Ne aggódj, Sándor! Ne csüggedj! Legalább a Szilvesztert nagyszerűen üdvözölted!
Végül megérkeztem a szülővárosba. Sándor leszállt a peronról, átlépett a vasúti térre, és a buszmegálló felé vette az irányt. Nem mondta a feleségének, hogy ma jön.
A hangulata nem volt a legjobb, mivel most kellemetlen beszélgetése volt Rékával. A felesége újra és újra kifogásolta, panaszkodott, azt mondta, hogy önző és hidegfejű.
Miért lenne önző? Éppúgy akarta újévkor üdvözölni, csak a telefonját kikapcsolta, és megsértődött!
Sándor három napig próbálta elérni, de a vonalra senki sem vette fel. Végül ő is megsértődött, és felhagyott a hívogatással.
Ráadásul Réka még a szüleinek és a testvéreinek sem szólította meg újévkor, nem beszélt róla sem. Most, a küszöbön állva, mindezt el fogja mondani.
Nem csak ő hibázik; a másik oldalról is vannak bűnök, úgyhogy legyen választás! Ahogy mondják: a legjobb védelem a támadás.
Sándor felvidította magát, és a lakásépület bejáratába bement harcos lelkülettel. A lakás csendben köszöntötte.
Hé! Ki él itt? Réka, jöttem! kiáltotta hangosan, de semmi válasz nem jött.
A konyhában nem talált semmit, a nappali üres volt, a hálószobában is ugyanaz. Azonban azonnal észrevette a változást: a fal melletti kiságy eltűnt, a komód, amelynek tetején a pelenkatábla és a babakocsi állt amelyek a szülők ajándéka voltak szintén hiányzott.
A ruhásszekrény fél része, ahol Réka ruháit szokta akasztani, üres.
Elmegyek? Megcsóválta a feje. gondolta magában.
Felhívta az anyósát, de senki sem vette fel. Ezután Katit, Réka barátnőjét próbálta, de szintén hallgatás. Végül Mihályhoz, Katalin férjéhez jutott.
Szia, Misi! Add a telefonját Katinak, nem tudom elérni kérte.
Katika most a faluban van, egy kis falucskában ünnepeltük a Szilvesztert. Ott gyakran vannak a hálózati gondok válaszolta Mihály.
Tegnap érkeztem, mert ma munkaóra van, de ők még pihennek mondta Mihály. Miért érdekel Katalin?
Azt hittem, talán tudja, hol van a Réka. Az én szüleimnél vagyok, de ő otthon nincs, és minden, amit a gyermeknek vettünk, szintén hiányzik magyarázta Sándor.
Szóval a feleséged épp most várja a baba érkezését, te meg nyaralni indultál, és egyedül hagytad őt? kérdezte Mihály meglepődve.
Ő maga sem akart menni. A szülői határidő január 1011. El tudtuk volna csinálni.
Gratulálok, Sámuel, te csak dísz vagy mosolygott barátja.
Miért? kérdezte Sándor.
Mert valószínűleg már özvegy vagy. Ne vagy hülye! Hívd fel a kórházat, biztos ott van tanácsolta Mihály.
Tíz nappal később.
Nem értem, Sándor mondta anyja telefonon miért kell az ünnepen otthon maradni? Réka nem akar menni, te egyedül menj! A határidő majdnem két hét múlva van, épp időd lesz visszatérni.
Ráadásul szinte az egész család összegyűlik: nagynéni Vira és bácsi György jönnek, Natália Viktorral, Olga Pálival. Mi meg az apa, valamint Viki Gáborral.
Viki egy vidéki szállodában foglalt nekünk szobákat a erdő szélén, négy napra, december 30jétől január 2ig.
December 31én a étteremben bankett lesz meghívott előadókkal. Én fizettem, te majd visszaadod. Maradj nálunk Karácsonyig, majd nyolcán indulj vissza. Így még időben leszel a születéshez.
Réka nem akart menni:
Sándor, bárhol elkapnak. Képzeld el, mindenki mulat, én meg hirtelen megindul a szülés. Ráadásul a szálloda a várostól távol megérkezik-e a mentő?
Nem, sehová nem megyek.
Pontosan, anyám mondja, a nők a betegséget hősiesnek, a születést pedig csodának tekintik. Ő háromszor hozott minket a világra, és még a szülőnapi szabadságban is minden el tudta intézni.
Sándor természetesen felismerte, hogy Rékának is van igaza. De elképzelte, milyen unalmas lenne otthon a szilveszteri éjszakán csak ketten, egy szerény asztalnál Réka már jelezte, hogy nem akar különösebben főzni. Szomorú lett.
Miközben a rokonok a vacsorázóhelyen énekek és zenék, táncok közepette mulattak, ő egyedül indult.
