AMIT MEGRÖVIDÍTESZ, VISSZA MÁR NEM HOZOD
Amikor Hajnalka a családi összejöveteleken elővette az esküvői fényképeket, mindig így sóhajtott:
Jaj, mennyit szenvedtem abban a ruhában! Szép volt, de nagyon nehéz és merev! Legközelebb, ha férjhez megyek, csak egy könnyű, légies menyasszonyi ruhát választok majd.
Mindenki biztos volt benne, hogy Hajnalka csak viccel, és nevettek együtt vele. És valóban, ő akkor csak bolondozott. Az ismerősök tudták, hogy Hajnalka szerelemből ment férjhez. Egy balatoni nyaraláson ismerkedtek meg a férjével, Gáborról van szó. Hajnalka 21, Gábor 28 éves volt.
…Augusztus, simogató Balaton, pezsgő, csillagos égbolt, romantika… Ezek az összetevők együttesen vezettek el őket a házasságkötő teremig. Igaz, előtte Gábornak még el kellett válnia a második feleségétől, Hajnalka pedig lemondott budapesti életéről, és a vőlegény szülővárosába, Szegedre költözött.
Budapest Szeged Budapest. Ez az útvonal tíz évig Hajnalka életének részévé vált, annyira, hogy már álmából felkeltve is fújta.
De ez már később volt, az elején még albérletben laktak. Gábor az előző lakását a második feleségének ajándékozta, miután az a legképtelenebb fenyegetésekkel bombázta öngyilkosságtól kezdve, hogy savval önti le az új asszonyt, mindent bevetett, ha Gábor nem tér vissza hozzá! Végül azonban a volt feleség megnyugodott. Talán Gábor megígérte, hogy visszatér? Az első házasságáról Gábor nemigen beszélt. Egy-másfél évig tartott, aztán szétmentek. Majd összehozta volt feleségét a legjobb barátjával, így ujjongott mindenki ő is.
A második feleség három évig tartott ki Gábor mellett, mire rájött, hogy szerelme nem fog gyereket vállalni igaz, ő a gyermeket is úgy emlegette: emberkölyök.
Hajnalka azonban ezeket a múltbéli bonyodalmakat teljesen hidegen hagyták. Magabiztos, ambiciózus volt, tudta, hogy szép és különleges. Gábor rajongásig szerette, mindent megtett érte: ha virágot vett, akkor csak kosárszámra, ha bundát, rögtön háromfélét is, cipőkről és csizmákról nem is beszélve Hajnalka akár mindennap másikat viselhetett volna. Elvitte őt Londonba, Párizsba és a horvát tengerpartra is, hogy tágítsa a világát, és új élményeket szerezzen, mielőtt megszületik az első közös gyermekük.
Hamarosan megszületett a kicsi lányuk, Réka. Míg Hajnalka Rékával babázott, Gábor megvett egy házat, és berendezte mindennel, amire csak szükség lehetett. Szívvel-lélekkel dolgozott szeretteiért. A házavatót is megülték, Rékát beíratták óvodába.
Hajnalka elhatározta: tanulni fog tovább. Csakhogy ő ragaszkodott Budapesthez ott voltak a barátnői, édesanyja, sőt, az idegenek is valahogy szívélyesebbek. Az ottani hársak alatt mindig nyugalomra lelt.
Réka sokszor a nagymamánál maradt Szegeden, aki imádta unokáját, míg Hajnalka Budapesten tanult. Gábor féltékeny volt, gyakran utazott utána, véletlenül állítva be, néha igazi komédiákat rendezve. Tény, Hajnalkának nem volt oka az aggodalomra vagy úgy tűnt
Valójában csak menekült a hétköznapi családi gondoktól. Hajnalka inkább örökké tanult volna, csak ne kelljen mosnia, főznie, férjét kiszolgálnia vagy gyermeket nevelnie. Úgy érezte, elszáll felette az élet, és ő, a szép és okos nő, miért is pazarolná magát ilyen haszontalanságokra?
Hamarosan három piros diplomát szerzett pszichológus is lett. Minden bizonyítványát magánál hordta, mert vadul állást keresett. Gábor viszont tiltakozott:
Kevés a pénzünk, Hajni? Beleőrülök, amíg dolgozol! Hajnalka, legyen inkább egy fiunk! Jó lesz egy kislány is, csak maradj mellettem!
Hajnalka második gyermeket nem tervezett. Úgy érezte, teljesítette kötelességét: adott férjének egy lányt, ennyi elég. Hallgatva az anyós bölcsességére, végül is úgy alakult, hogy Réka nagymamánál maradt, míg Hajnalka tovább tanult, szabadon szállt saját útján.
