Kincső észrevette, hogy Gábor felvette a legszebb ingját azt a krémes egyiket, amit tavaly a születésnapjára együtt vettek Budapesten. Ráadásul új bőrcipőt is felöltött. Még a mandzsettákat is becsatolta, holnap vasárnapra ugyanis otthon a papucsban jár.
Kincső, beszélnünk kell mondta, miközben a nagy, falra szerelt ablak felé fordulva állt.
Lassan lehelyezte a kávéscsészét az asztalra. Szíve felgyorsult, de nem félelemtől, hanem a kíváncsiságtól.
Gábor nyilvánvalóan felkészült erre a beszélgetésre. Akárcsak egy fontos eseményre készül az ember.
És hirtelen megértette: a sír, a kiabálás és a dráma csak arra vár, hogy elrohanjon. Ő pedig szokatlan nyugalomra lelt magában.
Azt hiszem, jobb, ha különválnunk folytatta, anélkül, hogy megfordult volna. Mindketten értjük, miért.
Értjük? kérdezte meglepődve, saját hangjára is hallgatva. Nyugodt és szinte érdeklődő.
Gábor végre megfordult. Arca meglepetést tükrözött Kincső nem úgy reagált, ahogy számolt.
Hát, miért ne? Már felnőttek vagyunk. A vágyak elmúltak, miért tettetnénk?
Kincső a szék háttámlájára hátrahajolt.
Harminckét éves házasság. Egy fiút neveltünk, átvészeltük a tinédzser éveit, meg a saját negyvenes éveinket. Most talán az igazi ötvenéveink kezdődnek.
Hová megyek tovább? kérdezte egyszerűen.
Nos Gábor elgondolkodott. Ideiglenesen maradhatsz Máriánál. Vagy bérelhetsz valamit. Kezdetben segítek a forinttal.
Mária a nővére egész életében úgy gondolta, Kincső feleségül ment, mert csak úgy szerette Gábort.
Segítek a forinttal. Milyen nagylelkű.
És te magad mit tervezel?
Én? Gábor meglepődve állt. Egyelőre semmi nagy nem. Talán eladom a lakást, és veszek valami egyszerűbbet.
A lakást? Kincső felemelte a fejét. Ezt?
Igen. Mi a helyzet?
Felállt, az ablak felé ment. Gábor ösztönösen hátrált.
Az utcában diákok jártak iskolatáskájukkal elindult az új tanév. Az élet a maga útját járta.
Gábor, emlékszel, kire van a lakás bejegyezve?
Rám, természetesen. Miért?
Rád? A hangjában meglepettség vibrált, mintha őszinte lett volna. Biztos vagy benne?
Első alkalommal a beszélgetés során Zavarban volt.
Persze, biztos vagyok. Régen vettük A pénzt anyám adta a házasságunk előtti ajándékként. Emlékszel?
Eladta a közös lakásban a saját szobáját, és azt mondta: Ez neked a jövődre. Így lett a mi jövőnkre.
Gábor csak nézett.
A bejegyzés nekem készült, mert akkor még semmilyen állásod nem volt, csak a hivatásod keresgélt. Nekem a banknak pedig jövedelemigazolásra volt szükség a hitelhez.
Emlékszel?
De mi Megállapodtunk
Megállapodtunk, hogy közös legyen. És így volt. Amíg nem döntted el, hogy mindent megosztasz.
Kincső visszaült a székbe, megfogta a csészét. A kávé már kihűlt, de még kortyolt belőle.
Tudod, Gábor, hirtelen rájöttem, hogy igazad van. Valóban jobb, ha elkülönülünk.
Tényleg? Feléledt, de szemeiben aggodalom csillant.
Igen. Ha már új életet akarsz, tedd azt tisztességesen.
Én maradok a lakásban a sajátom. Te keresd meg magadnak a saját otthonod, a saját forintjaidból.
Kincső, de miért ne egyezzünk meg emberi módon
Nem az emberi mód az? Mosolygott. Szabadságra vágysz kapod is, teljes mértékben.
Gábor leült előtte. A legszebb ing most már értelmetlennek tűnt.
De most nincs pénzem a lakásra
Nekem nincs kedvem, hogy támogassalak anyagilag. Te magad mondtad felnőttek vagyunk.
Azt hittem, békésen megoldjuk
Békésen megoldjuk. Senki sem kiabál, senki sem színlel. Mindenki azt kapja, amit szeretne. Te azt akartad, hogy elmenjek, de végül te mész ki. Nem igazságtalan?
Kincső felállt, a csészével a mosogató felé indult.
A telefon képernyőjén egy termék szállítási értesítés villogott a tegnap megrendelt vásárlás.
Szükségem van egy kis időre a gondolkodáshoz morgott Gábor.
Természetesen válaszolta ő, a csészét lepakolva. Csak ne húzd meg túl sokáig. Ma vendégek jönnek, nem szeretném, ha a családi színjátékot látnák.
Gábor a hálószobába ment. Hallotta, ahogy halkan, de izgatottan beszél telefonon. Készítette a vacsorához szükséges alapanyagokat, és elkezdte felvágni a zöldségeket.
