A legidősebb lány, Eszter, ki már harminc éves, sosem házasodik meg, mert a feleségül kívánt férfiak nem felelnek meg a szigorú elvárásainak. Így most egy keserűen férjesképviselőként él, igazi rémtörténet a férfiak számára.
Feleség a házban. szól a hangja, ahogy befejezi a mondatot. A fiatalabb lány, Réka, egy kicsit kerekded kedves hölgy, bólint. Az anyjuk nem szól, de a szomorú arca azt mutatja, hogy az új menyasszony sem nyerte el tetszését. De mit is szeretne egy ilyen lány? Az egyetlen fiú, Ádám, a család oszlopa, elhagyta a honfit, csatlakozott a Honvédséghez, és hazahozott egy feleséget. A menyasszonynak sem apja, sem anyja, sem pénze nincs. Semmi, ami bizonyítaná, honnan származik talán egy árvaházból jött, vagy családi ismerősök köréből, senki sem tudja. Ádám csak nevetve mondja, hogy ne aggódjon, anyuka, mi megteremtjük a gazdagságunkat. De azt mondja: Ki a családba jött? Talán tolvaj vagy csaló mostanában már annyian vannak.
Márta Kovács, mióta az új menyasszony megjelenik a házban, egyetlen éjszakát sem alszik. Fél szemmel szundít, mindig arra várva, hogy a menekülő rokonok mikor fogják felfedezni a szekrényekben rejlő titkokat. A lányok is sürgetik: Anyukám, rejtsd el a családi kincseket, a kabátot, a aranyat, nehogy egy szép reggelre mind elveszítsük!
Ádámra szintén haragszik a család: Miért hoztad ezt a lányt? Hová tűntek a szemeid? Nem látok semmit, ami mutatná, honnan származik!
Mindenhogy élni kell, így a házban minden a helyére kerül. A birtok gazdag: háromszázhúsz áru hektár kert, három sertés a baromfiudvarban, madarak, amik csak úgy szólnak. A házi munkát nem lehet egy nap alatt befejezni, de a menyasszony nem panaszkodik. A sertéseket eteti, főz, takarít, mindent megtesz, hogy a anyósát elégedetté tegye. Ha a szív nem nyílik, még a legnagyobb aranyból is nem lesz elég, minden rosszul alakul.
Az első nap már elmondja a menyasszony:
Szólíts meg a keresztnevemmel és apai nevemmel. Így jobb lesz. Nincsenek már saját lányaim, de bármit teszel, nem leszel olyan, mint a sajátok.
Ettől a napon kezdik csak Márta Kovács néven hívni őt, az anyukát pedig már nem szólítja menyasszonynak. Azt mondja: Csinálni kell valamit. És ennek elegendő. Nem kell kényeztetni. A szomszédok sem engednek a nemkívánatos rokonoknak nyugodtan élni. Minden sorba felírják a szabályt. Néha az anyuka kénytelen befenntartani a szétálló lányokat, nem azért, hogy a menyasszonyt megkímélje, hanem hogy a ház rendben maradjon. A lány kemény dolgozó, nem lustálkodik, és a szokásos tisztasága miatt az anyuka lassan meglágyul.
Talán a jövőben rendeződne a helyzet, ha Ádám nem menekülne el.
Milyen férfi bírná ki, ha egész nap kétszer is felkiált: Milyen férj vagyok? Milyen férj vagyok? Eszter bemutatná neki egy ismerősét, és minden felborul. A nővérek ünneplik a győzelmet: Most már ez a menyasszony elvándorodik. Az anyuka csendben marad, a menyasszony csak úgy néz ki, mintha megsemmisült volna, csak szemek maradtak, amik üresnek tűnnek. Hirtelen, mint villám a tiszta ég alatt, két hír érkezik: a menyasszony terhes, és Ádám elhagyja őt.
Ez nem lehet, mondja az anyuka Ádámnak. Én neked nem vagyok szülő.
De ha már házasok, akkor éljetek! Nem kell veszekedni. Gyorsan apa leszel, ha nem bánod a családot, kitérek a házból, és már nem akarok semmit. És Szilvia, a lánya, marad.
Első alkalommal a nő anyja név szerint szólítja a menyasszonyt; a testvérek elhallgattak. Ádám dühös, Én vagyok a férfi, döntök. De az anyuka a karjaival felhúzza, nevetve: Még csak nadrág vagy, amíg nem szülöd meg a gyermeket, neveled felnőtté, és csak akkor leszel férfi!