A vidéki szálló valóban jó volt. Valahol fél óra körül, mikor már beköszöntött az újév, Sándor elhagyta a báltermet a folyosóra, hogy felhívja Rékát, de nem válaszolt.
Na, jó, ha haragszol, de egyben te vagy a felelős. Le is ült volna most itt velem gondolta magában.
Másnap anyja kifogásolta a menvőt:
Réka még nem is hívott vissza, nem köszöntött titeket. Látod, megharagszik! Teljesen elhagyott, fiai!
Nem érti, mi a család igazi értéke. Mi itt vagyunk együtt, ő meg egyedül. Hadd gondolkodjon egy kicsit.
A Szilveszteri éjszakán Réka nem is gondolt másra, csak Sándorra. Nem a szüleire vagy a rokonságra.
A szülei, miután megtudták, hogy lánya egyedül maradt az ünnepen, meghívták őt magukhoz. Nem terveztek nagy lakomát. Réka bátyja Budapesten dolgozott egy folyamatos üzemben, és ekkor nem volt nagy szabadsága, ezért a szülők kettesben vettek volna át az új évet.
December 31-én, kilenc óra körül, Réka és anyja az asztalra helyezték a menüt, amikor hirtelen megkapták a hívást.
Azonnal mentőt hívtak. Anyja Rékát, apja pedig a saját autójával követte.
Így Réka az új évet kórházban ültette át, szülei pedig a szálló előcsarnokában várták. Réka anyja lett a fiatal férfié a kisfiú apja.
Légy óvatos, Sándor! tanácsolta egy barátja, ezért felhívta a kórházat.
Kórház? Tegnap már kiszállott válaszolta a telefon a recepcióban.
Miként szállott ki? nem hitte el Sándor. Már van már gyermek?
Igen. Január 1-én, fél óra körül.
Ki vette ki őt a kórházból? kérdezte.
Egy fiatalember, ezt az információt a nyilvántartásba nem írjuk!
Sándor rájött, hogy csak a szülei vihették ki Rékát, így ők és a gyermek most náluk van. Egy csokor rózsát vett, és elindult hozzájuk.
Rögtön a bejárati ajtót nyitotta az anyós, egy magas, erős, hangos nő, akitől Sándor kicsit tartott.
Kérlek, engedj be! kezdte határozottan. Jogom van
Mielőtt befejezhette volna a mondatot, a nő a virágcsokrot a kezéből szedte, és többször a mellkasába vágva verte Sándort.
Mire gondolsz, jogodra? Egy ügyvéd már elmagyarázza! És ne hívd már fel újra, a unokám alszik mondta, eldobta a csokrot a lábával, és becsapta az ajtót.
Sándor hazafelé indult, közben folyamatosan a kezével törölte az arcát a rózsák szépek, de tövisesek voltak.
Otthon először anyjának telefonált:
Képzeld, még a lakásba sem engedtek, a fiát sem láttam.
Ne aggódj, Sándor. Réka visszatér, a gyermekkel együtt. Ne hívj, ne küldj pénzt. Ha okosak lennének a szülei, etetik őt. Néhány hét múlva visszamegy. Most menj aludni, holnap munka vár.
Így is tette: vacsorázott egy készétellel, amit egy boltban vásárolt, és lefeküdt. Álmában nem sejtette, hogy ez lesz az utolsó éjszakája ebben a lakásban.
Másnap, mikor a munkából visszatért, minden holmija, dobozokban és fekete zsákokban, a lépcsőházban állt.
Az ajtót megnyitotta a szomszédos anyós, akinek a kétszobás lakása volt, ahol Réka és Sándor élt.
Na, kedves veje, emlékszel még a kollégiumi címre, vagy fel kell idéznem? Gyűjtsd össze a cuclákat. Amit itt hagytok, holnap a takarító kiüríti!
Sándort a kollégiumba kellett költöztetni. A bíróság elváltatta őket. A kollégium már fáradt lett, ezért Sándor egy saját lakást akart bérelni, de amikor megkapta a fizetését, amelyből a könyvelő levonta a tartásdíjat és még öt ezer forintot a volt feleség ellátására, rájött, hogy már alig maradt a megélhetéshez.
Legyél takarékosabb! Még a saját lakásra is spórolnod kell tanácsolta Mihály. Ne csüggedj, Sándor! Legalább a Szilvesztert nagyszerűen ülted!
Réka három évig a szüleinél élt, akik segítettek a kis Sásiknak. Eközben a lakást kiadta. Amikor Réka visszatért a munkába, újra a saját otthonba költözött a kisfiúval. A felújított hely már semmi sem emlékeztetett Sándorra és családjára.
Mi a véleményed Sándor tetteiről? Írd meg gondolataidat, nyomj lájkot.
