Szeretünk téged, fiam, de kérlek, ne látogass már minket többet.
Egy idős házaspár, István és Erzsébet, egész életét egy apró, régi falusi házban élte, amely annyira megsírt, mint ők maguk. De elköltözni nem akarnak.
Este gyakran merülnek vissza emlékeikbe, felidézik a boldog pillanatokat, mert rengeteg volt belőlük. Gyermekeik már nagyok, saját családokat alapítottak. A lányuk, Katalin a szomszédos faluban lakik, így gyakran betér a szülőkhöz, a unokák pedig biztosítják, hogy soha ne legyen unalmas. A fiú, Ákos viszont messze költözött, öt éve nem jelent meg, munkája és egyéb kötelezettségei fogják, nyarait gyakran külföldön tölti feleségével. Nemrég Ákos felhívta őket, és bejelentette, hogy megérkezik.
A hír nagy örömöt okozott a szülőknek. Rögtön a készülődésbe vágódtak: István biciklivel indult el a boltba, Erzségbet pedig azon töprengett, mit főzhetne a szeretett fiának. Számolták a napokat Ákos érkezéséig. Ákos nemrég második házasságát kötötte; első felesége szerette a szabadban lenni, ezért elváltak, gyerekük sem született, most újjáépíti életét.
Ákos autóval érkezett este, vacsorázott, majd azonnal lefeküdt. A szülők halkan odasételtek hozzá, hogy lássák a feleségüknek szánt fiukat, hiszen nem sokat tudtak beszélni, az út fáradtsága már kimerítette.
István boldogan mondta:
Fiam, most végre aludhat rendesen, holnap segít majd a tűzifa darabolásában, kiürítjük a istálló ürülékét, felhozunk egy fenyőfát, és díszítjük a házat, mint régen, hiszen már évek óta nem állítottunk karácsonyfát.
Erzsébet hozzátette:
A kamrában még a padlót meg kell javítani, különben átfúj a föld.
István elment aludni, de Erzsébet nem tudta elengedni a fiát, felhúzta a takarót, rendezte a párnát.
Reggel István korán kelve felmelegítette a kályhát, hogy meleg legyen, amikor Ákos felébred. Erzsébet is felkapta a sütőt, sült pitét. Ákos dél körül felkelve azt mondta, már régóta nem aludt ennyire mélyen. Reggeli után bekapcsolta a tévét, és kényelmesen elhelyezkedve filmre tekintett.
Erzsébet megkérdezte:
Fiam, segítenél apának a tűzifa darabolásában?
Anyám, csak néhány nap vagyok itt, kényelmesen elvégzem, inkább a szaunát melegítsük fel.
Az öreg szülők együtt húzták fel a vizet a kútból a szaunához, szavak nélkül.
Ebéd után István így szólt:
El kell távolítanunk az ürüléket az istállóból. Te fiatal vagy, erősebb, menj és csináld meg!
Mit gondolsz, apa? Úgy érzed, hogy a városban a munka nem fáraszt le? Azért jöttem, hogy pihenjek, és most már munkára szorítod?
A szauna után Ákos felnyitotta a magával hozott pálinkát, és a életét kezdte kifoglalni. A nap folyamán a szülők kimerültek, miközben Ákos soha nem fejezte be a mondandóját: néha a drága lakásáról, a drága bútorokról, néha a magyar vizslájáról mesélt, máskor a nők ügyetlenségéről, a munkáról, ami már nem örömteli.
A fáradt szülők nem bírják tovább, lefekszenek aludni. Ákos megsértődve kijelentette, hogy a nővérehez megy, mert itt unalmas. Erzsébet beköhögve kérte, ne menjen vezetőül, leveszi a kulcsot. Ákos majdnem betörte az ajtókat, a szobába ment, bekapcsolta a tévét, és a hangerőt a maximumra pörgette.
Az öreg házaspár ott feküdt, aludni próbált, de hiába. István odalépett a fiához, látta, hogy már horkolt. Ekkor lekapcsolta a tévét, és csendben nyugovóra tért.
Másnap Ákos erdőbe sétált, fagyott, majd hazatérve meleg teát kortyolgatott a kanapén, miközben a szülője fejfájással küzdött egész nap.
István egy csomagot töltött meg helyi finomságokkal, amit Ákos szívesen elfogadott.
Ennyit pakoltatok! A feleségem örülni fog, még soha nem kóstolta ezeket a házi lekvárokat. Mindent megadtunk, de nem akarok bántani, ezért elviszem. Elfelejtettem az újévi ajándékot, de ez nem gond, legközelebb hozom.
Erzsébet könnycseppet törölve azt mondta:
Ne jöjj többé hozzánk, fiam! Szeretünk, aggódunk, de ha kanapénál kényelmesen ülhetsz otthon, ott is van jobb, drágább tévé, mint a miénk.
Ákos megértette, hogy megsértette a szüleit, de nem tudta, mit mondjon. Bóklátott, felült a kocsi, és visszaindult a városba, ahol a megszokott káosz várt rá.
