Titok
Egy alföldi nagyközségben, amely inkább falunak tűnt, mint városnak, élt egy kislány, akit Dorkának hívtak. Egy nap édesanyja, aki hajlott mindenféle misztikára, elvitte őt a helyi javasasszonyhoz.
Az öregasszony kibontotta a kártyákat, és így szólt:
Boldog lesz a te Dorkád. Minden rendben lesz vele. Csak éppen férfit nem látok mellette.
Dorka akkoriban körülbelül tíz éves lehetett. A titokzatos, ráncos asszony szavai beleégtek a memóriajába, pedig valójában nem is igazán értette, mit hallott.
Évek teltek el. Dorka szép, csinos nagylánnyá vált. A helybéli fiúk odavoltak érte, mindegyik szerette volna magának. Dorka azonban senkinél sem kötelezte el igazán magát hol az egyikkel járt, hol a másikkal.
Jól tanult az iskolában, de mégsem ment el felsőbb tanulmányokért. Inkább itthon maradt, elhelyezkedett a helyi tejüzemben. Suttogták, hogy valamilyen főnökkel van dolga, de együtt sosem látta őket senki.
Az asszonyok a műhelyben gyakran mondogatták az új lánynak:
Figyelj Dorka, nehogy itt ragadj nálunk, mert észre sem veszed, már el is szaladt feletted az élet. Menj inkább a városba! Ilyen adottságokkal ott sorban állnak érted a férfiak.
Dorka csak mosolygott ilyenkor, de soha nem válaszolt.
Aztán a falu egyik reggel szinte felrobbant a hír hallatán: Dorka terhes!
Beindult a találgatás, elemzés: kinek és mikor sikerült boldoggá tennie a község legszebb lányát? Sok mindent beszéltek, de az apa kiléte rejtély maradt.
Dorka édesanyja nem sokat habozott:
Ide jutottál, szégyent hoztál ránk! Most már oldd meg magad! Ne számíts rám! Ha meg tudtad csinálni, fel is tudod nevelni! Gondolkozz el, hol laksz majd itt nincs rád szükségem. Egy hónapot kapsz.
Rendben, anya mondta nyugodtan Dorka. Elköltözök. De aztán ne hívj vissza!
Két hét múlva Dorka vett egy apró, benne minden szükségessel ellátott házacskát. A szomszédok szerint szerencséje volt: a városban élő örökösök fillérekért adták el a házat. Hogy egy terhes Dorka honnan szedte össze még ezt a kis összeget is, örök rejtély maradt.
Ekkor kezdődtek a csodák. A ház rövid idő alatt fel lett újítva, modern, rendezett lett kívül-belül. Új kerítés épült, a kertben kutat fúrtak. Idegen emberek jöttek-mentek, gyorsan megcsináltak mindent.
Hamarosan futár jött háztartási gépekkel, bútorokkal minden Dorkának érkezett. Ő maga sugárzóan boldog, mosolygós lett, kicsit sem látszott megtört, magára maradt nőnek.
Ősszel megszületett a kisfia Áronnak nevezte el. Csinos kék babakocsi jelent meg a rendezett udvaron. Dorka gyorsan rendbe jött szülés után, sőt, csak szebb lett, mint valaha. Mindig gondosan öltözve, felegyenesedett tartással járt a faluban elégedettnek, boldognak tűnt.
Otthon persze sokat dolgozott: pici gyerek, kert, tűzre is gondolni kell, boltba szaladni, rengeteg volt a mosás. De Dorka nem panaszkodott: gyerekkorától hozzászokott a munkához. Mindent elvégzett, sosem panaszkodott senkinek.
A környékbeli asszonyok, látva, hogy Dorka milyen dolgos és kedves ember, lassan barátkozni kezdtek vele. Néha Áronkát is rábízták, ha Dorkának dolga támadt. Szívesen segítettek a kertben: ki az urával ásatott, ki maga jött gyomlálni. De Dorka általában egyedül vitt mindent.
Amikor Áronka már majdnem két éves lett, a szomszédasszony egyszer felbolydultan rohant át a szomszédba:
Láttad?
Mit?
A Dorka megint terhes!
Ugyan már, csak képzeled!
Nem képzelődöm. Gyere, nézz meg magad!
A faluban újra Dorka lett a téma. Találgatták, ki, mikor tette ezt vele, de senki sem látott őt egyetlen férfival sem. Sejtések sem születtek.
Dorka nem törődött a pletykákkal. Élte tovább az életét. Csak annyi változott, hogy megjelent a portán egy új szauna. A gázosok eltértek az útvonaluktól, hogy neki is vezessék be a gázt. A kertben korszerű polikarbonát üvegház jelent meg. Nem volt olcsó.
Kérdezném, honnan van ennyi pénze egyedülálló nőnek? suttogtak mindenfelé. Biztos valami nagy ember udvarol neki. De Dorka titka most sem derült ki.
Nem sokkal később újra ott volt a kék babakocsi az udvaron. Áronkának testvére született, Sándor. Két évvel azután jött a harmadik fiú, Balázs.
Három fiút szült Dorka, de hogy kitől, azt senki sem tudta. Voltak, akik kinevették, bolondnak tartották. Mások, látva hogy a gyerekei egészséges, ápolt fiúk, Dorka maga nem iszik, dolgozik reggeltől estig, csodálták a bátorságát.
Megint voltak, akik ujjal mutogattak rá, csúnya szavakat szórtak rá, s rajta próbálták megfélemlíteni saját lányaikat is.
Dorka anyja szégyellte őt, nem értette és nem akarta megismerni az unokáit sem. Dorka azonban továbbra is egyenes derékkal járt a faluban, senkire sem hederített.
Eltelt az idő. Egy nap egy fényűző autó gördült meg Dorka háza elé. Kiszállt belőle a tejüzem igazgatója, hatalmas csokor virággal. Bement a házba, a ház körül eközben csődült a szomszédság, mindenki tippelgetett:
Ez meg mi? Miért jött ide Miklós igazgató úr, ráadásul virággal? Sokan tisztelték, szerették a férfit. Tudták, egy éve temette el feleségét, akit sokáig ő maga ápolt otthon. Soha nem hagyta el.
Amikor Dorka kikísérte vendégét, annyi ember gyűlt össze kinn, hogy majdnem zavarba jött. Miklós igazgató magához húzta és nyilvánosan megcsókolta. Aztán hangosan, hogy mindenki hallja, ezt mondta:
Dorka igent mondott nekem. Most már hivatalosan is a feleségem lesz. Mi és a fiaink szeretettel várunk mindenkit az esküvőnkre!
Néma csend lett. Az emberek hitetlenkedve nézték a boldog párt csak most esett le mindenkinek, kire is hasonlítanak Dorka fiai
Aztán mindenki egyszerre gratulált
Nagy, vidám lagzi következett, Dorkát és gyerekeit az egész falu segített átpakolni Miklós új otthonába. Egy év múlva megszületett a nagyon várt kislányuk is
Hát ennyit a javasokról!
