Juci! Otthon vagy? kiáltotta a férje, Dénes, miközben belépett a lakásba.
A konyhában vagyok válaszolta Jánika.
Ma korábban jött haza, és már a vacsora előkészítésével foglalkozott.
Dénes levetkőzött, megmosta a kezét, és belépett a konyhába.
Miért nem mutatod a büszkeségedet? kérdezte.
Érdekes, de mit is akarnék miért felmutatni? meglepődött a felesége.
Útközben a HR-ből ismerősöm, Rózsi, megállt velem. Azt mondta, hogy a negyedéves bónuszt már átutalták nektek. Szépösszeg.
Átutalják? És neked mi a jó ebben? kérdezte Jánika.
Hát miért ne? Tegnap még mondtam: anyám felhívott, hogy Zsófiának segítsek a jelzálogban. Te azt mondtad, nincs pénzünk. Most megvan. Tegyük át Zsónak tízezer forintot javasolta Dénes.
Miért? érdeklődött Jánika.
Ne mondd, te is tudod, mennyire nehéz Zsónak egyedül a hitelt fizetni. Most felhívom anyámat, megmondom, hogy átutalunk mondta Dénes, és a telefonhoz nyúlt.
Állj! Várj! Nem mondtam, hogy én fizetek a nővéred jelzálogát! állította Jánika.
Miért ne segítenénk, ha már van pénzünk? kérdezte.
Kezdjük azzal, hogy a pénz nem nálunk van, hanem nálam. Ez a bónusz, amit három hónap kemény munkával megkerestem!
Gondoltad volna, Dénes, hogy egész nap a földet forgatom csak azért, hogy a nővérednek tegyek valami jót? Nincs más célom?
Juci, de nekie már vannak gyerekei!
Nekem is van mondta Jánika Varinka a mi közös lányunk. Ha emlékszel, másodéves egyetemi hallgató, egy távoli város diákszobájában él.
Nekem minden hónapban átutalok neki a megélhetési költséget. Te két év alatt egy forintot is adtál a lányunknak?
Tudom, hogy ő is kap tőled.
De talán jólesne, ha a tától is kapna ezer forintot egy új harisnyára? kérdezte Jánika. És a nővéred, mielőtt a jelzálogba merülne, átgondolta volna, hogy meg tudja-e fizetni?
De a bank már jóváhagyta emlékeztette Dénes.
Hát persze. A bankban okos emberek dolgoznak, akik tudnak számolni. Ők már kiszámolták, hogy Zsónak elég lesz a pénz. Ha mégsem elég, csak rosszul költi el.
Például túl gyakran jár szalonokba és kávézókba, ahelyett, hogy a hitelt csökkentené. Szóval a kéréseit nem hajtom végre!
Este Dénes hallotta, ahogy Jánika telefonon közli anyjával, hogy frissen nyolcezer forintot utalt.
Érdekes: Zsónak nincs pénzed, de anyádnak igen szidta Dénes.
Igen, Dénes. Anyám fémprotettje eltört, fogorvosra kell mennie, a nyugdíja nem nagy. Ráadásul ő a saját édesanyám, Zsófiát pedig csak egy ismerősömnek tekintem magyarázta Jánika.
Egyébként Zsófia a saját nővérem! emlékezett Dénes.
Pontosan, a tiéd, nem az enyém. Milyen kifogásaid vannak velem szemben?
Ha így van, holnap kapok fizetést, és személyben átutalom a pénzt Zsónak mondta Dénes.
Persze, csak előtte, ahogy szokott, küldj tízezer forintot a közös költségkártyára válaszolta Jánika.
Juci, már régóta kérdezem: tízezer forint nem túl sok? Nem lehet kevesebb?
Lehet kevesebb, de akkor vacsorára csak ketchupos tészta lesz, nem otthoni húsgombóc vagy steak. Nem kellene közüzemi díjat fizetni, meg a mosószert sem venni mosolyogta Jánika.
Nem lehetne spórolóbban gazdálkodni, hogy maradjon mind a steakre, mind a többi dologra?
Próbáld meg, ha sikerül, kölcsönkérdezem a tapasztalatodat felelte a feleség.
Ezzel véget ért a vita. Dénes azonban úgy döntött, hogy Jánika nem tartja be a fenyegetését, és szinte az egész fizetését átküldi a nővérének.
