A világos, tágas szülészeti osztály telt át. A levegőben öröm és egy kis szorongás keveredett, mintha valaki egy szivárványt festett volna a szívekre. Körülötte boldog rokonok zúgtak: izgatott férfiak hatalmas virágcsokrokkal, újszülött nagymamák és nagyapák, valamint sok ismerős és barát. A beszélgetések zaját állandóan megtörte a ragyogó nevetés. Mindenki lélegzetét visszatartva várta az új családtagok megérkezését.
Nálunk fiú született! Első! susogta egy fiatal nagymama, aki a mellette álló nőhöz hajolt. Szemei a boldogság könnyével csillogtak, kezében pedig egy csomó égszínkék lufi tündökölt.
Nálunk lányka! Kétszer is egyszerre, képzeljétek! kiáltotta a társa, aki rózsaszín csomagolópapírral volt beburkolva.
Már van idősebb lányuk. Három kislány, mint egy mesebeli királynői társaság! dicsérte egy harmadik.
Ó, ikrek! Milyen ritkaság! Szívből gratulálok! tette hozzá egy negyedik.
A zűrzavarban senki sem vette észre a kicsi leányt, aki hiába próbálta kinyitni a nehéz ajtót. Kezei tele voltak csomagokkal, amik már szinte szétrepedték a táskákat.
Mi ez gyerek? kérdezte Gábor, a fiatal férfi, aki a nővérét hozta el a testvérével, Lászlóval. Nem hitte el a szemét. Vajon tényleg a nő jobb kezén, a felkar és a test között nyugvó kis, takaróba burkolt csomagot látja?
Hogy történhet ez? gondolta Gábor. Hol vannak a rokonok? Hol vannak a barátok? Nem lehet, hogy ebben a hatalmas Budapestben senki sem találkozik egy fiatal anyával és a védtelen babájával.
A család már hónapok óta felkészült a testvér gyermeke születésére, hiszen ez egy olyan nagy esemény, mint a Nyárfa ünnepe. Gábornak senki sem jutott eszébe, hogy valami másképp alakulhat.
Gábor gyorsan odament az idegenhez, szélesen kinyitotta a masszív ajtókat, megtartotta őket, amíg áthaladt, majd maga is beugrott mögötte.
Hadd vigyem be a csomagjaikat a taksiba! ajánlotta.
Köszönöm, nem kell mosolygott a nő. Szemeiben szomorúság és bizonytalanság csillant mintha a könnycseppek szélén állna. Óvatosabban fogta a babát, erősebben a testéhez szorította, és felébb indult a buszmegálló felé.
Minek jár a buszon újszülöttel?! gondolta Gábor, miközben meg akarta hívni, hogy felajánlja a vezetést a saját autójával. De rokonok hívták, a testvérrel és nevelővel kellett menni. Elfelejtve minden mást, Gábor a saját családjához sietett.
Ágnes, a falusi lány, mindig is a tökéletes lányként akart élni. Anyja későn szülte meg, apját pedig sosem látta: egy nyaralási kaland után maradt ott a városban. Ágnes és anyja, Lili, egy apró, szűk házban éltek a falu szélén. Ágnes már kiskorától megtanulta a házimunkát, jó tanuló volt az iskolában, mindig engedelmes. Jövedelmük szerény: Lili a helyi bolt eladójaként dolgozott, nem tudott többé semmit, mint a zsebében néhány forint. Amikor anyja nyugdíjba vonult, a pénzügyi helyzetük még szűkebb lett.
Ágnes csak arra vágyott, hogy minél hamarabb felnőjön, tanuljon, jó fizetésű munkát találjon, így a család soha többé ne szenvedjen éhségtől. Nem akarta, hogy a boltban a maradék zab vagy egy szelet hús miatt aggódjanak. Ezért szorgalmasan tanult, extra órákat vett, míg kortársai randiztak, moziba mentek vagy táncba jártak. Ágnes megmaradt a könyvek mellett, minden alkalommal visszautasítva a szomszéd, Fülöp, egyes hajtott próbáit.
Menj ki egy kicsit! buzdította anyja. Szép idő van! Már majdnem elhalványultál a könyvek mögött! Pihenj egy kicsit!
