NAGY CSALÁD
Anya, megint a férjem pénzt kér
Eszter rohant a szekrényhez. A ruhák között talált elrejtett forintokat, összeszámolta. Hiányzik még két százezer! Nem tűnik nagy összegnek, de ezek a fa aprója, amiket a tűzifa vásárlására gyűjt. Gábor, a férj, ezt jól tudja, de a saját kincsesláda üres marad.
Eszter minden pénzt összegyűjtött, összegörbítve elrejtette a gyermekek szobájának szőnyeg alá.
Gyerekek, vacsorázzunk! hívta őket.
Mindenkinek leöntötte a levest, tálalt teát, mellé két kekszet adott.
Anya, miért nem kapsz magadnak? kérdezte Miska, komoly tekintettel.
Először is nem szeretem az édességet, másodszor pedig vigyázok az alakomra.
Miska elmosolyodott:
Anya, de már most is gyönyörű vagy!
Eszter nevetett.
Egyetek már!
Vacsora után elmosották a csészéket, aztán Eszter a gyerekek szobájába lépett. Mihály mesét olvasott Rékának, László pedig valami képzőművészeti dolgot rajzolt.
Tíz perc van még, hogy befejezzétek a feladatotokat, aztán szabad lesz a játék! mondta, megcsókolta őket, és kiment. Most kell a László kabátját varrni, mivel a fiú veszekedett az iskolában, aztán már csak aludni is maradt.
Eszter a tűt és a cérnát vette.
***
Tíz évvel ezelőtt Eszter 18 évesen házasodott Gáborral. Nem volt sem tudása, sem tapasztalata. Gábor pénzes, mindenhonnan csak bevetette a forintot. Eszter, hiszékeny lányka, azt hitte, hogy férje tud pénzt keresni. A házasság után megtudta, Gábor eladta a szülőkől örökölt lakást, majd elköltötte a pénzt.
Neked még van otthonod? kérdezte Eszter.
Mire is van szükség? Van a nagy lakásod.
Várj, nem értem eladod a te egyetlen otthonodat, csak hogy pénzt kapj?
Ó, Eszter, ne legyél ilyen szigorú! Egyszer csak megélünk!
Hosszú időre azt gondolta, hogy más ok áll a háttérben. De úgy is lehetett.
Amikor Miska és László megszülettek, Gábor rögtön munkát keresett, de az csak rövid időre tartott. A fiúk két évesek is még, amikor ismét munkát kereste, de sehol sem értékelték úgy, ahogyan szerette volna. Később Szilvi született. Eszter mindig is azt álmodta, sok gyermek lesz, de a lány születése után rájött, ha nem tesz valami, a család éhezni fog.
Döntésük: kiadják a lakást, és faluban költöznek. Ott már évek óta áll egy üres ház, amit egy nagynénje hagyott rá.
Gábor a javaslatra úgy reagált, mintha szívbe ütött volna:
Nem akarok már itt maradni! Menj, ha úgy érzed. Nekem a város jó.
Eszter felháborodott.
Maradhatsz, csak ne ebben a lakásban! Holnap új lakók költöznek ide.
El vagy tévedve? Ki költözik be? Te kérdezted?
Ki kérdezhetné? Ez az én otthonom!
És Gábor, orrára csapva, elhagyta a falut.
Fél évig próbált munkát találni. A falu nagy, van itt mezőgazdaság, fűrészmalom akármilyen munka. De a férfi másra vágyott: lányok közeledése.
Marina, Eszter barátnője, gyakran mondogatta, hogy Gábor csak táncol a hétköznapokban. Eszter elmosolyodott:
Hadd legyen, talán boldoggá tesz majd egy új nővel.
Marina csak legyintett:
Őrült asszony vagy! Ki kellene, hogy menjen három gyerekkel?
De Eszter azt gondolta, Gábor nélkül könnyebb lesz
Hirtelen az ajtó zörgött. Egy férfi lépett be, kabátját levette, leült az asztalhoz. Eszter varrást folytatott.
Nem értettem Haza jöttél? Táplálkozni akarsz?
Gábor, miért vettél pénzt?
Már megint szükség van rá? A férfiak is igénylik a sört, nem igaz?
Szerezz pénzt, tartsd a családot, ne csak magadra gondolj!
