Ugye nem gondolod komolyan, Tamás? Mondd, hogy ez csak valami idétlen vicc. Vagy talán csak a vízcsobogás miatt nem hallottam jól?
Csilla elzárja a csapot, megtörli a kezét a konyharuhával, és lassan Tamás felé fordul. A konyhában főtt zöldségek, friss kapor és mandarin illata lengi be a levegőt tipikus karácsonyi előkészületek. Szenteste hat óra múlva lesz. Az asztalon óriási kupac franciasaláta-alap, a sütőben már pirul a kacsasült almával, a hűtőben pedig dermed a kocsonya, amit Csilla egész éjjel főzött.
Tamás a konyhaajtóban ácsorog, bűnbánóan toporog egyik lábáról a másikra. Az inge gombját piszkálja, amit csak akkor csinál, ha pontosan érzi ő is, hogy nem normális, ami készül, de elhatározta, hogy végigviszi.
Csilluskám, ne kezdd már megint, kérlek Tamás hangja rimánkodó, majdhogynem hízelgő. Zsuzsának elromlott a fűtése. Nem csőtörés, de teljes a hideg, víz sincs. El tudod képzelni? Karácsony estéjén a két gyerekkel fáznak. Nem tudtam nemet mondani. Mégiscsak a gyerekeim.
A gyerekeid, igen Csilla nyugodt hangot próbál megütni, de belül forr az indulattól. De Zsuzsa talán a lányod is? Miért nem megy az anyjához, barátokhoz, vagy akár egy szállodába? A gyerektartás, amit fizetsz, egy négycsillagos szobát is fedez.
Az anyja vidéken van, barátnők nincsenek itthon Tamás lesüti a szemét. És hát karácsony a család ünnepe. A fiúknak biztosan jól esne az apjukkal ünnepelni. Eszünk, tűzijátékot nézünk, semmi extra. Nagy a lakás, mindenkinek lesz hely.
Csilla végignéz a konyhán. Igen, a lakás tágas, de ez itt az ő terük, az övék, Tamással. Egész hetet töltött takarítással, díszítgetéssel, szalvétát választott a függönyhöz, vett Tamásnak egy drága kölnit, amire már régóta vágyott. Elképzelte ezt az estét: gyertya, holdfény, halk zene, kettesben. Ez lesz az első karácsonyuk házasságuk három éve alatt, amikor nem utaznak el, nem jön senki vendég. Most pedig a varázs egy pillanat alatt összeomlott.
Tamás, megbeszéltük súgja halkan , hogy ezt az ünnepet csak mi ketten töltjük. A gyerekeidet mindig szeretettel várom, vasárnaponként is. De Zsuzsát, a volt feleségedet meghívni Felfogod, ez kívülről hogy néz ki?
Túldramatizálod legyint Tamás, próbál magabiztosnak tűnni. Felnőtt emberek vagyunk. Zsuzsa normális, ő csak a fiamak anyja. Nem kell ilyen kőszívűnek lenni, főleg karácsonykor. Egy óra múlva jönnek.
Megfordul és kisiet, mintha attól tartana, Csilla valamit fejéhez vág. Csilla dermedten marad, könyökét a pultra támasztja. A kacsa vidáman pattog a sütőben, de az étvágyának lőttek. Ne légy önző. Ez a mondat bántotta a legjobban. Három éve igyekezett tökéletes feleség lenni: gondoskodott a háztartásról, barátságban volt Tamás gyerekeivel, elviselte Zsuzsa késő esti hívásait, amikor malacot kellett menteni az állatorvostól vagy csöpögött a csap. És most ez.
Rutinból hámozza tovább a krumplit, talán elül majd a méreg. Végül is lehet, hogy Zsuzsa rendesen viselkedik. Végül is karácsony van, talán megtörténik a csoda.
De nem történt. Pontosan ötven perc múlva megszólal a csengő. Csilla épp átöltözik otthoni ruhából csinos ruhába, gyors smink, siet. Tamás boldogan nyit ajtót, mintha végre hazajött volna valaki fontos.
A folyósóra beözönlő népség hangos és színes. Elöl a két fiú: tízéves Márk és hét éves Gergő. Cipő le sem kerül, már futnak is a nappalin át, sárfoltok az új padlón. Aztán, magabiztosan, mint egy jégtörő, bevonul Zsuzsa.
Élénk piros ruhát visel, mély dekoltázzsal, a kezében óriási szatyrokat egyensúlyoz. Az illata erős, édes parfüm, egy pillanat alatt elnyom mindent, még a mandarint is.