Hamar lesz a felvétel, csak a legjobb pontokat kell szereznem! Ez az egyetlen esélyem, érzed? válaszolta Ágnes.
Fülöp, aki már az első osztálytól titokban szerelmes volt Ágnesbe, soha nem kapott visszavágó választást. Ágnes nem is figyelt a falusi fiúkra, mintha nem is léteznének. Az áldozatos munkája meghozta a gyümölcsét: Ágnes ragyogóan teljesítette a vizsgákat, és felvette a városi pedagógus egyetemre, ahogy mindig is álmodta. Boldogsága határtalan volt, míg anyja egyre inkább aggódni kezdett.
Hol fogsz lakni? Nem tudok anyagilag segíteni, tudod, mennyit kapok. aggódott Lili.
Ne aggódj! nyugtatta Ágnes. Már keresek esti munkát, néztem a hirdetéseket. A kollégium is ingyenes, már felhívtam, egy szobát kapok!
Ágnes a kollégiumban egy másik falusi lányjal, Rékával osztozott. Réka gyakran megosztotta a saját tápjait, amiket nagylelkű rokonok hoztak, Ágnes pedig segített a dolgozataival, dolgozólapokkal és esszékkel.
Munka is hamar talált rá: takarító helyett pincérnő lett a közeli kocsmában. Nincs nehéz dolga, csak italt hoz, kedvesen mosolyog.
A kocsmában megismerkedett Mátyással, egy gyakori vendéggel. Ágnes már a harmadik évfolyamon járt, a diplomához már csak egy karnyújtásra volt. Mátyás fiatal, elbűvölő fiú, minden hétvégén barátaival jelent meg, nevetve, tréfálkozva. Ágnes szívesen nézte a pattanásait az arcon, amikor mosolygott. Egy napon elkapta a tekintetét, Ágnes elpirult, és elfordult, de Mátyás azóta külön figyelmet szentelt neki.
Kezdtek találkozni. Mátyás figyelmes, gondoskodó, okos és jókedélyű volt. Két évvel ezelőtt befejezte a gazdaságtant a nagy bankban, és karrierje lendületet vesz. Ágnes gyorsan kapott egy állásajánlatot, hogy költözzön Mátyáshoz egy tágas, egy alapterületű apartmanba a munkahely közelében.
Mikor Ágnes elmondta, hogy várandós, Mátyás örömmel reagált.
Épp most akartam felkérni, és jut ez a hír mosolygott. Sietnünk kell, hogy az esküvőnön még karcsú leányként állj, ne már a pocakoddal! De bármilyen vagy, nekem mindegy.
Ágnes aggódott a szülők miatt: Mátyás édesapja befolyásos üzletember, tehenészet tulajdonosa; anyja segít neki a dolgokban. Vajon hogyan fogadják a szerény falusi lányt, ráadásul várandósat? A válasszakra azonban nem kellett sokat gondolni a család már előre kedvesen gondolt rá. A jövőbeli anyós, Olívia, azonnal megdicsérte a lakás tisztaságát, rendezettségét, és a vacsorát, amit Ágnes készített, el is szállottak.
Mint a legjobb étteremben! dicsérte Olívia. Ez a saláta felülmúlhatatlan!
Aranykezeid vannak! erősítette a férje.
Olívia arra kérte Ágnest, hogy csak Olívának szóljon. Együtt készültek az esküvőre, Olívia elvitte Ágnest drága butikokba, próbák között kávézókban ülve nevetve. A nő egyszerű, őszinte volt, semmi pompától nem nyűgözte el. Ágnesnek nem volt kényelmetlen érzése a társadalmi különbségek miatt.
Anyád is jön az esküvőre? Szeretnénk megismerni. Ha akar, maradhat nálunk. Hosszú házunk van, nálatok talán szűkös lesz beszélt Olívia.
Az esküvő pompás, sok vendéggel, műsorvezetővel, előadóművészekkel és tűzijátékkal. Ágnes nem gondolta, mennyibe kerül. Amikor ezt megemlítette Olíviával, az csak elmosolyodott:
Ne aggódj, megengedhetjük magunknak! Te vagy a fiam felesége, a napunk ünnepelje. Pihenj, ne feszülj, ez már számodra ártalma.
