A nő azt mondta, hogy saját számláidat fizess meg szólalt meg a férj, miközben a konyhában a gőzölgő leves felesége látszott.
Réka a hálószobai tükör előtt állt, óvatosan kenve krémet az arcára. A nyári nap még csak kelni kezdett, de a lakásban már nyomasztó meleg lebegett. Az ablakon túl a budapesti július napja perzselte az aszfaltot, miközben a légkondicionáló hűvös habkártyákkal borította a szobát.
Ismét új krém? kérdezte István, újsággal a kezében a kanapén ülve, a nőre nézve.
Nem új, válaszolta Réka nyugodtan. Ugyanaz, mint egy hónappal ezelőtt.
István bólintott, visszatérve a cikkekhez. Ezek a beszélgetések már rutinjai voltak a házban. A férfi mindig érdeklődött Réka kiadásai iránt, de sosem korlátozta őt. A család pénze közös volt, mindenki a szükségletei szerint költötte.
Réka könyvelőként dolgozott egy nagy építőipari vállalatnál, fizetése stabil és tisztességes volt. István szerelőként dolgozott egy gépgyárban, jövedelme valamivel kevesebb, de mégis megfelelő. Közösen kényelmesen éltek, évente egy nyaralást és apró örömöket engedhették meg maguknak.
A házasság kezdetétől Réka már magától fizette ki a saját költségeit nem azért, hogy István megtiltja, hanem mert úgy érezte, ez a helyes. Sampon, hajkondicionáló, kozmetikum, ruha mindet saját maga vásárolta. István soha nem vitatta, természetesnek gondolta.
Ma a körömfejtőhöz megyek mondta reggel, miközben a pirítóst vajjal kenve ehezte.
Rendben felelte a férj, vajat kenve a kenyérre. Én meg a szervizbe megyek Tolikkal, megnézzük a motorokat.
Ez a szokásos párbeszéd volt. Réka már három éve hetente jár a körömstúdióba. A kezeknek ápoltnak kell lenniük, különösen a munkahelyén, ahol ügyfelekkel találkozik.
István soha nem kommentálta ezeket a látogatásokat. Inkább büszke volt szép feleségére. Réka tényleg gondoskodott magáról: heti kétszer edzett, rendszeres kozmetikai kezeléseken vett részt, minőségi ruhát vásárolt. Harmincöt évesen fiatalabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt.
Az első aggodalomcsíra akkor jelent meg, amikor a szülőanyja, Ilona, hétvégére betérkezett. Ilona határozott, mindenről véleményt formált.
Réka megint a szalonba megy? kérdezte Ilona, amikor a menyasszony zuhanyzott.
Igen, a körömfejtőhöz válaszolta a fiú.
Hetente? rázta a fejét Ilona. Nem túl gyakran?
Anyu, nekem megvan a pénzem mondta István. Réka dolgozik, megengedheti magának.
Megengedheti, igen erősítette Ilona. De miért ilyen gyakran? Én egész életemben magam festettem a körmeimet, és mégis rendben vagyok.
István vállát felhúzta. Soha nem gondolt a felesége szalonlátogatásainak gyakoriságára.
És milyen drága a kozmetika! folytatta Ilona. A fürdőszobában három ezer forintos üvegekkel találkoztam.
Anyu, ez mit ér? zavartan kérdezte István.
Mert a pénz közös. Te dolgozol, fáradsz, de ezek a pénzek értelmetlen dologra mennek.
A beszélgetés befejeződött, de a családi költségvetés kérdése most már a férfi fejében forogott. Réka valóban drága kozmetikumokat vásárolt: krémek, szérumok, maszkok mind jelentős összegeket jelentettek. A ruhák sem voltak olcsók; nem márkásak, de jó minőségűek.
Miért három pár nyári bakancsot vettél? kérdezte István egy nap, amikor új cipőt látta.
Hogy miért? lepődött Réka. Különböző színek, különböző ruhákhoz.
Nem lehetett volna egy univerzális darabot venni? tapogatta a férj.
Lehetett, bólintott Réka. De ezek jobban tetszenek.
