Nem megyek sehova susogta a nő, szinte kinyírt hangon. Ez otthonom, és nem engedem el. A szavakban a nemkiöntött könnyek csengtek.
Anyu szólt a férj. Tudod, hogy nem tudok neked gondoskodni meg kell értened.
Ádám szomorúan hallgatta. Látta, mennyire aggódik anyja, és mennyire nyugtalan. A régi, szimpla kanapéra hajlott falú házban, a szülőfalujában ült a nő.
A szoba még a falon lévő tükörrel is világított, mintha fénycsövekkel díszítették volna.
Ádám már tudta, hogy ez így nem fog menni. Apátról szólva a szívrohamot, egy csókot a lába megtörése után vett már távollétben, amikor egy hónapra kilépett a munkahelyéről, hogy gondoskodjon róla. Akkor Ilona Farkas még vakmerő volt, de az első hetekben egy lépéssel sem tudott nélküle elmenni.
Ádám nemrég kezdett jól keresni, és nyáron otthoni felújításra tervezett, hogy anyja kényelmesen élhessen. De jött a szívroham, és a felújítás már nem volt értelme, fel kellett szállni a nagyvárosba.
Réka összepakolja a cuccaidat bólintott Ádám a feleségére. Mondd meg neki, ha bármire szükség lesz.
Ilona csendben bámult ki az ablakba, ahol egy hűvös őszi szellő levitte a sárgult lombokat a százéves fákból, amelyeket egész életében látott. A jobb keze, ami még működött, erősen szorította a másikat, amely tehetetlenül lógott.
Réka a ruhásszekrényben turkálva állandóan kérdezte anyjától, mi járjon vele, mi ne. De Ilona csak nézte a kilátást, mintha gondolatai messze járnának a régi köntösök, a szakítószemüvegek és a bérelt csizmák között.
Ilona hatvannyolc évét egy kis faluban töltötte, amely idővel majdnem kiürült. Élete során szabónőként dolgozott: először a helyi varrodában, ami bezárt, amikor a lakosság szinte eltűnt.
Aztán otthon kezdett dolgozni, de a munkák száma csökkent, ezért a kert és a ház lett a szenvedélye. Soha nem gondolta volna, hogy elhagyja ezt a vidéki életet és egy nagy, idegen lakásba költözik a fővárosban
Laci, megint semmit sem eszik sóhajtott Réka, miközben letette a tálat a konyhai asztalra. Már nem bírom tovább, nincs erőm
Ádám csendben nézett a feleségére, aztán a tiszta tányérra, és fejét rázta. Mélyet lélegzett, és belépett anyja szobájába.
Ilona a kanapén ült, és az ablakra bámult, mintha nem is pislogna. Szürkés, tompult szemével a messzeségbe vessződött. A működő kéz a másikra nyomta, mintha életet próbálna visszahozni.
A szobát edzéseszközök töltötték meg: kézi ellenállásgumik, egy asztalon gyógyszeres táska. De ha Ádám nem nyomult volna, Ilona nem is érintette volna ezeket a tárgyakat.
Anyu?
Ilona nem reagált.
Anyu?
Fiam? susogta a nő, hangja már csak halványan hallatszott.
A szívroham után nehezen tudott beszélni, a szavak elmosódtak, de már javult a helyzet, mégis néha nehéz volt megérteni.
Miért nem eszel semmit? Réka mindent megfőz, de te már napok óta nem viszel be semmit.
Nem akarok, fiam suttogta Ilona. Lassan felfordult Ádám felé. Tényleg nem akarok, ne kényszeríts.
Anyu Mit szeretnél? Mondd csak el
Ádám leült mellé, és a nő megfogta a kezét.
Tudod, mit akarok, Laci. Hazatérni. Félök, hogy többé már nem látom.
Ádám sóhajtott, és fejét rázta.
Most minden nap dolgozom, Réka pedig állandóan a kórházba jár. Fagyos idő van, sehova menni Várjunk legalább tavaszig. Réka bólintott, Ádám mosolygott, és kimegy.
Ha nem fog későn, fiam Ha nem fog későn.
Elnézést, az IVF újra nem jött össze mondta a nővér szomorúan, levéve a szemüveget, és a fiatal orvosra nézve.
Réka felkiáltott, és kezét az arca elé húzta:
De miért? Mindenkinek sikerül! Azt mondtátok, hogy az első próbálkozás után normális, ha nem jön össze. Negyven százalék csak az első ciklus után fog terhességbe. De ez már a harmadik beavatkozás, és mégsem jutott eredmény! Hogy lehet ez?
Ádám csendben ült, kezét Rékán tartva. Idegesen figyelte a körülötte zajló jelenetet, miközben Ilona a klinikán egy masszázsra várakozott.
Hallgassanak kezdte a nővér halkan. Értem, hogy a terhesség vágyaitok középpontjában van, de már túl sok stressz körülötte. A szervezetünknek nincs erőforrása
Természetesen stresszes vagyok! Otthon dolgozom, hogy megfizethessem az elpusztítóan drága IVF-t! Bejárni a kezeléseket, állandóan tablettákat szedni, amik tönkreteszik a testet, gondoskodni a szülőanyáról és elviselni a hangos szüneteket. Nem eszik, nem iszik gyógyszert! Igen! Gyermekre vágyom, talán akkor a férjem is nekem szentelne több figyelmet, nem csak a anyámnak!
