Feltételes mód
Képzeld, megkérte a kezed? Jaj, Juci, teljesen bekattantál? Mit kell ezen gondolkodni?!
Olgi, hidd el, nem ilyen egyszerű
De mi ezen olyan bonyolult? Olgi ledobta a kabátját, lehuppant a kis asztalhoz. Hű, úgy rohantam! Felem van, aztán viszem Mankát néptáncra, Zolikát focira. Kész logisztika.
Olgi, mindjárt hatéves a fiad. Meddig hívod még Zolikának?
Hálás lehet, hogy egyáltalán becézem! Képzeld, tegnap hazajött az oviból, és bejelentette: szerelmes! A szomszéd kislányba, Lenkébe! És feleségül akarja venni. Na, mit szólsz?
Ez tök normális a te porontyodtól. Emlékezz csak magadra!
Ne hasonlíts! Emlékszel, mit csinált anyánk, mikor bejelentettem, hogy férjhez megyek? Olgi felnevetett. Hány éves is voltam? Tizennégy?
Inkább tizenhárom. A fél szívinfarktust ráhoztad, amikor közölted: Anyu, én eldöntöttem!. Mintha bármit is eldöntöttél volna! És persze, hogy nem izgatott, hogy Pisti rád se nézett.
Na és? Most ő a férjem, és viszem az egész család balhéit helyette is. Anyu akár szigorúbb is lehetett volna csak egy évig kellett mosogatnom! Na bumm! Inkább ki sem engedett volna a házból.
Mintha téged meg lehetett volna állítani! Amúgy anyu tudta, nem vagy hajlamos hülyeségekre, inkább szeretsz látványosan előadni magad, aztán ennyi. Az agyad általában működött. Általában
Kivéve, amikor rólad volt szó! Emlékszel, hogy ütöttük egymást gyerekként? Ki nem állhattalak! Jucika a mintagyerek, Olgi a fekete bárány.
Ezt anyu soha nem mondta!
Hát ezért volt a nagymama! Egyfolytában emlegette, hogy én biztosan leányanyaként végzem. Na és mi lett?!
Hát, ezen a téren nem éppen tündököltem
Juci félretolta a csészét, és nagyot sóhajtott.
Juci… Olgi átnyúlt, megszorította nővére kezét. Mi a baj?
Olgi, félek
Az ég szerelmére, mitől?! Végre találtál egy normális pasit, most meg ijedezel?!
Attól tartok, hogy nem fogadja el Marcit
Olgi összehúzta a szemöldökét.
Miből gondolod?
Egyszerű, Olinka. Tegnap, a rózsacsokor és az eljegyzési gyűrű után megkért: beszéljek anyuékkal, vigyék el Marcit egy hétre az esküvő után
Juci az ablakhoz fordult, ujjaival a gyűrűt forgatta.
Szép volt, drága. Másra nem is számíthatott az ember Ádámtól, aki szoftpólóban is lakkcipőt húz, vállalkozik, sportol, igazi zeneőrült és most egyszer csak boldog, hogy lecsillapodott. Ádám sosem volt fösvény édesanyja tanítását mindig fejben tartotta:
Kisfiam, egy nő tud szerényen is élni, támogatja a párját bajban, de kétszer is meggondolja, marad-e annál, akinek van, mégsem ad. Ez nem jellemezhető rossz szándékkal! Mert ha saját gyerekére sem lenne hajlandó áldozni?
De mama, miért gondolna ilyet? Mi köze a gyereknek ehhez?
Csak gondolj a Szegény Icára, meséket ismered! A nők, fiam, kicsit mind Icak. Előre számolunk. Néha túlzásba esünk, de az a nő, aki a jövőre gondol, kisebb eséllyel landol az út szélén.
Ádám komolyan vette szavait. Hiszen anyját, Máriát saját szemével látta talpra állni. Apja hamar lelépett, mikor Ádám megszületett; a férfi új szerelmet talált, anyját meg a babával a hóesésben kint hagyta. De Mária mindent túlélt.