Az anyuka soha nem cserél pénzt a szavakért, de Ádám még mindig anyuka. Ha akar, elhagyja a házat, Szilvia marad és szül egy lányt, akit Várikának nevez. Az anyja, amikor megtudja, semmit sem mond, de örömtelenül mosolyog.
A ház külsője változatlan, csak Ádám elfelejtette haza a visszaúton, haragszik. Az anyuka is aggódik, de nem mutatja. A unokát szeretettel neveli, ajándékokkal, édességekkel. Szilvia viszont soha nem bocsátja meg, hogy a fia miatt elveszítette, de sem szavakkal, sem félen sevet.
Tíz év telik el. A lányok férjhez mennek, a nagy házban hárman maradnak: az anyuka, Szilvia és Várika. Ádám toborzásra kerül, az új feleségével északra költözik. Szilviához egy nyugalmazott katona, egy középkorú férfi közelít, aki elvált, lakást hagyott neki, míg ő egy kollégiumi szobában él. Megkapja a nyugdíjat, stabil férfivá válik. Szilvia kedveli, de hová viszi? Anyához?
Elmagyarázza mindenkit, bocsánatot kér, és bemegy az anyához. A férfi nem buta megjelenik az anyuka házában, mondja: Márta Kovács, szeretem Szilviát, nélküle nem tudok élni.
Az anyuka arca nem mozog.
Ha szereted, házasodj meg, éljetek együtt.
Csendben hozzáteszi:
Nem engedem, hogy Várikát felcseréljék. Itt éljetek, nálam.
Így együtt laknak. A szomszédok nyelvükre harapnak, hogy a magyaros Márta Kovács hogyan taszította ki a saját fiát, és a menyasszonyt elfogadta. Az idősebb nő nem figyel a pletykákra, nem beszél a szomszédokkal, a fiatal férfival sem. Szilvia megszüli Katalint, az anyuka azonban nem tudja megörülni a saját unokájának. Milyen unoka? gondolja.
A szerencse hirtelen rosszra fordul: Szilvia súlyosan megbetegszik. A férj összeomlik, egy időre még ivót is próbál. Az anyuka csendben, szavak nélkül, leveszi az összes megtakarítást, és Budapestre viszi Szilviát. Mindenféle gyógyszert ad, minden orvoshoz bemegy, de hiába.
Reggel Szilvia jobban érzi magát, kér egy csirkelevest. Az anyuka gyorsan megönti a csirkét, lefejti, megfőzi. Amikor a leves elkészül, Szilvia nem képes megenni, és először sír. Az anyuka, akit soha nem látták sírni, együtt sír:
Miért hagysz el, kedves gyermek? Amikor szeretlek, miért menekülsz?
Megnyugtatja, letörli a könnyeket, és azt mondja:
Ne aggódj a gyerekekért, nem fognak meghalni.
Ezután már nem sír, csak csendben üldök a kezét, óvatosan simogatja, mintha bocsánatot kérne mindenért, ami köztük történt.
Újabb tíz év telik el. Várikát házasságra adják. Eszter és Réka, most idősebb, megöregedett, már gyermekük sincs. A család összeül, Ádám hazatér. A feleségével már szétvált, erősen iszik, amikor meglátja, milyen szép Várika lett. Nem hittem, hogy ilyen csodálatos lányom lesz. De amikor hallja, hogy Várika apja a másik férfi, dühébe kap, és anyának vádolja: Te vagy a hibáért. Hozd ki, a férfi ne maradjon itt, ő az én apám.
Anyukája válaszol:
Nem, fiam. Te nem vagy az apa. Még gyerekkorodban is csak nadrág volt, felnőtt nem lettél.
Ahogy kimondta, Ádám nem bírja elviselni a megvetést, összegyűjti a cuccait, és újra útra kel. Várika férjhez megy, egy fiút szül, akit Sándornak nevez, a nevelőapja tiszteletére. A Várika temetve lett a múlt évben Szilvia mellé.
Így állnak egymás mellett: a menye és a anyja. A tavasz közepén egy nyírfalevél nyílik a kertben, ahonnan nem tudni, honnan nőtt. Talán Szilvia búcsúja, vagy az anyja utolsó bocsánata.