Miért nem mehetek nyugodtan haza, vacsorázhassak és aludhassak?
Ma este csak azt egyél, amit magad vásároltál. Nekem tüzelőre van szükség, László kabátja szét lett.
Gábor csodálkozott.
Nem értem, éhesen kell aludnom?
Eszter vállát vonta, majd elfordult. Gábor egy darabig ült, aztán felállt, felöltözött, és úgy szólt: Még meg fogod bánni! és eltűnt az éjszakában.
Eszter sóhajtott. Tíz év telt el, Gábor úgy tűnt, mintha csak egy évvel ezelőtt lett volna fiatal. Megnézte a kezeit rövid köröm, durva bőr. Milyen hideg van, ha vízben mosakszol! gondolta.
A faluban a legjobban tehéngazdálkodók keresték a munkaerőt. Eszter sosem dolgozott tehenekkel, de most nem volt választás. Néhány nap alatt megtanulta.
A legkedvesebb hobbiját a festészetet feladta. Felállt, a kályhához ment, elvette a vásznat. Gyerekei bámulták. De a munka még hátra maradt. Újra letakarta a vásznat, és aludni ment.
Másnap hazaérve két nagy szekrény állt a szobában, a kanapén csendesen ültek a gyerekek, a székben Gábor. Eszter belépve Gábor felállt:
Na, késő már? Most már csak a könyököd is megrágod. Gyermekek otthon maradtak apa nélkül, mert te rossz a kedved!
Eszter felnevetett:
Találkozhattam-e már egy bolondnál is butább?
Gábor pirosodva nyúlt a szekrényhez, de az ajtóhoz ütközött, ahol egy régi deszka már ki volt húzva. Nem tudott kimenni.
Még egy pillanat, majd megy a falka! kiáltotta. A szélő szoknyát felhúzva, a cserepet visszatartotta.
Szűzvirágokhoz hasonlóan csendben szűrődött be a lány, Szilvi:
Anya, már nem jön már apám?
Valószínűleg már nem, drágám.
A kislány elgondolkodott, majd kérdezte:
És már senki sem eszi majd a cukroimat?
Már nem.
Eszter úgy érezte, mintha ő maga majszolta volna a cukorkát, nem Gábor.
A következő napon megtudta, hogy Gábor elhagyta a falut. Jó lesz a levegő friss, gondolta. Nem tudta, ki lesz a következő, aki megjelenik a városban, de már nem a dolga volt.
Egy hét telve Eszter aggódni kezdett: a szomszédok már két napja nem küldtek pénzt, a telefon sem cseng. Szerette volna elmenni a városba szabadnapra. Miközben a menetrendet nézte, Miska azt mondta:
Anya, valami történt a szomszédoknál.
Eszter kinézett a fagyott ablakon, a ház előtt egy autó állt, mellette egy férfi futkározott.
Megfagy Nem indítja el az autót?
Nem, anyám, már fél órája figyelem. Hívják, hozunk teát?
Persze, fiam, rohangald, én teát főzök.
Két percen belül Miska hozott egy kb. harmincéves férfit, ki hidegtől vörösre színeződött.
Köszönöm, csak egy kicsit melegedjek, aztán megyek tovább. A nevem Márk.
Jöjjön be, itt a tea, hogy ne reszketjen! mondta Eszter.
Márk, miközben teát ivott, megkérdezte:
Ti csak fiatal vagyok?
A gyerekek a miénk, természetesen.
Szerencsétek van! Én mindig a nagy családot álmodtam.
De nem jött össze?
Márk bólintott:
A feleségem nem akart gyerekeket, elváltunk, azóta sem lett semmi.
Épp ekkor csengett a telefonja.
Mi a helyzet? kérdezte Eszter.
A vontató megállt, de hóvihar miatt reggel nem indul.
Ne aggódjon, a kanapén elhelyezünk, reggel elmegyünk.
Kellemetlen lesz. A felesége mit mond?
Nem mond semmit, már elszökött.
Márk meglepődött:
Te most azt mondod, hogy három gyerek maradt?
Igen de mi vagyunk rendben.
