Drágám, eljössz értem a munkahelyemre? hívta fel a férjét Dorottya, remélve, hogy így elkerüli a fárasztó negyvenperces tömegközlekedést egy kemény nap után.
Elég elfoglalt vagyok válaszolta szárazon Márton. A háttérben a tv berregése elárulta, hogy otthon üldögél.
Dorottya mély szomorúságot érzett. A házasságuk széthullott, holott csak hat hónapja Márton még karjában hordozta volna. Mi változhatott ilyen gyorsan? Nem értette.
Ő ápolta a testét, órákat töltött az edzőteremben. Remekül főzött nem véletlen dolgozott egy népszerű budapesti étteremben. Sosem kért pénzt, sosem rendezett jelenetet, mindig készen állt a férje minden kívánságára…
Így csak elfárasztod figyelmeztette anyja, mikor panaszkodott neki. Nem lehet mindent megadni egy férfinak.
Csak szeretem őt mondta mosolyogva a lány, bár a mosolya fájdalmas volt. És ő is szeret engem…
*****
Végül mégis megunta gondolta Dorottya, miközben összeszorította a fogait a böngészési előzmények láttán. Kiderült, Márton minden szabadidejét ismerkedős oldalakon töltötte, több nővel egyszerre beszélgetve. Miért nem mondta meg nyíltan? Megértettem volna, elengedtem volna. Minek szenvedjen együtt egy olyan nővel, akit nem szeret, és teher legyen neki?
A válás tehát eldőlt. Erős volt, túl lesz rajta. De egy kis bosszú nélkül nem hagyja annyiban…
Aznap este Dorottya ugyanarra az oldalra regisztrált, megtalálta Márton profilját, és elkezdett vele beszélgetni. Letöltött egy idegen képet, megszerkesztette, és biztos volt benne, hogy beleesik a csapdába. Így is lett.
Az üzenetváltás heves volt. Márton azt hazudta, nős ember, komoly kapcsolatra és gyermekre vágyik. Dicsekedett a csodálatos jellemével, ami Dorottyát könnyekig nevetette. Ő pontosan tudta, milyen nehéz vele együtt élni.
Találkozzunk írta Dorottya, izgatottan várva a választ.
Remek ötlet! jött a válasz másodpercek alatt. De a húgom épp nálam tanul egyetemi felvételire, szóval inkább találkozzunk valahol, aztán mehetünk egy szállodába.
Komolyan? döbbent el magában Dorottya. Hogy lehet valaki ennyire magabiztos, hogy egy nő egyből szállodára megy? Bárki sértve érezné magát! De hát… pont jó nekem.
Inkább jöjj el hozzám. Egy nyaralóban élek a város szélén, egyedül vagyok. Senki sem fog zavarni… Vajon elfogadja?
Tökéletes! Márton nyilván örült, hiszen így semmit sem kellett volna fizetnie. Add meg a címet és az időpontot. Szerelmes szárnyakon röpülök majd hozzád!
**** utca 25., éjjel tízkor. Jó lesz?
Igen! Várj reám!
Este kilenckor Márton elhitette, hogy sürgősen munkába kell mennie. Nem találta a kocsikulcsot, és kénytelen volt megkérdezni a feleségét:
Ott volt az asztalon nézett rá tisztán Dorottya, miközben a zsebében szorongatta a kulcsokat. Talán a macska elvitte?
De Dorottya nem tervezett rá várni. Összepakolta a cuccait szerencsére volt egy saját lakása, amit a nagymamájától örökölt. Az egyetlen dolog, amit hátrahagyott, a válókereset volt, az asztalon, jól láthatóan.
Márton csak reggel ért haza, dühösen. Az út több mint egy óráig tartott, ráadásul a Lilla a profilról sehol sem volt ott.
A cím valós volt, a ház is. De nem a fotón látható modellalkatú nő, hanem egy nála kétszer nagyobb nő nyitott ajtót. Alig takaró köntösben állt, és Márton minden pénzét odaadta volna, csak hogy felejthesse azt a látványt.
Alig tudott megszabadulni tőle! Taxit kellett hívnia, hogy eljusson onnan. Ráadásul a sofőr félrevezette, és egy másik helyre vitte előbb… Igazi élmény volt az éjszaka.
Csak mikor hazaért és meglátta az asztalon a válókeresetet, jött rá, ki állt az egész történet mögött. A papír mellett piros rúzssal ez állt:
Íme, az édes bosszú…