Mozgása nyugodt, szinte meditációs volt. Fél órával később visszatért a konyhába.
Kincső, talán elhamarkodottunk? Beszéljünk még egyszer.
Mit is beszéljünk? Nem vette le a tekintetét a vágódeszkáról. Már minden döntés már meghozott. Mindent tisztességesen.
De a lakás Együtt fektettünk bele. Felújítottuk, bútorokat vettünk
Felújítás? Kincső végre ránézett. Azt, amit az apám csinált? Saját kezűleg, ingyen?
Vagy a bútorok, amiket a fizetésemre vettem, miközben te még keresgéltél?
Én mindig dolgoztam!
Dolgoztál, de a fizetésedet inkább magadra költötted, míg a családot én fenntartottam. Emlékszel, mit mondtunk?
A férfinak is kell saját pénze a méltóságért.
Gábor némultan maradt.
Emlékszem, ahogy azt mondtad, mégsem vagy kész a gyerekekre. Aztán megjött András, és a szülővé válás rémségnek tűnt, miközben most mindenkinek meséled, milyen gondoskodó apa vagy.
Mi köze mindennek?
Ahhoz, hogy értem: tegnap vagy múlt héten nem döntöttél úgy, hogy távozol.
Kincső letette a kést, a férf felé fordult.
Mondod, hogy Olívia lakása megkívánja? Vagy valami újat vásárolnátok?
Arcát elpirult.
Milyen Olívia?
Az a lány, akivel már hat hónapja levelezel, nyolc éve dolgozik a cégedben, még nincs gyereke, de nagyon szeretne. Emlékszel?
Követtél?
Miért kövesd? Magad mesélted el mindent. Emlékszel arra az estén, három héttel ezelőtt? Boldogan tértél haza, a kollégádról meséltél.
Okos, ígéretes. Másnap pedig új inget vett.
Kincső egy törülközőt vett, és letörölte a kezét.
Ráadásul reggelente már zuhanyozni mész munka előtt. Régebben este fürödsz. Parfümöt vettél, edzőterembe is jelentkeztél először tíz év után.
Kincső
Most már a telefonod még a fürdőben is veled van. Régebben egykor is hagytad bárhol. És folyamatosan mosolyogsz a képernyőre.
Gábor okosórája rezegni kezdett, gyorsan takarta a csuklóját.
Olívia írt? kérdezte Kincső igazi érdeklődéssel.
Gábor leült a székbe.
Nem terveztem
Mit nem terveztem? Beleharcolni vagy megcsalni?
Kicsit véletlenül jött. Csak beszéltünk a munkahelyen, aztán
Aztán úgy döntöttél, hogy jobb, ha én megyek el. Praktikus. A lakás marad neked, a hírnév meg nem sérül.
A feleség elment, tehát hibás. Olíviával most egy tiszta lapot kezdhet.
Kincső a férfi elé ülve.
Tudod, mi furcsa? Egyáltalán nem vagyok dühös. Inkább hálás vagyok. Segítettél meglátni, hogy erősebb vagyok, mint gondoltam.
Mit tervezel most?
Élni. Ebben a saját lakásban. Végre azt csinálhatom, amiről mindig is álmodtam, de soha nem meréltem. Most már lesz időm magamra.
És András?
András már huszonegy éves. Felnőtt. Szerintem majd maga dönt, ki hogyan viselkedik szülőként.
Gábor felállt, a konyha körül járkált.
Kincső, talán megegyezhetünk? Kész vagyok kompenzációt fizetni
Mire? igazi meglepetéssel kérdezte.
Nos A lakásra. A közös évekért.
Gábor, meg akarsz venni egy lakást, hogy a barátnőddel együtt élj?
Nem ilyen erősen
Aztán? Pénzt ajánlasz, hogy önként maradjak hajléktalan?
Kincső nevetett őszintén, harminc nélkül.
Régen igen meghagytam volna. Szánom volna, mert azt hittem: Szegény ember, nem rosszindulatú, csak szerelmes.
És a nővéremhez ment volna, majd bocsánatot kértem tőled, hogy nem tudtam megtartani.
Fennállva az ablak felé, elmondta:
Most már látom: azt hittem, hogy könnyen elnyomhatsz, de tévedtél.
Tehát nem mész el?
Nem, te mész. Ma. És csak a saját cuclaidat viszed magaddal.
Ha nem engedélyezek?
Kincső a férfi felé fordult, a szemében már nem volt harag, csak a saját erejének felismerése.
Akkor holnap Olívia megtudja, hogy a szerelme nem szabad ember, hanem már házas.
És megtudja, hogyan tervezte megoldani a lakás kérdését. Szerintem ez neki nem lesz kedvező.
Gábor csendben maradt.
Egy órád van tette hozzá Kincső. A barátaim öt órára érkeznek. Nem szeretném, ha tanúi lennének egy családi drámának.
Elvitte a permitót, és elkezdte permetezni a virágokat.
A házban csak a víz sziszegése hallatszott, a padló nyikorgott, ahogy Gábor összegyűjtötte a dolgainak.
Kincső mosolygott a kedvenc ibolyájára. A valódi élet épp most kezdődött.
