Ezra nem ismerte az apját. Amikor felnőtt és megkérdezte anyját róla, csak annyit mondott:
– Rossz neked velem?
Márta szerette a lányát, bár nem kényeztette. Hogy is ne szerette volna azt a csendes, nagy szemű kislányt? Nem okozott gondot, jól tanult, hallgatott anyjára.
Átlagos, észrevehetetlen kislány volt. Nem mindenkinek kell szépnek lennie. Soha nem hallotta senkitől, hogy aranyos vagy bájos lenne. „Pont, mint az anyja!” – mondták a felnőték.
Anyja nem használt illatos parfümöt, nem festette a száját, magassarkúban nem járt. „Milyen magassarkú? Egész nap a szövőgépek mellett futkosok, a lábam úgy sajog!” – mondta anyja. A textilgyárban dolgozott, a műhelyekben állandó zaj volt, így Márta hangosan szokott beszélni, majdnem kiabálva.
Kilencedik osztály után anyja a faluba küldte nyaralni régi barátjához, Klárához. Talán volt valami titkos románca, és nem akarta, hogy a lánya zavarja.
– Hogy ismerkedtetek meg anyummal? – kérdezte Klárát Ezra. – Ő városi, te meg falun élsz.
– Anyád is falusi volt. Bölcsőtől fogva barátnők voltunk. Ő aztán elment a városba, a gyárba dolgozni. Nem mesélte? Mindig szégyellte a falusi gyökereit. – Klára sóhajtott. – Én maradtam, rögtön suliban férjhez mentem. Gyerek nem jött, a férjem elment dolgozni és soha többé nem jött vissza. Így élek egyedül. Anyád legalább megszülhetett, itt meg rendes férfi sincsen. Mind iszák.
– Az apámról tudsz valamit?
– Hát mit ne tudnék? A gyárban csak nők dolgoznak. Műszak után mindenkinek a pihenés jár. Anyád, mint kiváló dolgozó, kapott egy lakást. Nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. De múlnak az évek…
Aztán egyszer férfit vettek fel a gépek beállítására. Nem volt szép, de a férfinak nem is kell az. Egy női közösségben bárki becsben van. Nem is tudom, hogy történt, de teherbe esett tőle. Már az utolsó pillanatban, majdnem késő volt.
Márta nem volt szép. Nem rohangáltak utána a pasik. Amikor megtudta, hogy lány lesz, még örült is. Könnyebb egyedül felnevelni egy lányt. Magának szülte. Így hívják ezt. – Klára sóhajtott.
Klárával könnyű volt beszélgetni, nem úgy, mint anyjával. Sok mindent megtanított a házimunkáról. Mi mást csinált volna a faluban? Sok gyerek jött nyaralni, de mind kicsik voltak, Ezra korához képest.
Július végén megérkezett egy fiú a szomszédhoz. Amikor meglátta, Ezra szívében dal szólalt meg. A kertben segített a nagyapjának, vizet hordott a patakból, ő meg az ablakból figyelte.
Egyszer látta, hogy a fiú a patakhoz megy, EzraEzra fogta a törülközőjét és utána sietett, a szíve hevesen dobogva, mint akkor, amikor először találkoztak.
