**Kitalált házasság**
Bence a peronon sétált, örvendve a lágy tavaszi napnak. A fiatal férfi hét évet töltött külföldön, erdőirtással foglalkozott. Most, miután megtakarított egy szép összeget és vásárolt ajándékot anyjának és húgának, sietett haza.
– Fiú, hová tartasz? Ugorj be, elviszlek! – hallotta maga mögött egy ismerős hangot.
– Bácsi István! Nem ismersz meg? – örvendezett a férfi.
Az öreg tenyerét a homlokához emelte, hunyorogva vizsgálta az idegent.
– Én vagyok, Bence! Annyira megváltoztam?
– Bencike! Micsoda véletlen! Már nem is reméltük, hogy viszontlátunk! Legalább egy kis üzenetet küldhettél volna.
– Olyan remetefaluban dolgoztam, ahol ritkán ért oda a posta. Hogy vannak az enyéim? Anyu, Zsófi, minden rendben? Az unokahúgom már iskolás lehet, ugye? – mosolygott a fiú.
Az öreg lehorgasztotta a fejét és mélyet sóhajtott:
– Szóval semmit sem tudsz… Rosszak a hírek, Bencike. Nagyon rosszak… Majdnem három éve, hogy anyukád elment. Zsófi a bulikba fordult, aztán teljesen otthagyta Kitti…Kitti szegényke teljesen magára maradt, és most, hogy végre minden a helyére került, Bence úgy érezte, megtalálta az igazi családot.