Végre! kiáltja hangosan, és a hóval teli bundáját a padlóra rázza. Borzalmas forgalom, a taxis is csak a pénz reményében húzott bele. Tamás, vidd be a szatyrokat! Abban vannak a gyerekek ajándékai meg pezsgő. Rendesen, nem az a pancsolt, amit te szoktál venni!
Csilla kilép a folyosóra, magára erőltet egy udvarias mosolyt.
Jó estét, Zsuzsa. Fiúk, sziasztok!
Zsuzsa végigméri, megáll a visszafogott, elegáns ruhán.
Szia, Csilla veti oda hanyagul. Hú, de meleg van nálatok! Kinyithatnátok az ablakot. Papucsom hol van? Tamás, a rózsaszínszandálom sehol? Ott hagytam, mikor legutóbb beugrottam a pénzért!
Tamás azonnal bújni kezdi a cipős szekrényt.
Rózsaszínszandál. Csilla gyomra összeszorul. Zsuzsának a házában saját papucsa van? És Tamás tudja, hol?
A vendégek beáramlanak a nappaliba. A fiúk azonnal bekapcsolják a tévét maximum hangerőre, ugrálnak a világos, új díványon. Csilla összerezzen. Azért ezt nagyon féltette.
Márk, Gergő, kérlek, óvatosan! szól rájuk kedvesen.
Hagyd, gyerekek! legyint Zsuzsa, és lehuppan a fotelba. Hadd ugráljanak! Tamás, hozzál egy pohár vizet, kiszáradtam teljesen.
A következő egy óra Zsuzsa szólója. Ellenőrzi a karácsonyfát (Milyen unalmas díszek, régen jobban tudtuk), kommentálja a terítéket (Ez meg már túltolás, nem vagyunk a Greshamben), gyerekekhez egyszerre zsörtöl és gügyök. Tamás ugrál körülötte: hozz párnát, halkítsd le, hangosítsd fel, adj telefontöltőt. Csillára rá sem néz.
Csilla csendben, szó nélkül terít. Tányér, pohár, szalvéta úgy érzi magát, mintha felszolgáló lenne egy idegen lagziján.
Csilla kiált be Zsuzsa a nappaliból , franciasaláta tényleg párizsis? Na ne már, ez őskövület! Tamás marhával szereti. Nem tudtad? Mindig úgy csináltuk.
Tamás már három éve örömmel eszi az én salátámat is vágja oda Csilla, miközben a tálat kelletlenül leteszi.
Akkor biztos csak udvariasságból nevet Zsuzsa. Szegény Tamáska, alig bírja lenyelni.
Tamás, aki pont ott áll az ajtóban, rosszkedvű mosollyal hallgat. Nem védi meg Csillát. Nem mondja: Hagyd, Csilla kiválóan főz. Nekibújik, csak hogy szebb legyen az este Zsuzsának.
Ez volt az első csengetés. A második akkor jött, amikor Csilla kihozta a kacsát. Aranybarna, illatos, igazi mestermű. Büszkén teszi le az asztal közepére.
Foglaljatok helyet! Kacsa almával meg aszalt szilvával.
A fiúk szimatolnak, fintorognak.
Fúj, ez elégett! szólal meg Gergő. Inkább pizzát kérünk! Papa, én is, csak pizzát!
Ez csak a kérge, nem égett, nézd! próbál oltani Csilla.
Ugyan, a gyerek sosem eszik ilyet vág közbe Zsuzsa, kényeskedve turkálva a húsban. Túl zsíros! És a szilva Ki tesz ilyet húsba? Tamás, rendelj nekünk pizzát! Nekem is, az én gyomrom érzékeny.
Tamás bocsánatkérően Csillához fordul.
Szerinted is? Legyen nekik ünnep. Gyorsan rendeltem, fél óra és itt van.
Tényleg komolyan gondolod? kérdi remegő hanggal Csilla. Négy órát készítettem, egy napig pácoltam. Ez a kedvenc ételem.
Ne haragudj próbált átölelni Tamás, de Csilla elhúzódik. Ízlés dolga, lesz itt minden, pizzával gazdagabb az asztal.
Tamás már tárcsáz is, Zsuzsa mellett: Neked gombás legyen vagy sonkás?
Csilla lehuppan a székre, úgy érzi, ez egy szürreális álom. Az ő otthona, konyhája, ünnepe és ő a sarokban, míg a férje a volt feleséggel a pizzafeltétekről beszél és mindenbe belekötnek.
Emlékszel, Tamás, amikor még 2015-ben a Mátrában szilvesztereztünk, te voltál a Mikulás, de leesett a szakállad? Meg az a sok hó, mikor elestél?! vág közbe hirtelen Zsuzsa, felkapva a pezsgőt.