Ágnes nem akarta elhinni a szerencséjét. Hallott már a feleségek és anyák közti feszültségről, főleg ha a menyasszony szegényes családból jön. De náluk más volt. Szerencséd van, lányom! szinte sírva mondta anyja, amikor eljött az esküvőre. Nem érezte magát kényelmesen a fénylő díszben, de Olívia mindent tett, hogy oldja a feszültséget: tréfált, köszönetet mondott egy ilyen csodás lányért.
Az élet kezdett a gyermek várásával. Az első ultrahangnál az orvos azt mondta, egészséges kislány lesz. Akkor legközelebb a fiúnkra visszatérünk mosolygott Mátyás, örömét ábrándozva a leszármazottakról.
Olívia fel volt izgatva: két fiú anyukája volt, egész életében lányra vágyott. Most unokát kapott! Roszaságokkal, rózsaszín ruhákkal és kis kosztümökkel körülötte keveredtek.
Ágnes elámult a ruháktól, elképzelte, hogyan öltöztetheti majd a kis Rékát. Olívia már tervezte, hogy balettet, képzőművészeti iskolát és korai fejlesztő órákat is elviszi.
Ágnes egyetértett, örült, hogy a még nem született lánya már ilyen szeretetben úszik. Azonban egy ellenőrző vizsgálat rámutatott, hogy veszély fenyegetheti a terhességet. A szüle, Olívia, a legjobb orvosokat hívta.
Ágnesnek rosszul lett; még a víz is utálta, fogyott, a második trimeszter helyett csak rosszabbodott a közérzete. Kórházban feküdt, otthon pedig Olívia gondoskodott róla: főzött, takarított, még a fiát is figyelmeztette a tétlenségre. Ágnes hálás volt, hiszen önmagát sem tudta segíteni.
Mátyás egyre távolabb került: munka, barátok, telefon. Ágnes csak a vizsgálatokról, eljárásokról mesélt, és már unta. Álmodott egy fiúról, de helyette egy terhes feleséget kapott, aki állandóan ágyban feküdt. Ráadásul megjelent egy vonzó egyetemista lány is
Titokban tartotta a viszonyt a szülei elől, félve a reakcióiktól. Olívia szinte csak a jövőbeli unoka kedvességéről beszélt, soha nem rejtegette, hogy lánya helyett két fiút akart.
Hirtelen Ágnes előbb szülte a babát egy hónappal a vártnál. A fájdalom elviselhetetlen volt, az orvosok mindent megtettek, majd a szülőszobában felküzdve kereste a lelke legmélyebb erőjét, hogy lányáért küzdjön.
A kislányt született, de azonnal elvették. Az orvosok valamit megbeszéltek. Ágnes rájött, valami borzalmas történt. Egyedül maradt egy szobában; éjszaka nem aludt, nem akart senkire telefonálni.
Reggel a főorvos közölte: a gyermek Down-szindrómás. Egyetlen ultrahang sem mutatta ezt. Még fiatal vagy, egészséges gyermeket vársz. Jobb, ha az intézménybe kerül. mondta. Ágnes elképedve, de határozottan visszautasította. Követelte, hogy visszakapja a lányt, és szeretettel nevezte el Emikának.
Telefonálni Olíviának: Tudom, mindent megoldunk! mondta izgatottan. Köszönöm! válaszolta Ágnes. Találtam egy jó pszichológust, hogy elfelejtse a fájdalmat, újat születik. Mit gondolsz? Emika él! mondta Olívia. Nem értesz írd le a visszautasítást. Mondjuk, a gyermek meghalt. Nem, szakította Ágnes a hívást.
Mátyás sem akarja elveszíteni a gyermeket. Miért mondhat a nő nemet, míg én nem? Fiatal vagyok, miért kell ezt a terhet viselnem? kérdezte. Olívia többször is felhívta, rávette, majd ultimátumot adott: vagy visszaköszön a babához, vagy Ágnesnek nincs helye a csalÁgnes végül magára és Emikára támaszkodva egy új, csendes életet épített, amelyben a szeretet minden akadályt legyőz.