István csendben maradt, de belül egy furcsa irritáció nőtt. Soha nem gondolt a női vásárlásokra, most viszont úgy tűnt, mintha Réka túl sokat költene.
A második látogatás Ilona közepes nyár közepén még inkább felerősítette a feszültséget.
El vagy odasújtva jegyezte Ilona vacsorán, miközben Réka a konyhában főzött. Hetente körömfejtő, kozmetikus De otthon mennyi munka van?
Anyu, a lakás tiszta, Réka jól főz védte István.
Mindig elég a munka vette el Ilona. De a pénz a szépségre megy. Számolj csak, mennyit költünk havonta a szalonokra.
István megállt, és először számolt: körömfejtő egy ezer ötven forint hetente, azaz hat ezer forint havonta, kozmetológus pedig három ezer forint minden kéthetőben, szintén hat ezer. Összesen tizenkét ezer forint a szépségre.
Sok nyugtázta István.
Pontosan bólintott Ilona. És te csak hallgatsz. A feleségedet irányítani kell, nem engedni a kapzsiságnak.
Aznap este István először alaposan nézte meg a családi költéseket. Réka valóban nagy összeget áldozott magára, ám ő maga is jól keresett.
Réka, beszélhetnénk? kérte, miután Ilona elutazott.
Persze válaszolta Réka, miközben a tiszta edényeket a szekrénybe helyezte.
Nem gondoltad, hogy túl gyakran jársz a szalonokba?
Réka megállt, és a férfira nézett.
Mit értesz túl gyakran alatt?
Hetente egy körömfejtő, kozmetikus Talán ritkábban?
Miért? meglepődött a nő. Szeretek jól kinézni, és van pénzem.
Van pénz, de lehetne spórolni mondta óvatosan István.
Spórolni? ráncolta a homlokát Réka. Mire spórolnál? Sörökre a barátokkal? Horgászatra? Új szerszámokra a garázsban?
István arca pirosra vált. Soha nem gondolta, hogy saját kiadásait felesége a feleslegesnek tartaná.
Más, mondta.
Mi más? kérdezte Réka.
A férfiak igényei válaszolta István.
És az én igényeim nem igények? fagyott meg a hangja.
Nem, csak akadozott a férfi.
Réka röviden bólintott, és a konyhából kiment.
A viták rendszeressé váltak. Időnként István egy új rúzsra bukkanott Réka táskája mélyén, vagy a következő körömfejtő időpontot figyelte meg.
Ismét a szalonba mész? kérdezte, mikor látta feleségét összekészülni.
Igen válaszolta röviden.
De a közös rezsi nincs kifizetve.
Akkor fizess lepődött Réka.
Hol a pénz? A szépségre költötted.
Réka állt a táskával a kezében.
Milyen szépség? A körömfejtő egy ezer ötven forint, a rezsi meg nyolc ezer. Mit összekapcsolsz?
Mert költesz értelmetlen dolgokra mondta István.
Értelmetlen? ismételte a nő lassan.
Nem értelmetlen, de lehetne nélküle is szűrte István.
Réka szavak nélkül sétált ki a szobából. István magára maradt, hiszen úgy gondolta, végre nyert.
De a győzelem üres maradt. Réka visszahúzódott, rövid válaszokat adva, és már nem kért pénzt a szalonokra. István eleinte örült, majd gyanakodni kezdett.
Hova mész? kérdezte, mikor egy friss körömfejtőt látt a mancsán.
Járok válaszolta Réka.
Milyen pénzből?
Sajátból.
Sajátból? A költségvetés közös.
Akkor nem teljesen közös felelte nyugtatóan.
István nem értette, de vitatni nem akart. A legfontosabb, hogy Réka már nem költötte a közös pénzt hülyeségekre.
Nem sokkal később azonban Réka már a szalonok számláit sem fizette. Amikor István a kozmetológus díját kérte átutalni, a nő fejét csóválta.
Nem fogok pénzt átutalni a hülyeségre mondta.
Milyen hülyeség? kérdezte a férj.