Hát persze! És te Snehuljka voltál, aztán eltört a sarkad a hóban! nevet Tamás.
Ömlenek a közös emlékek: balatoni nyaralás, első autó, Márk első lépései. Nevetnek, egymás szavába vágva kettejük múltja, amiből Csilla kimarad. Ott ül a szépen terített asztalánál, láthatatlan. Egy bútor.
A fiúk nekirohannak az asztalnak, az egyik felborít egy pohár bort. A vörös folt hamar szétterjed a vadonatúj damasztterítőn, amit Csilla órákig vasalt délelőtt.
Na tessék kapja fel a kezét Zsuzsa. Tamás, te csak bámulsz, takaríts fel! minek ide a bor, ha a gyerekek ugrálnak? Csilla, van só? Szórd meg azzal, talán kimosható. Amúgy sem olyan drága terítő.
Csilla feláll. A zaj, a tévé, mind egyre távolabb. Ránéz Tamásra, aki már rohant is sóért, engedelmesen végrehajtva Zsuzsa parancsait. Rá sem néz, egyetlen kedves gesztus vagy szó helyett csak menti a régi családjának az estét.
Akkor Csilla ráébred: neki itt nincs helye. Testben jelen van, de Tamásnak most, itt csak Zsuzsa és a két fiú létezik, s az örök bűntudat, amit csak így tud csillapítani. Ő csak díszlet, akinek illik felszolgálnia és eltűnnie.
Szó nélkül elhagyja a nappalit. Zsuzsa tovább mesél, Tamás nevet.
Benyit a hálóba. Csendes, sötét hely, csak az utcai lámpa világít be. Kiveszi a szekrényből a sporttáskát. Most nem remeg se a keze, se a lába. Rideg nyugalommal pakol: farmer, meleg pulcsi, váltás fehérnemű, neszesszer, töltő, személyi.
Átöltözik, levágja az ünneplőt az ágyra, felhúzza a bakancsot. Egy pillanatra tükörbe néz: egy fáradt, de határozott nő néz vissza.
Ahogy a nappaliba visszasétál, cseng a kaputelefon: megjött a pizza.
Hurrá! Pizza! ujjonganak a fiúk.
Tamás, fizesd ki, nekem csak nagy címlet van! kiabál Zsuzsa.
Csilla halkan nyitja ki a bejárati ajtót, amíg Tamás a pizzásnál fizet. Halkan kilép a folyosóra, a lifthez megy, és csak bent, lefelé zötyögve engedi ki magából a fojtott lélegzetet.
Odakint hatalmas, puha hó esik. Az egész város ünnepel, tűzijáték, nevetés, utcán ünneplők. Csilla előveszi mobilját, tárcsáz.
Saci, ébren vagy? kérdi, amint barátnője felveszi.
Megbolondultál? Tíz óra, karácsonyi vacsora! Gergővel épp pezsgőt bontunk. Mi történt? Olyan a hangod…
Eljöttem Tamástól. Nálad alhatok?
Atyaég Biztos, hogy igen! Gergő, hozz még egy tányért, Csilla jön! Merre vagy? Hívok taxit!
Negyven perc múlva már Sacinál, barátságos, fahéjillatú konyhában ül. Gergő, Saci férje, udvariasan kivonul tévét szerelni, csak ők ketten maradnak.
Mesélj Saci citromos teát tölt. Mit csinált az a barom?
Csilla részletesen elmeséli. A csöpögő csapot, a franciasalátát, a közös emlékeket, a senkinek sem kellő kacsát.
Tudod, Saci, már nem is az zavar, hogy eljöttek. Hanem Tamás. Egy szolgává vált. Engem észre se vett, ők meg boldog családot játszottak. Mit keresek én még mellette, ha még mindig nem tud elengedni mást?
Típikus csóválja a fejét Saci. A jófiú szindróma. Mindenki kedvében akarna járni, de végül azt bántja meg, aki a legközelebb áll hozzá. Jól tetted, hogy eljöttél. Ha maradtál volna, Tamás azt hiszi, ezt mindig lehet veled csinálni. Hogy mindig te leszel az áldozat.
Csilla telefonja csak este tizenegy körül kezd búgni; valószínűleg akkor vették észre, hogy nincs ott.
Tamás hívja. Kinyomja.
Újra hívja, megint kinyomja.
Aztán jönnek az üzenetek.
Csilla, hol vagy? Elvesztünk nélküled.
A boltba ugrottál? A pizza kihűlt.
Csilla, vedd fel, nem vicces. Kérdezik, hol a háziasszony.