Réka elhallgatta magát, rájövendő, hogy túl sokat mondott. Felkapta a táskáját, és kilépett a rendelőből, az ajtót nagyot csapva.
Elnézést suttogta Ádám.
Semmi baj intette a nővér. Már ilyen hullámvasutakat is láttam. Minden rendben van.
Ádám csendben követte feleségét. Réka a váróteremben egy kicsi kanapén ülve sírt, kezeit a tenyérbe dugva. Testét nyögések rázgatták. Felnézett a pajzsmiriggyel teli szemével a férjére, és szipogva szólalt meg:
Bocsánat Bocs Nem akartam semmit sem mondani anyádról. Csak fáradt vagyok. Fáradt vagyok, ahogy nézem, ahogy egy ember meghal a szemeim előtt. Fáradt vagyok, hogy minden egyes tesztcsík csak egy sornyi információ, és milliárdos forintot kell fizetni a következő beavatkozásért. Már nem bírok
Ha tudnék, mindent megtennék, hogy segítsek nektek, de ez nem az én hatásköröm
Értem szúrta át Réka könnyei között, de mégis mosolyogva. Én is.
Pár percig csendben ültek, kezüket összefogva, aztán Réka felugrott, kiigazította az ingjének gallérját, és felvitte a fejét:
Menjünk. Ilona Farkas már valószínűleg megszabadult. Nem szereti a kórházakat. Utána sokáig szomorú.
Anyukád állapota majdnem változatlan mormolta egy alacsony, ősz hajszálú orvos, körültekintő szemüveggel, mikor Ádám a halála körül kérdezte.
Elfordultak, hogy Ilona ne hallja. Réka maradt mellette.
Érti Amikor először jött hozzám, biztos voltam benne, hogy fel fog gyógyulni. A szívroham után a felépülés esélye nagyon alacsony, de anyukádnak nincsenek rossz szokásai vagy krónikus betegségei. Minden esély megvoltak.
De semmi nem változik. Látom én is.
Azt hiszem, ő maga nem akar. Feladta. Nincs benne tüzike, nincs szikra Mintha az életet már nem kívánná.
Ádám csendben bólintott. Látta maga is, hogy Ilona harminc kilogrammal fogyt, már alig ismerte önmagát. Állandóan egy helyen ül, az ablakba bámul, nem olvas könyvet, nem néz tévét, nem beszél senkivel csak a kilátásra figyel.
A szívroham után előfordulhatak viselkedési zavarok a sérült agyterületek miatt tette hozzá az orvos. De én úgy gondoltam, hogy nincsenek ilyenek. Amikor először jöttél, semmi ilyesmi nem láttam.
Talán valami mástól van szó mondta Ádám halkan.
Laci szólt Réka a telefonba le tudnád mondani a munkakivitelét? Ilona Farkas egyre rosszabb. Félek, hogy nem jut el időben
Nehéznek találta kimondani. Tudta, mennyire fontos a férfi számára anyja. A nézőpontjából egy szívrohamra lecsökkent test, amely alig mozogott a kanapén.
Korábban az ablakba nézett, néha régi lemezlejátszót hallgatott, amelyet a faluban hoztak be az apjától, egy zenetanártól származott.
Most Ilona egy pontba bámult, semmit sem szólt. Néhány napig szinte nem érintette az ételt, csak tejet ivott. Bár korábban állította, a tejet soha nem olyan, mint a falusi.
Ádám ugyanazon az este érkezett, és a szobájába rogyott. Egész éjszakát az ágy mellé ülve töltött.
Tudod, mit akarok. Megígértél.
Ádám bólintott. Igen, megígérte. Másnap elindultak a faluba. Ilona a kórházra már nem akart menni.
Nem akarok kórházba menni. Otthonra.
Már március volt, de a havazás még nem olvadt el teljesen, így könnyen bejuthattak a ház felé. Ádám kinyitotta a gépjármű ajtaját, és segített anyjának beülni a kocsira.
A környéken már csak a hajnal fagyott, a hó lassan olvadt, felhagyva a fehér köpenyével. A fák óvatosan hajoltak a szélben, a nap már melegedni kezdett.
Ilona néhány órát töltött a kertben, majd végre egy mosoly jelent meg az arcán. Mélyen lélegzett, nézte az eget, és boldog könnyek csordultak.
Végre otthon volt. Nézte a házikót, a ragyogó napfényt, a természet hangjait, a megolvadt hó hűvös leheletét.
Este Ilona étkezett, majd még órákat ült a szabadban, mielőtt aludna. A mosoly soha nem futott le az arcáról. Éjszaka békében távozott, ugyanolyan mosollyal. Elment boldogan.
Ádám és Réka szabadságra mentek, hogy eltemessék Ilonát, és rendbe tegyék a házat: kiürítsék, majd eldöntsék, mi legyen vele. Őszintén, Ádámnak csak a friss vidéki levegőre vágyott. Nem járt itt több mint két napot már évek óta.
Mielőtt a városba visszatértek, Rékát rosszul érezte. A fürdőszobában hirtelen felkelt a hányás. Amikor visszatért a férfihoz, hatalmas szemekkel nézett rá, keze pedig egy terhességi tesztre szorult: már két csík! Két!
Ez mindannyian a te anyád Ilona Farkas segített nekünk suttogta Réka könnyek között, szinte hitetlenül.
Ádám feltekintett a felhőtlen kék felé, bólintott, és szorosan átölelte a feleségét. Igen, ez egy ajándék volt a nagymamától az utolsó, legértékesebb ajándék.