Aztán minden előjel nélkül Hajni hazautazott Budapestre, nem is szólt Gábornak, hogy megy. Majd felhívom Szegedről, gondolta.
Csakhogy otthon Gábor várta.
Hajnalka, és hol van Réka? Te miért vagy itt, nem Szegeden? Netán van valakid? mérgelődött Gábor.
Gábor, ne aggódj, nincs szeretőm, senkim. Egyszerűen unatkozom veled, érted? Szabadságra vágyom! felelte Hajni higgadtan.
Szabadságra tőlem és a lányodtól is? Mi lett a szerelemmel? Elpárolgott? Középkorú válságod van? Átsegítlek rajta, Hajni, próbálkozott Gábor.
Nem segítünk… tette le Hajnalka a pontot.
Gábor ment az anyósához tanácsért. Az csak vállat vont:
Mit mondhatnék? Intézzétek el ti! Hajnalkát nem lehet meggyőzni. Kemény, mint a kő!
Gábor hazament Szegedre, egyedül. Nem tudta, hogyan tovább, miként hozzon rendet a házasságba. Úgy érezte, minden törekvése hiábavaló. Napok, hetek teltek el így… Hajnalka nem jött haza. A telefonhívásokra is csak röviden válaszolt. Minden rendben.
Idő múlt.
Gábor végül úgy döntött: eladja a házat, elhozza Rékát, és felköltöznek Budapestre talán így újra egymásra találnak.
Hajnalka hűvösen fogadta az ötletet, próbálta lebeszélni Gábort. Azzal érvelt, hogy felesleges Rékát idegesíteni, új iskola, barátok nélkül… És hogy az anyósa sem helyeselné. Valójában azonban Hajnalka a szabadságát élvezte, nem akart lemondani róla. “Élni, mint a madár az égen” ez volt már a jelszava. Saját varrodát nyitott, albérletben lakott, férfiak rajongtak érte. Sosem unatkozott. És most: a férj és a lány! Minek? El akarta felejteni a múltat. Meg volt győződve róla, hogy az a régi élet nem is vele történt.
Gábor nem hallgatott rá: felköltözött Budapestre Rékával. Még ragyogott benne a remény, hogy egyesítheti a családot, és Hajnalka iránt érzett szeretete nem hunyt ki.
Eleinte várta Hajnalkát munka után, vitte-hozta a lányukat: Rájuk nézve Réka hajszálpontosan anyja mása volt. Hasztalan. Hajnalka mellszoborra emlékeztetett: semmi sem hatott rá. Végül kimondta:
Gábor, hagyj békén! Ideje elválnunk. Rékát befogadom.
Akkor Réka már 11 éves volt, nem kellett már befogadni sehova. Volt szerető apja, nagymamája, aki imádkozott érte, csak az anyját nem értette: miért mond le így, magától, a gyerekéről.
Az idő megállíthatatlanul telik.
Az élet megy tovább, mindenki megkapja, amit érdemel.
Gábor abbahagyta a hiábavaló küzdelmet. Már tudta, nem fogja megérinteni Hajnalka szívét.
Az élet azonban Gábor elé sodort egy hétköznapi asszonyt, Évát, aki két lábbal állt a földön, nem vágyott Londonba vagy Párizsba, sem bundákra vagy cipőhalomra. Elég nekem egy jó gumicsizma, melegebb kabát a tehénistállóhoz, és hogy a fiaimat rendes emberré neveljem. Ennyi volt a vágya.
Gábor mellette nyugodtnak, kényelmesnek, otthonosnak érezte magát. (Ahol egyszerű minden, ott száz angyal lakik, ahol bonyolult, ott egy sem.) Hamarosan kislányuk is született. Gábor végre igazi boldogságra talált, még ha negyedjére is. Tiszta szeretet, igazi család a korábbi házasságokat nem is igen emlegette többé.
…Hajnalka azóta is az édesanyjával él. A varroda bedőlt, az ígéretes üzlettárs lenyúlta a pénzét, a kérők is mind szertefoszlottak. Végül Hajnalka iskolapszichológus lett nem hiába tanult annyit. Most jól jön a sok diploma. Nem bán semmit vagy mégis? Az emberi lélek minden mélysége kifürkészhetetlen. Talán egyszer felcsillan Hajnalka (égi madár) szívében is a megbánás? Ki tudja…
…Réka időközben felnőtt, férjhez ment, és Szegeden, a nagymamánál maradt, aki gyerekkorában is nevelte őt.
Az esküvő napján Réka könnyed és légies, egyszerű menyasszonyi ruhát viselt. Amit az anyja, Hajnalka, ajándékozott neki…