Nem volt hová mennie; szülei egy borsodi zsákfaluban éltek, oda visszatérni álmában sem akart. Inkább Pesten boldogult, sepregetett, gürizett élni akart.
Hozzáment egy idősebb professzorhoz, Sándor bácsihoz, aki hamar megszerette Ádámot, és végül örökbefogadta. Évekbe telt, de Mária visszament tanulni, diplomás lett, kis céget nyitott, és végre lett lakás, munka, normális élet. Az igazi apja az egykori kérésre lemondott róla: Találtál másikat? Sok boldogságot! Csak ne mondj rosszat a gyerek előtt. Hát Mária nem mondott.
Ádám csak Sándor bácsi halála után tudott meg mindent, akkor is húszévesen. Sírtak mindketten, aztán a fiú csak annyit mondott:
Anya, ő szeretett engem.
Nagyon, kisfiam. Nem is biztos, hogy sok vér szerinti apa így szeretné a gyerekét…
Így nevelkedett Ádám, fix jövőképpel és családmelegben és mostanra elhatározta, hogy szeretne valakit, akivel családot alapíthat.
Anyja, Mária, izgatottan fogadta Juci feltűnését, egy pillanatig nem zavarta, hogy a lánynak fia van.
Ádám, készen állsz rá, hogy plusz csomaggal kapd a szerelmet?
Anya, ne viccelj! Elfelejtetted, ki nevelt fel engem? Csak egy dolog…
Micsoda?
Ha engem nem fogad el a fiú…
Ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek! Először a gyereket kell megnyerni! Mi ez neked, versenyszám? Hidd el, egy anya számára a fiú mindig előbbre való, mint egy férfi bármilyen menő öltönyben!
Anyu!
Mi az? Jól mondom! Előbb hódítsd meg a fiát, aztán a nőt! De csak akkor, ha komolyan gondolod. Egy gyerek nem játék. Juci erős, magát boldogul, de a fiúnak Ne legyen még egy csalódása!
Ádám a tanácsot komolyan vette, és neki is látott.
Így jutottak el a mostani kávézóba, ahol Juci tanácstalanul ül a nővérével. Mert szerinte, bármennyire szerelmes is, nem tudna együtt élni olyannal, aki nem fogadja el Marcit.
Olgi ingatta, hogy mondjon-e ki újabb nagy igazságokat, de aztán úgy döntött, jobb, ha segít neki átlátni a helyzetet.
És mit mondott?
Ki?
Hát persze, hogy Ádám! Mit mondott arról, miért kéred, hogy Marci a mamáéknál legyen egy hétig?
Semmi értelmeset. Csak kérte, hogy beszéljem meg velük…
Juci a kanalat az asztalhoz vágta, pont, mint gyerekkorukban. Az egész kávézó rápislogott, de Olgi csak odasúgta:
Nyugi van, igazán nem történt semmi! Aztán egy határozott mozdulattal a homlokára koppintott.
Ajj! Juci felkapta a fejét. Megsérült a homlokom!
Ugyan, évekig gyakoroltam.
Olgi, miért vagy ilyen? Már nem vagyunk gyerekek.
Az biztos. Gyerekből felnőtt akkor lettünk, amikor Mikor is?
Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok? Vagy kicsit előbb?
Talán előbb Mindegy is! De egyet mondok: az a baj veled, hogy sose beszélsz a problémáidról! Ha anno elmondod nekem a Nikivel való románcot, minden másképp alakul.
Most már mindegy
Talán, de kíváncsi vagyok, mekkora földrengés kellene, hogy rágyere: szóban is lehet kommunikálni!
Juci újra a kanalat nézte, majd nagy levegőt vett.
Lehet, hogy igazad van
Nem lehet, biztos! Emlékezz már, hogy lett Marci? Felejted, hogy anyuék mennyire támogattak?
Juci elfordult, de persze mindent fel tudott idézni. Hogy a gimis szerelme, Niki csak a szalagavatón vette észre igazán, hogy az a híres pillanat meglett és persze ő nem mondta el senkinek titkolta, ahogy azt egy magyar kamaszlány titkolni tudja. Aztán eljött a pillanat, amikor már nem lehetett tovább hallgatni, hisz a gond nagyobb lett, mint a Duna.
