Elváltam a férjemtől, és a anyósom pénzt követel, hogy támogassa őt.
Márk és én több mint tíz évvel ezelőtt kötöttük össze sorsunkat. Akkor középkorúak voltunk, ő egy nagy budapesti vállalat igazgatójaként dolgozott, én pedig egy szegedi szépségszalonban fűztük a hajakat. Két gyermekünk született, anyasági szabadságra mentem, aztán teljesen felhagyott a munkával. Elég volt a forintból, hiszen Márk fizetése bőséges volt.
Márk karrierember, gyakran távozott otthonról, szabadidejét inkább az anyjával töltötte, mert Mária, a szalonban is gyakran előforduló színésznő, mesterségbeli tehetségével tudott betegségeket és dühkitöréseket ábrázolni. Ezzel a figyelmet a fiára irányította.
Az egyik családi összejövetelen Mária hozzáfűzte:
Márk csak az én tulajdonom, és nem számít, hogy te vagy a felesége. A család nekem szól! Értkezz velem, hiszen te is anyuka vagy. Bármilyen sorsra is kerüljünk, mindig segítened kell a férjednek!
Ezeket a szavakat örökre magammal viszem. Másnap reggel megkértem Márkot, hogy magyarázza el. Ő úgy próbálta igazolni anyja viselkedését, mintha egy rossz tréfa volna.
Minden jó dolog végül elér a határát. Tavaly Márkot kirúgták, és elkezdett alkoholt fogyasztani, hogy a bánatot elnyelje. Én újra visszatértem a szépségszalonba.
Nem adtam fel a reményt, hogy férjem egyszer újra magára talál, de a csodák nem jöttek. Egyre csak lefelé sodort a sors. Bíróságra vittem a válást, Márk anyámhoz költözött.
Megkönnyebbültem, hiszen már egy kevesebb szájra kell gondolnom. Egy hónappal később Mária felhívott:
Elfelejtetted, mit mondtam neked? Mindig segítened kell a házastársadon! A nyugdíjam nem elég, ezért minden hónapban küldd el a forintjaidat, hogy Márkot támogasd!
Egy ilyen szemtelen követelést soha nem láttam. Válaszként azt mondtam, hogy gyermekszegénység miatt keresni fogom a tartásdíjat, hiszen az apa kötelessége a gyerekeket ellátni!
Ő azt mondta, én vagyok, aki ilyen állapotba hozta a fiát.
Szavakkal a fejemben kavargott a kényelmetlenség, és félbeszakítottam a beszélgetést. Az érdekesség, hogy még mindig szeretek a volt férjemet, csak már nem tudom, hogyan élhetnék vele együtt ebben az álomszerű, torz valóságban.