Komolyan megsértődtél? Elmentél? Ez ovoda! Gyere vissza, Zsuzsa is kellemetlenül érzi magát!
Csilla a legutolsón csak elmosolyodik. Zsuzsa miatt kellemetlen. Nem miattam, akit megalázott, hanem a volt feleség miatt, aki most valószínűleg győztesen ül az asztalánál.
Ne válaszolj! mondja Saci. Hadd élje túl, szolgálja csak ki a kis Zsuzsikáját.
Csilla kikapcsolja a telefont.
Ezen a szentestén nem kíván semmit éjfélkor. Csendesen, barátnője és annak férje társaságában kortyolgatja a pezsgőt, nézi a Hippolyt-ot, és különös könnyűséget érez. Mintha három éves terhet dobott volna le a válláról.
Újév reggelére szikrázó napsütés és csikorgó hideg érkezik. Csilla a kanapén ébred, a kávé illatára. Bekapcsolja a telefont: ötven nem fogadott hívás, húsz üzenet előbb követelő, aztán könyörgő hangnemben.
Összetörték a kedvenc vázádat. Ne haragudj.
Zsuzsa balhét csinált, nem tetszett neki az ágy, azt mondta kemény.
Elmentek. Itthon minden romokban. Nem tudom, hol kezdjem.
Drága Csillám, bocsáss meg. Hülye voltam. Kérlek, hívd vissza!
Dél körül csengetnek Saciéknál. Tamás áll az ajtóban, mintha öt háborún ment volna keresztül. Sálja csálén, inge gyűrött, vörösborfoltos, karikás szemek. Egy hatalmas rózsacsokrot szorongat, valószínűleg a benzinkúton, horror áron szerezhette.
Saci karba tett kézzel nyit ajtót, nem engedi tovább.
Isten hozott! Mi kell?
Saci, kérlek, hívd ide Csillát. Tudom, hogy itt van. Muszáj beszélnem vele.
Csilla kilép a folyosóra. Tamás láttán nem érez sem sajnálatot, sem kárörömöt, csak fáradt ürességet.
Csilla! Tamás felé lép, de a rideg tekintettől megtorpan. Kérlek, bocsáss meg. Mindent megértettem. Amint elmentél, beindult a pokol. Zsuzsa főhadnagy volt, a fiúk őrjöngtek, feldöntötték a fát, minden ráborult. Próbáltam higgadt maradni, de Zsuzsa ordított, hogy rossz apa vagyok, elrontom az ünnepet. Hajnali háromkor taxit hívtam nekik, és elzavartam őket.
Félénken lesve keresi Csilla szemét.
Csilla, tényleg rájöttem, mennyire megbántottalak. Egy rongy voltam. Attól féltem, hogy nekik leszek rossz, és közben belőled szörnyeteget csináltam. Te vagy a családom. Csak te. Bocsáss meg, kérlek. Gyere haza. Olyan üres nélküled. Minden rendben van már majdnem minden.
Csilla a rózsákra néz, ahogy csepereg róluk az olvadt hó a padlóra.
Nem csak megbántottál, Tamás. Megmutattad, hol a helyem: valahol a szakács és a bútor közt. Megengeded, hogy egy idegen nő uralkodjon ott, ahol nekem kéne otthon lennem.
Esküszöm, soha többé! kiált fel Tamás. Zsuzsát mindenhol letiltom. Csak a gyerekek miatt, csak semleges helyen! Nem lesz több vendég, sem esti hívás. Minden más lesz, esküszöm!
Csilla csendben áll. Látja, hogy Tamás őszinte most. De vajon képes lesz elfelejteni azt az ünnepi magányt?
Ma még nem megyek haza mondja halkan. Időt kérek. Maradok még pár napot Sacinál. Te meg gondolkodj. Ne azon, hogyan szerezhetsz vissza, hanem azon, miért jutott idáig. Miért fontosabb neked a múlt, mint a jelen érzései.
Várlak. Amíg csak kell, várlak. Szeretlek, Csilla. Tényleg szeretlek.
Leteszi a rózsát az előszoba szekrényre, és lehajtott fejjel elmegy. Becsukódik az ajtó.
Csilla visszasétál a konyhába. Saci már tölti az újabb teát.
Hát, megbocsátasz neki? kérdi.
Nem tudom, Saci. Talán. Egyszer. Jó ember, csak elveszett. De ha visszamegyek, egészen más lesz, mint eddig. Soha többé nem hagyom magam háttérbe szorítani.
Az ablakhoz lép. A hó mindent tisztán befed, akár egy üres lap. Az élet megy tovább, és Csilla most már pontosan tudja: a családja történetét mostantól csakis ő fogja írni, nem árnyak a múltból.
