Ma este olyan csalódott vagyok, hogy muszáj leírnom mindent. Feri, a férjem, csak magára gondol. Mindig megeszi az összes maradékot, semmit nem hagy még a kisfiunknak sem.
Feri, hova lettek a banánok? kérdeztem ma tőle.
Megettem, mert megkívántam mondta magától értetődően.
Nem hagyhattál volna egyet a kisfiúnknak uzsonnára?
Ne csinálj már ebből ügyet. Mintha a boltban nem lehetne banánt venni.
Hát, akkor menj, vegyél néhányat!
Most focimeccsem van, mikor menjek?
Nálunk ez megszokott: túró, sütemény, alma mindent eltüntet. Eljutottunk oda, hogy már rejtegetnem kell az ételt, nehogy Bence éhes maradjon egy ilyen apánál.
Öt éve vagyunk házasok. Bence mindjárt betölti a második évét. Van egy lakáshitelünk, így minden forintot meg kell gondolnunk. Feri persze azt hiszi, ő tart el minket, mert hozott egy lakást a családba. Valójában az egyszobás garzonját adta el kezdőrészletként, de az én szüleim is ugyanúgy besegítettek. Anyukám szerint Feri igazi önző ember. Sajnos kezdek én is így gondolni.
Egyik nap készültem Bence szülinapjára. Főztem, sütöttem vendégségre, amikor Feri körülöttem sündörgött és mindent felfalt. A legrosszabb, hogy a tortát sem kímélte. Mivel a hűtőben nem volt hely, a torta a teraszon állt. Behoztam, hogy felszeleteljem, hát az egyik feldíszített csokis darab már hiányzott. Nem is tudom elmondani, mennyire kellemetlenül éreztem magam miatta.
Nálunk ez mindig így megy. Igaz, Feri pénzt keres, de úgy gondolom, ha jobban odafigyelne, mindenkinek jutna mindenből. De ő csak azt mondogatja: Veszünk majd, ne aggódj! Értem, ha rám nem gondol, de hogy lehet valaki ilyen a saját gyerekével? Pláne, hogy nincs sok pénzünk, és én próbálok spórolni. Egy hét alatt elmegy egy havi élelem.
Minek piszkálod? Ő a családfő, egyen csak, dolgozik eleget védte meg a férjemet az anyósa, Márta néni.
Te meg inkább főzz többet, ne panaszkodj!
A tapasztalatom, hogy bármit is főzök- sütök, Feri mindent elpusztít. Ha többet vennénk, még több fogyasztás lenne, viszont fizetjük a hitelt, ruhát kell vennünk, meg egy csomó más minden is kell a háztartásba. Nem feneketlen a pénztárcánk.
Végül azt mondtam Ferinek, ha még egyszer mindent megeszik a gyerek elől, elválok tőle. Különválunk, osztozunk a lakáson, mindenki megy a maga útján. Erre megsértődött, és már a saját édesanyjának is elpanaszolta. Márta néni most már szóba sem áll velem. Mégis úgy érzem, igazam van. Te is így látod?