De tévedett. Másnap, munka után hazatérve, egyetlen nyomot sem talált a konyhában.
Juci, mi lesz ma vacsorára? kérdezte.
Nézz be a hűtőbe válaszolta a felesége.
Dénes belenézett: üres volt. Csak egy magányos ketchupos üveg állt az ajtóban, a zöldségrekeszben két ráncos alma hevert.
Juci, semmi sincs ott.
Tényleg? Mit vársz ott? Helyeztem valamit bele? kérdezte ő. Tudtad, hogy ha ki akarsz venni valamit a hűtőből, előbb el kell helyezned valamit benne?
Elég volt, már nagyon éhes vagyok mondta Dénes.
Gondoltam. Figyelmeztettem már, hová tetted a pénzt, oda kell menni vacsorázni is. A reggelit is tette hozzá Jánika, és ülőszékbe ülve kapcsolta a varrást.
Dénesnek el kellett mennie anyjához.
Másnap a anyós, Nina Varga, személyesen megjelent, hogy nevelje a menyeket.
A hosszú szidás hallgatása után Jánika így szólt:
Feleséggel ne bánjunk ilyenra, Nina Varga. Nem hallottam semmit újat. Tudom, hogy rossz feleség vagyok. Talán Dénes inkább hozzád költözzön? Miért is kell nekem?
Ne beszélj hülyeségeket! Ha házasságba mentél, éld a férjeddel! válaszolta az anyós.
Értem. Csak én vagyok a rossz! De a lakásom jó, a fizetésem csodás, meg a bónusz is! Egyetlen bajom: nem akarok megosztani veletek és Zsófiával!
Szóval a fiad pénztárcáját akarod kiüríteni? Akkor tartsd meg magadnak egész hónapra. Ne feledd: a kolbászt nem eszi, a csirkét sem fogja elviselni.
Akkor vacsorára: steak sült krumplival és salátával. Meg akár töltött káposztát is, csak több húst tegyél bele. A mosást is magadnak kell majd megoldani.
Jánika, elvesztetted a fejét? Már egyszer már jól éltek! csodálkozott az anyós.
Igen, néha még jó is volt, amíg nem nyúltuk be a saját orrunkat a mi életünkbe. Zsófiát és Györgyöt elválták, most már minket is megpróbálnak?
Mit akarsz mondani? Kiért váltottam el? kérdezte Nina dühösen.
Ki más, mint te? A lányok már a születődéskor is azt kiabálják: György megint csak! György nem tisztelt, kevés a fizetése, rossz a diplomája, a lakás kicsi, meg…
A György a máját emésztette, ezért szökött! Zsófia egyedül maradt két gyerekkel és egy eladhatatlan jelzáloggal. Elégedett vagy most?
Valószínűleg nem! Unjátok, ezért nyúltok be mindebbe! Én meg nem vagyok György, nem bírok tovább, visszahozom Dénest, gondoskodjatok róla ti kiáltotta a meny.
Mit mondasz, Juci! Soha nem gondoltam ilyesmit! Nem akarok veled elváltani! Csak a mama akart segíteni Zsónak magyarázta Dénes.
Segítesz? Akkor a következő fizetésig anyádnál vagy Zsónál fogsz lakni reagált Jánika. Rá gondolok.
Dénes ekkor rájött, hogy Jánika nem viccel. Egész hónapig a anyja szobájában élte a következő fizetésig.
Az ötödik napon hazatért.
Juci, átutaltam a fizetésemből, és Varinknak három ezer forintot küldtem szólt a bejárati ajtón.
A konyhából csodálatos, savanykás-szójas sült sertéshús illata szállt ki.
Menj megmosni a kezed, és ülj le vacsorázni mosolygott Jánika. Vagy inkább anyához mész?
Dénes megijedt, szemei kinyíltak, és remegve bólintott. Annyira ijedt, hogy a nyelve is megkoptak. Jánika rájött, hogy nem érdemes tovább szóba elegyedni.
Emlékeztetőül: a feleség cselekedetei azonnal belevették a fejébe a logikát, és sokáig megmaradnak. Ha elkezd elfelejteni, szívesen felidézi őket!
Mi a véleményetek Jánika csínyéről? Írjátok meg kommentben, és nyomjátok a likeot!
Ha több történetet szeretnétek olvasni, kommenteljetek, és ne felejtsétek el a lájkokat azok inspirálnak minket a további írásra!
