, Kornél kezét kérte. Ő amúgy Zétény legjobb barátja volt. Titokban Szonjába volt szerelmes, de sosem lépett volna a barátja útjába. Most viszont úgy alakult. Szonja nem mondott azonnal igent. Megégette magát, nem hitt senkinek. Három évig szenvedett a döntéssel. De Kornél kitartott. Végül meggyőzte őt:
– Kornél, még mindig igaz, amit mondtál? Hogy feleségül veszel?
– Igen, persze, Szonjácskám! Ne mondd, hogy most már igent mondasz?! – Kornél megcsókolta a kezét.
Szonja bólintott.
A lagzi fényűző volt, ott volt mindenki – csak Zétény hiányzott. De a „volt” küldött egy hatalmas, illatos liliombokrot. Szonja visszautasította, és egy hajadon barátnőjének adta.
Akkor Szonja huszonnyolc, Kornél harminchárom éves volt. Két év telt el a házasságukból, és egy gyerek sem akantozott.
– Szonja, terveztek valamit, vagy csak nem jön össze az örökös? – kérdeztem óvatosan.
– Nem jön, anya. Kezdek aggódni. Kornél hallgat a témáról. Szerintem magát okolja. Várjunk még egy évet, aztán… – lehajtotta a fejét.
– Mi az, hogy “aztán”? Gyermekotthonból fogtok örökbe fogadni? – nem értettem.
– Majd meglátjuk. Lesz gyermekünk. Bármi áron – mosolygott rejtélyesen.
– Isten hozta el! Mi apuval alig várjuk már az unokát – simogattam a haját.
…Két év kemény próbálkozás után Szonja bejelentette az IVF-t. Minden porcikám ellene volt:
– Szonjácskám, azt mondják, ezeknek a gyerekeknek nincs lelkük, betegesebbek, mintha nem is ebből a világból lennének, hogy maguk sem lesznek soha szülők… Robotbabák!
– Anya, negyven éve létezik ez a módszer! Az egész világon egyre több gyerek születik így. Nehéz folyamat, de végül ugyanolyanok lesznek, mint a többiek. Készülj fel az unokára! Akár ikrek is lehetnek! – Szonja nagyon szerette volna, ha elfogadom a döntésüket.
Én megértettem – nincs visszaút. Most már csak reménykedni tudok.
…Az út hosszú, fárasztó és drága volt. A negyedik próbálkozásra sikerült teherbe esnie. Szonja depresszióba esett, hisztizett. A hormonok miatt sokat hízott. Kornél lesoványodott a folyamatos hangulatingadozások, a könnyek és a váratlan nevetések miatt.
– Anya, félek tüsszenteni, köhögni, hirtelen mozdulni. Mi van, ha minden kiesik belőlem? Az ötödik próbálkozásra már nem vállalkoznék. De legalább ezt a babát kihordhassam… Minden aKornél és Szonja most boldogan nevelik kis Zsófiát, aki minden nap emlékezteti őket arra, hogy a csoda néha a legnehezebb utak végén vár.







