Ez egy másik élet lesz
Huszonévesen Zsófia még nem sejtette, mi vár rá a jövőben. Egyetemre járt, szerelmes volt Péterbe, és a lagziról álmodozott, hiszen már többször is szóba került köztük a házasság.
Péter idősebb volt Zsófiánál, már letette a katonai szolgálatot, amikor egy alkalommal visszatért az iskolába az “őszi bálra”. Zsófia akkor végzős volt. Mindig emlékezett rá, mikor először látta Pétert. Bár ugyanabban a városban éltek, sőt, ugyanabban az iskolában tanultak, csak ő korábban érettségizett.
Ez meg ki lehet ilyen jóképű? villant át Zsófia fejében, amikor meglátta Pétert.
A terembe lépett, körbenézett, ismerősöket keresett, majd összeakadt a tekintetükkel, és mosolygott. Zsófia azonnal beleszeretett. Hogyan is ne tette volna? Péter olyan különleges volt, nem hasonlított a többi fiúra.
Szia, én Péter vagyok, te meg ki? közeledett a lányhoz, aki elpirult. Meghívlak egy táncra. Megfogta a lány derekát, és elkezdtek forogni.
Zsófia
Szinte nem érezte a lábát alatta, mintha repült volna. Péter magabiztosan vezette, és érezte minden mozdulatát.
Zsófia, mondhatom, könnyedén táncolsz mosolygott.
Egész este nem mozdult el a lány mellől, és már megbeszélték, hogy a bál után hazakíséri. Sétáltak, hosszan bolyongtak, nem akartak elválni, de Zsófia tudta, haza kell mennie, anyja aggódik.
Péter soha nem hagyta, hogy unatkozzon. Az érettségi után Zsófia helyben, a városuk egyetemére iratkozott. Péter dolgozott. Nem ismerte az unalmat vagy a rossz kedvet, pozitív energiája örömet adott mindenkinek, aki körülötte volt. Sok barátja volt, és Zsófia gyakran társaságában volt esküvőkön, bulikon.
Péter gyakran hozott neki rózsát, télen is. Minden randevójuk ünnep volt. Gyakran ültek kávézókban, kirándultak kettesben vagy barátokkal.
Amikor Zsófia harmadéves volt, Péter örömteli hírt hozott:
Újévre elviszlek a Mátrába síelni. Már megvettem a jegyeket. Megtanítunk síelni, remek oktatók vannak, gyorsan megtanulsz.
Juhéé, Peti, te vagy a legjobb! örült Zsófia, és a nyakába borult, majd hirtelen eszébe jutott: Jaj, de én félős vagyok! Félek lecsúszni a dombról! Nem tudtad? nevetett.
Az utazás felejthetetlen volt. Zsófia gyorsan megtanult síelni, annyira megszerette, hogy sajnálta, mikor véget ért ez a tündérmese. Aztán eljött március 8-a. Péter két csokor rózsával érkezett hozzájuk.
Boldog nők napját! nyújtotta át az egyik csokrot Zsófia anyjának, a másikat pedig neki. Neked, szépségem mondta mosolyogva, és megcsókolta az arcát. Zsófia örült a gyönyörű virágnak.
Péter, minek költesz ennyit? szólt közbe Zsófia anyja. Ez drága.
Nem baj! Gábor és Balázs külföldre mennek dolgozni, engem is magukkal húznak. Én is megyek. Magasfeszültségű vezetéket szerelnek, villanyszerelőket keresnek, jól fizetnek. Így keresek pénzt a lagzira és egy autóra.
Nem akarom, hogy elmenj! kiáltott fel Zsófia. Nem akarom, Péter!
Nem leszek sokáig, három-négy hónap, és visszajövök. Beszélünk telefonon. Nagyon szeretnék egy szép lagzit, te is ezt akarod.
Azt akarom, de elég egy szerény esküvő is. Nem ez a lényeg, hanem hogy együtt legyünk mondta szomorúan Zsófia.
De Péter elhatározta, nem volt hajlandó visszalépni, így Zsófia nem tudta lebeszélni. Elutazott a barátaival. Valóban jól fizettek, és gyakran beszéltek telefonon.
Zsofia az előadáson ült, amikor hirtelen nyugtalanság fogta el, de ez az érzés hamar elmúlt. Előző nap beszéltek Péterrel, így ma nem számított tőle hívást. Otthon este semmi sem volt a helyén. Zsófia hívta fel őt, noha mindig Péter telefonált. A telefon néma maradt. A szíve úgy vert, hogy a halántékába fájt.
Miért nem veszi fel Péter? forgott a fejében aggódva. Öt
