Eszter hazatért a munkából a budapesti lakásába. Mikor kinyitotta az ajtót, megdermedt a hallban. A saját cipője és a férje, Gábor bakancsa mellett idegen csizmák álltak. Azonnal felismerte – a sógornője, Judit cipője volt. „Miért van itt? Gábor szó sem említette, hogy Judit eljön”, – gondolta Eszter, miközben a szívében egyre erősödött a nyugtalanság. Ki akarta hívni a férjét, de az ösztöne suttogta: ne siess. Ehelyett hallgatózni kezdett, figyelve a nappaliból hallatszó beszélgetést. Amit hallott, szörnyű fájdalmat okozott a szívében.
„Eszter, megint üzleti úton van a férjed?” – szólította meg kollégája, Balázs, aki utolérte az irodai parkolóban. „Nem jössz be egy kávéra? Ihatnánk egy lattét, beszélgetnénk, mert így csak futólag látjuk egymást – szia és viszlát.”
„Bocs, Balázs, ma nem megy” – felelte Eszter erőltetett mosollyal. „Gábor ígérte, hogy korábban hazajön, szeretnénk konyhabútort választani. Még mindig nem rendeztük be teljesen a lakást a felújítás után. Ja, és amúgy is, Gábor rég nem volt üzleti úton.”
„És mindig időben hazaér?” – Balázs hangján enyhe gúny csúszott át.
„Nem mindig” – sóhajtott Eszter. „Most pénzre van szükségünk, Gábor ezért marad gyakrabban dolgozni. Ha meglesz a bútor, talán könnyebb lesz.”
„Értem” – mosolygott Balázs, kívánott jó estét, és ellépett.
Eszternek szerencséje volt: a busz hamar megérkezett, bár általában várni kell rá. Az ablak mellé ült, és elmerült gondolataiba. Régen majdnem Balázs felesége lett. Egy bolond veszekedés miatt szakítottak, amire már nem is emlékezett. Aztán megjelent Gábor, és Eszter, akarva, akaratlanul, hogy Balázsnak bizonyítson, gyorsan beleegyezett a házasságba. „Nézd, nem maradtam egyedül, most megbánod” – gondolta akkor.
Balázs próbált békülni, bocsánatot kért, esküdözött, hogy boldoggá teszi, de Esztert már Gábor vitte magával. Azt hitte, soha nem szerette Balázst, hogy minden csak tévedés volt. Az évek során majdnem elfelejtette, de mostanában áthelyezték az ő részlegükre a központból. Balázs úgy tett, mintha örülne a véletlen találkozásnak, de Eszter sejtette, hogy szándékosan érte el az áthelyezést, miután megtudta, hol dolgozik. Örömmel töltötte el, hogy még mindig nőtlen, és ugyanolyan melegséggel néz rá. Mélyen a szívében boldogságot kívánt neki, de valahol mégis irigyelte az ő jövendőbelijét – Balázs tudott udvarolni, igazi romantikus volt.
Gábor jó férj volt, de az utóbbi időben egyre gyakrabban elkésve ért haza. A jövőjükért dolgozott, hogy semmiben ne legyen hiányuk, de Eszterre alig maradt idő. Gábor nővérének, Juditnak a lakásában laktak, aki nagylelkűen felajánlotta nekik, amíg a gyerekei kicsik. Judit és a férje anyagi gondok nélkül éltek – Judit soha nem dolgozott, a lakásokat pedig befektetésként adták ki a gyermekeik jövője érdekében. Eszter és Gábor felújították a lakást, most bútorokat vásároltak. De néha Eszter bánta, hogy nem béreltek ki egy már berendezett lakást. Annyi pénz ment el a felújításra, ami több év bérleti díjra vagy egy jelzálog kezdő összegére is elég lett volna. De Gábor lelkes lett, amikor Judit felajánlotta nekik ezt a lakást.
Eszter leszállt a buszról, és sietett hazafelé. A levegőben érezni volt az esőt, de a hűvös szélre nem figyelt. Gondolatai kavargottak, nem hagyva, hogy összpontosítson. Mióta költöztek ebbe a lakásba? Egy éve? Másfél? Pontosan nem tudta, de az érzés, hogy még mindig csak átmenetEszter mélyet lélegzett, és úgy döntött, hogy most már bátran belép a nappaliba, kész szembenézni a valósággal.