Olgi már látta, mi van, összebeszélte a fiúkkal, hogy járjon Juci kedvében, de amikor betoppant a szobába, csak ennyit mondott:
Jucus, ne félj! Ne is gondolj rá többet. Aki meg ezt csinálta, kapta, amit érdemelt.
Aztán anyu rájött és nagy közös sírás lett, de apu inkább örült:
Na lányok, mi ez a Niagara? Lesz unoka, nem világvége! Juci, most már vigyázz magadra!
Juci életében ezen a ponton érezte először, hogy mindent el lehet mondani, csak akarjon az ember beszélni, és hogy a család tényleg mindenben vele van. Így született Marci szerető közegbe, még ha a klasszikus családmodell kicsit máshogy is alakult.
Juci főiskolára ment, leérettségizett, dolgozott, boldogan éltek. Az új férjjelölt, Ádám, viszont elbizonytalanította hisz mi lesz, ha nem lesz közöttük igazi összhang?
Vajon érdemes kockáztatni? Hiszen egyszer már tévedett…
Elmerengése szemmel látható volt, Olgi megint rápirított:
Kell neked még egy kanál? Vagy már inkább jöjjön egy tál krémes?
Rendelt egy újabb adag égetett tésztát, pohárral, mutatta: Juci, beszélj már végre!
Meséld már el Ádámnak, mi bánt. Kérdezz rá, miért akarta, hogy Marci anyuéknál legyen. Ennyire nehéz?
Lehet talán igazad van Csak megkérdezni?
Igen! Csak kérdezd meg. Most!
Kinyújtott kézzel elvette a testvére mobilját, az orra alá dugta.
Csörögj rá!
Olgi, megbeszélésen van!
És? Legalább kiderül, mennyire fontos vagy neki!
Ez bunkóság
Ugyan már! Akkor írj üzenetet! Most már van gyűrűd, nő vagy, ne csak fejben készítsd a lelked… Kérdezz!
De mit gondol majd rólam?
Lasszóval kaptad, mit számít?! Megkérte a kezed, ha nemet gondoltál volna, szóltál volna! Ne építs légvárat, hanem valódi kapcsolatot! Mondd ki, amit akarsz! Elég a mi lett volna ha variációkból! Vállalod vagy sem?
Bárcsak tudnám, mit akarok Juci majdnem sírva fakadt, mégis felvette a telefont. Csak kérdezni kell?
Igen, kérdezd!
A válasz gyorsan és vidáman érkezett. A telefon csilingelt, mosolyt csalt Juci arcára.
Na, most már világos minden? Olgi elmosolyodott, ránézett az órájára. Ajjaj! Nekem menni kell, Mankát már késve veszem fel, aztán Zolika sír, hogy anyja sosem ér oda időben. Egyébként minden jó lesz, ne aggódj! Ha okos vagy, rájössz: Ádám csak egy kis időt akart kettesben, hogy aztán együtt lehessenek mindnyájan. Te is nő vagy, ne csak anyuka! Az én Pistim ilyeneket ki sem találna! Hajrá! És beszélj a fiaddal! Nekem gyanús, hogy nem bánná, ha Ádám lenne az apja.
Tényleg?
Tudom! De ezt tőlem ne idézd!
Olgi felkapta kabátját, és egy utolsó mozdulattal mutatta: Használd az eszed, kisanyám! Kinyújtotta a nyelvét, Juci pedig gondolkodni kezdett.
És ennek három év múlva meg is lett a gyümölcse.
Marci, a frissen sült nagyfiú, büszkén fogja meg a született kishúgát Ádám kezéből, és hálásan bólint felé.
Marci, óvatosan! Juci aggódva lépne közbe, de Ádám magához húzza, mosolyog.
Ne félj, minden rendben lesz! Ugye, fiam?
Apa! Ne nézz már le! Marci óvatosan megemeli a kislány csipkés pólyáját, amit lehetetlen volt kiválasztani, és elmosolyodik. Anyu, olyan szép…
