Zoli, vigyázol Marcira? kiáltotta Boglárka a szobája irányába, miközben a tükör előtt igazította a sálját. Este hatra visszaérek. Ne felejtsd el megetetni vele az ebédet. A hűtőben minden megvan, csak fel kell melegíteni.
A szombat ritkán volt ilyen feszült munkahelyén beütött a káosz, és a főnöke megkérte, hogy dolgozzon a hétvégén. Senki más nem tudta volna megoldani a problémát. Boglárka gondolkodás nélkül beleegyezett. A munka nemcsak pénzt hozott, hanem azt az érzést is, hogy fontos.
Az ötéves Marci nyugodtan babrált a játékautóival a szobájában. Boglárka hallotta, amint a fiú lelkesen motyogott, motorhangokat utánozva. Egy hétvégi reggel, mint minden más. Már megszokott mozdulattal ellenőrizte a táskáját, megtalálta a kulcsait, amikor Zoltán belépett a folyosóra.
Nem mondta Zoltán hidegen.
Boglárka megdermedt, a keze megállt az ajtókilincsen. Hátranézett, értetlenül bámult a férjére.
Mi van?
Nem fogok a gyerekkel ülni ismételte Zoltán, miközben elhaladt mellette a fogas felé. Nekem is vannak terveim ma.
Boglárka nézte, mintha nem hinné a fülének. Hat év házasság, és soha egyszer sem nem mondott le Zoltán a gyerekügyeletről. Mindig példás apa volt, legalábbis annak tűnt. Boglárka mozdulatlanul állt, próbálva felfogni a történteket, míg a férje nyugodtan felvette a kabátját, felhúzta a cipőjét, és kiment az ajtón.
Zoli, nem értem. Mi történt? Boglárka lépett felé, de Zoltán kikerülte, mintha csak egy akadály lett volna az útjában.
Semmi vetette oda Zoltán, és kilépett anélkül, hogy visszanézett volna.
Az ajtó becsapódott Boglárka orra előtt. A folyosó közepén állt, szorongatva a táskája szíját. Belsejében mindent összeszorított egy szorító érzés. Egy óra múlva munkában kellett lennie. Egy óra múlva! Boglárka megragadta a telefonját, remegő ujjakkal tárcsázva az anyja számát.
Anyu, bocsi, de nagyon szükségem van rád kezdte Boglárka. Azonnal jöhetnél Marciért?
Az anyja, hála istennek, nem kérdezett sokat.
Boglárka gyorsan megbecsülte az időt, és rájött, hogy az anyja túl későn érkezne. A szomszédhoz rohant. Tóthné, az öregasszony a szemben lévő lakásból, mindig segített bajban. Boglárka megnyomta a csengőt, könyörgő tekintettel nézve a szomszédra, amikor kinyitott.
Tóthné, kérlek, segíts! Vigyázz Marcira fél óráig, amíg anyu megérkezik. Munkahelyi vészhelyzet van, és Zoli Zoli elment.
Tóthné csak a fejét rázta, de beleegyezett. Boglárka visszament a lakásba, gyorsan elmagyarázta a fiúnak, hogy a szomszédnál lesz egy kicsit, majd kirohant az utcára. Egész úton a munkahelyére kísérte az a szürreális érzés, hogy mi történt. Mi volt ez? Miért viselkedett így Zoltán? Lehet, hogy veszekedtek, és észre sem vette? Boglárka visszafutott az elmúlt napok eseményein. De semmi nem jutott eszébe. Tegnap este nyugodtan vacsoráztak, filmet néztek. Még a heti tervek
