**Mai naplóbejegyzésem:**
A sógorok hétvégére jönnek
— Anyu, teljesen megőrültél?! Milyen sógorok?! — kiáltotta Zsóka a telefonba, majdnem elejtve a készüléket. — Már százszor elmondtam, hogy Pistikével csak úgy járunk!
— Hát, ha csak úgy jártok, akkor nem komoly? — anyám hangja határozott volt, és semmi jót nem sejtetett. — Zsófi, már huszonhét éves vagy! Mások ennyi idősen rég férjnél vannak, gyereket vállalnak, te meg csak játszadozol! A szülei rendes emberek, dolgosak, háromszobás lakásuk van a Kispesten…
— Anyu! — Zsóka behunyta a szemét, próbálva csillapítani a fejfájást. — Figyelj már rám! NEM vagyok kész a házasságra. NEM akarom ezt idegenekkel megbeszélni. És egyáltalán, meg kellett volna kérdezni előtte!
— Késő már kérdősködni, — anyám nyilván mérges volt. — Már felhívtam őket, holnap reggel jönnek. Pisti egyébként tud róla. Tegnap beszéltem vele, egyetértett.
Zsóka lassan leereszkedett a kanapéra. Pisti egyetértett… Persze, neki mi vesztenivalója van? Nyugodtan él a szülei lakásában, napközben csak néha dolgozik, erre ajándékba kap egy kész menyecskét saját lakással és fizetéssel.
— Anyu, nem mondhatnánk, hogy beteg vagyok?
— Zsófikám, — anyám hangja hirtelen lágy lett, majdnem könyörgő. — Érted már, kislányom. Annyira szeretném meglátni az unokáimat! Mi lesz, ha velem valami történik, te meg egyedül maradsz? Pisti jó fiú, nem iszik, nem dohányzik…
— Nem iszik? — röhögött egyet Zsóka. — Tegnapelőtt alig állt a lábán!
— Hát, ünnep volt! — kapott azonnal anyám. — Na jó, drágám, gyere holnap tízre. Már vettem csirkét, rendelek egy süteményt…
A telefon elhallgatott. Zsóka még egy percig ült, maga elé bámulva, majd hirtelen felállt és járkálni kezdett a szobában. Valamit tennie kellett, de mit? Megölni Pistit? Anyát? Vagy inkább elmenekülni a barátnőjéhez a nyaralóba és ott ülni hétfőig?
A telefon újra csörgött.
— Zsófi, én vagyok, — Pisti bűntudatosan hangzott. — Figyelj, anyukád tegnap felhívott…
— Te rohadék! — sóhajtott Zsóka. — Szólhattál volna előtte!
— Hát azt hittem, viccel! Komolyan! Ki házasodik manapság sógorokon keresztül? Azt hittem, csak beszélget és elfelejti…
— Mikor jöttél rá, hogy nem vicc?
— Amikor a szüleim elkezdték válogatni a tortát, — vallotta be Pisti. — Zsófi, játszuk már el ezt a játékot? Üljünk le, beszélgessünk, megnyugszanak…
— Pisti, te tudod, hogy ezután anyám fegyverrel fog elvinni a polgárhoz? Már biztosan nézegeti az esküvői ruhákat!
— Na és? — Pisti hangjában furcsa hangulat lappangott. — Nem vagyok neked elég jó?
Zsóka elhallgatott. És itt volt a probléma. Pistinek tetszett, még nagyon is. Magas, helyes, kedves fiú. De volt benne valami… hiányosság. Nem tudott önállóan dönteni. Mindig anyjával konzultált, még arról is, hogy milyen ingben menjen randizni. Most meg hirtelen az anyjának az ötlete a házasság.
— Figyelj, Pisti, — kezdte óvatosan. — Te akarsz feleségül venni? Engem, érted?
— Persze, akarok! — válaszolta túl gyorsan. — Vagyis… alapjában véve… jól ismerjük egymást…
— Ez nem válasz, — fáradtan mondta Zsóka. — Na jó, holnap találkozunk.
Egész este fel-alá járkált a lakásban, próbálgatva az egyik ruhát, majd a másikat. Túl elegáns — azt fogják hinni, hogy beleegyezik. Túl egyszerű — anya napokig tartó előadást fog tartani, hogy hogyan kell öltözni komoly beszélgetéshez. Végül egy szürke kosztümben állapodott meg — komoly, de megfelelő.
Reggel Zsóka határozott szándékkal ébredt: mindent lemond. Felhívja anyját, azt mondja, beteg, vagy hirtelen üzleti útra kell mennie, vagy… De a telefon néma volt, és amikor anyját hívta, senki sem vette fel. Már a piacon van, vesz finomságokat.
Fél tízkor Zsóka a szülei háza előtt állt, és nem tudott bejutni. A szomszéd néni a virágokat öntözte az erkélyen és kíváncsian tekintett le.
— Zsófikám! — szólt lefelé. — Gyere már be, mit állsz ott!
Anyja ünnepi kötényben fogadta, összeesküvő arckifejezéssel.
— Na, jól van, hogy korán jöttél! Segítesz megteríteni. Nézd, milyen szép heringet vettem, bundában lesz! Vettem még kaviárt is, nem a vörös, de az is jó…
— Anyu, — próbált szóhoz jutni Zsóka, de anyja már a konyhába vonszolta.
— A kosztümöd is szép! Olyan komoly, üzleties. Pont ami kell! Pisti szülei szeretik, ha a lány szerényen öltözik…
— Honnan tudod, hogy mit szeretnek?
— Hát már ismerjük egymást! — jelentette ki büszkén anyja. — Találkoztunk, amikor Pistinek orvosi igazolást vittek. Mária, az anyja, olyan kedves nő! Fél órát beszélgettünk, elmesélte rólad mindent…
— Rólam? Mit?
— Hogy szép vagy, dolgos, saját lakásod… Nagyon örülnek, hogy Pisti ilyen menyasszonyt talált!
Zsóka érezte, hogy forr a vére. Már úgy beszélnek róla, mint a menyasszonyról! Az ő véleményét meg senki sem kérdezi!
— Anyu, figyelj már rám, — fogta meg anyja vállát. — Nem vagyok kész a házasságra. Érted? Nem akarok most férjhez menni!
— Nem akarsz? — anyja összevon— Nem akarsz? — anyja összevonulta a szemöldökét. — Akkor minek járkálsz a fiúval? Csak a mulatság? Ez nem szép, Zsófikám! Vagy engedd el, vagy vegyelek feleségül!