Reggel Márk felébredt, amikor valaki a párnája alatt keresgél. Kinyitotta a szemét: egy kislány, Szilvi óvatosan egy cukorkát helyezett a párnája alá. Márk szinte sírt volna. A család együtt búcsúzott, de elhatározta, visszatérni.
Két nap múlva egy ismerős autó állt a hídnál. Mihály, mint mindig, mindent elsőre látta.
Gábor megérkezett!
Miska örült, hiszen előző alkalommal, Amíg a mama nem látta, megegyeztek, hogy Gábor hozza a régi játékkonzolt. Most Márk is hozott egy konzolt és két csomag ajándékot. Amikor belépett, Eszter már nem egyedül volt: mellette egy nő állt, kíváncsian nézett. Eszter már felöltözött, látszott, hogy nem munkába megy.
Márk Sajnálom, nem tudok tea, Marína majd segít, különben elmaradok a buszt.
A városba mész?
Igen.
Akkor a tea elmarad, elviszem.
Marína halkan elnyomta a bizonytalan barátját. Útban Eszter elmesélte Márknak, miért megy a városba. Ő azt mondta:
Veled megyek. Nem sok a dolog, de támogatásként.
Köszönöm nagyon. Nem hiszem, hogy emberek ilyesmit tesznek
Eszter, te vagy?
Kérlek, tegyünk magunkra te!
A nő nevetett.
Rámenünk! Szóval, mit csinálsz itt?
Nincs elég felfogásom. Saját műhelyünk van, ahol bútorokat készítünk. A falu felajánlotta nekünk egy telek vásárlását, de én csak
Megérkeztek Eszter házához. Felnyitotta a kulcsot, a kapu kinyílt. Nem hívott, csak bejött. Az előcsarnokban Gábor cipői hevertek, mellette női papucsok. Gábor, törölközőbe burkolózva, egy pezsgő üveget szorongatott.
Eszter Honnan jössz?
Honnan? Hol a lakók?
Ők már elköltöztek, természetesen. Nekem is kell valahova mennem!
Miért itt a lakás?
Mert ez a miénk is!
Mióta élünk együtt tíz év? És nincs egy saját sarok sem?
Nem hiszed, de
Eszter a szobába ment, ahonnan egy fiatal nő szaladt ki az ágyból.
Gábor! Ki ez?
Eszter átadta neki egy ruhát.
Kérlek, távozz innen! Vedd magaddal Gábor is!
Mit? Ez Gábor lakása! Gábor? Tévedtem? kiáltott a nő. Örökre tartozom, csak pezsgőt adok.
A nő gyorsan felöltözött, elhagyta a lakást. Gábor a kanapéra ülve mondta:
Nem megyek sehova. Ha vissza akartál vinnél, legalább valami érdekessel kellene. Azt hiszem, a biztonsági őr is jött, és öt percet ad a felszerelésre, mielőtt a boksz edzése a húsz év után még hatásos lenne.
Eszter a konyhába ment. Nem volt kényelmes Márral együtt, de ő maga sem tehetett sokat Gáborral. Hamarosan beütötte az ajtókat, Márk telefonálva érkezett, és felírta Eszter címét.
Várjunk egy keveset, jönnek, a zárakat cserélik.
Köszönöm, Márk. Nem tudom, mit tennék nélküled. A sors hozta el a segítségedet!
Eszter, te is te vagyunk, ugye?
Bocsánat, elfelejtettem…
Márk tekintete olyan volt, mintha Eszter szíve felébredne.
***
Három év eltelt.
Marína és Eszter teát ittak. Marína körbenézett.
Barátnőm, szerencséd van A férjed megtépett a házban!
Igen Márk mindent értünk megtesz.
Csodálatos!
Marína feltekintett a gyermekek portréjára, amelyet Eszter már befejezett.
Meg tudnád festeni engem is?
Marína! Persze, hogy meg tudom! Most sok szabadidőm van!
Marína meglepődve nézett.
Tudod Két hónapja már
Eszter nem vette észre, hogy Márk már belépett a szobába, mindent hallva. Hirtelen erős kezek emelték fel, körbe-körbe járták a szobát.
Fiút és lányt is akarok! Végre nagy család lesz!
A tanulság: a hűség, a kitartás és a család ereje mindennél többet ér, mint a gyorsan elköltött pénz, és csak a szeretet tud valódi otthont építeni.
