Kelemen Piroska egyedül érkezik a kórházba, senki nem tart vele, amikor a szüléshez készül. A férje, Kelemen Dániel, hónapokkal korábban otthagyta, amint megtudta, hogy gyermeket vár.
A vajúdás órákig tart, de végül az újszülött első sírása betölti a szobát. Minden rendben ment, a kisfiú teljesen egészséges.
Dr. Varga Bálint óvatosan a karjába veszi a gyermeket, hogy Piroskának adja, ám egyszer csak furcsa dolog történik. Amikor átadná a babát, megtorpan. A keze kissé megremeg. Megnézi az újszülött arcát, aztán a fiatal anyáét, és a szeme könnybe lábad.
– Doktor úr, minden rendben? – kérdezi Piroska aggódva.
Az orvos bólint, de pár másodpercig nem tud megszólalni. Aztán elcsukló hangon suttog valamit, amitől Piroska dermedten megáll.
A történet folytatása az első hozzászólásban található cikkben olvasható .
Az orvos észrevette az apró anyajegyet a baba karján. Azonnal felismerte, hogy az ugyanaz, mint a fiáé, aki évekkel ezelőtt eltűnt az életéből, és akivel minden kapcsolat megszakadt. A szíve összeszorult.
Piroska követi a tekintetét, aggódva kérdezi, mi történt. Az orvos mély levegőt vesz, könnyes szemmel elmondja, hogy ez az anyajegy ugyanaz, mint a fiáé, és ezért ez a baba az unokája.
Piroska úgy érzi, meginog alatta a világ. A szülés alatt érzett magány fájdalma eltűnik, helyét mély, mindent elsöprő érzelem veszi át. Magához szorítja a kisfiát, az orvos pedig meghatottan ráébred: ez a pici baba most egy régen elveszett köteléket állít helyre.