Te magad mondtad, hogy ez hülyeség.
Amit? A te szalonjaidat!
Nem az én, a te massződ! vitte fel Réka. Kéthetenként három ezer forint egy kezelésért.
István összezavarodott. Valóban hat hónapja járott masszőhöz, hátfájás miatt, az orvos javasolta a terápiás masszázst.
Ez kezelés! védte a férfi.
A kozmetológusom is kezelés, állította Réka. Problémás bőrnek szakember kell.
Nem ugyanaz!
Miért? kérdezte a nő tisztán. Te hátat, én bőrt kezelsz. Mi a különbség?
A logika mintha elhagyta volna a gondolatot, de a férfi nem akarta feladni.
Csak más dolgok mondta kitartóan.
Jó bólintott Réka. Akkor a masszázst fizess te.
Ettől fogva Réka minden nem lényeges költséget a saját zsebéből fizetett: új fejhallgató, kávé a barátokkal, éttermi vacsora.
Mi történik veled? kérdezte István egy újabb visszautasítás után.
Semmi különös válaszolta Réka. Csak nem akarok pénzt pazarolni.
Mit pazarolsz? A baráti találkozók szokásos társas kapcsolatok!
A körömfejtés nem normális gondozás?
István elhallgatta, lassan ráébredve, hogy Réka a saját logikáját alkalmazza.
Az igazi csúcspont a július végi vacsorán történt. István egy új, csillogó okostelefont nyomott le, amit előző nap vásárolt. A régi még működött, de a modernabbat vágyta.
Mennyi volt? kérdezte Réka, miközben a salátát ette.
Harmincöt ezer forint válaszolta a férj, a beállítások között.
Drága. Miért cserélted?
A régi már lassú volt. Ez gyorsabb.
Értem bólintott Réka, és tovább harapott a salátából.
A következő nap István a boltban kártyával próbált fizetni, de a számlán nem volt elég pénz.
Réka, hová tűntek a pénzünk? kérdezte otthon.
Milyen pénzről? csodálkozott a nő.
A közös számlán. Ott állt, hogy negyven ezer forint legyen.
Áll, válaszolta Réka. De anyám azt mondta, hogy te saját számláidat fizessed. Nekem nem kell fizetnem.
István szemei kinyíltak a megdöbbenéstől. A mondat olyan, mint egy visszhang, amit néhány hónappal ezelőtt ő maga mondott.
Mit mondtál? kérdezte hitetlenkedve.
Amit te mondtad nekem válaszolta nyugodtan Réka, miközben egyet evett. Anyám azt mondta, hogy te saját számláidat fizessed. Nekem nem kell.
Milyen anyáról beszélsz? kérdezte zavartan István.
Az én anyám felelte a nő. Pont úgy, ahogy a te anyád is azt mondta, hogy én magam fizetek magamért.
István úgy érezte, mintha a föld elszállt volna alól. Soha nem gondolta, hogy saját szavai ilyen visszafordulással térnek vissza.
De ez más! próbált tiltakozni.
Miért más? kérdezte Réka, a villából fellevetve a fejét. A telefon harmincöt ezer forint, ez szükséglet, a körömfejtés másfél ezer, ez hülyeség?
A telefon a munkához kell!
A körömfejtés a munkához kell. Emberekkel kezelek, dokumentumokat írok.
István rájött, hogy logikája már nem a saját oldalán áll, de nem akarta feladni.
Réka, ne vitatkozzunk az apróságok miatt.
Apróság miatt? kérdezte a nő, elhelyezve a villát. Szóval amikor korlátozol a kiadásaimat, az egy elve, de amikor én ugyanazt teszem veled, az csak hülyeség?
A férfi csendben maradt. Réka befejezte a salátát, lerakta a tányért, és a hálószobába vonult.
Következő nap Réka szabadságot kért a munkahelyén. István azt hitte, otthon pihen, de a nő a számítógéphez ülve ingatlanok adásvételeMiközben a szerződéses papírokat átnézte, hirtelen rájött, hogy a szabadság egy új kezdetet jelenthet mindkettejük számára.
