**”Takarodj innen, undorító öreg!”** kiabálták utána, mikor kihajították a szállodából. Csak később tudták meg, ki is volt valójában de már késő volt.
Az ifjú recepciósnő, kifogástalanul öltözött és rendszerető, meglepődött pillantással nézte a hatvanas éveiben járó férfit, aki az asztalnál állt. Kopott ruhája élesen szagot árasztott, mégis barátságosan mosolygott, és kérte:
Kisasszony, kérem, foglaljon nekem egy lakosztályt.
Kék szemeiben valami ismerős csillanás volt mintha Mária már látta volna ezt a tekintetet. De nem volt ideje rájönni, honnan ismeri. Ingertül félrevonta a vállát, majd a pánikgomb felé nyúlt.
Sajnálom, de mi nem fogadunk ilyen vendégeket mondta hidegen, felemelve az állát.
Ilyen? Az milyen? Van valami különleges szabályzat a vendégek kiválasztására?
A férfi megsértettnek tűnt. Nem csavargó, de a külseje hát, legyen szép szó, nem volt kifogástalan. Valami kellemetlen, savanykás szag áradt belőle, mintha heringet hagytak volna a radiátorra. És még lakosztályt is kér!
Mária csak fölnyögött, gúnyosan végigmérve: még a legolcsóbb szobára sem futotta volna.
Ne tartson föl, kérem. Zuhanyozni szeretnék, pihenni. Nagyon fáradt vagyok. Nincs időm beszélgetésre.
Tisztán megmondtam itt nem kívánják a jelenlétét. Keressen mást. Ráadásul minden szoba foglalt. Majd hozzátette halkan: Koszos öreg, mégis lakosztályra vágyik
Mihály Tamás biztosan tudta: mindig van egy üres szoba ebben a szállodában. Már szólt volna, de ekkor az őrök odaléptek, durván megragadták a karját, és kivágták az utcára. Aztán összenéztek, és elröhögték magukat mintha a vénember vissza akarná élni a fiatalságát, de túlbecsülte magát.
Öreg, még egy olcsó szobát sem tudnál kifizetni. Menj innen, míg épségben megúszod!
Mihály Tamás döbbenten állt a pimaszságukon. Öreg?! Hiszen csak hatvan éves! Ha nem ez a fránya horgászat, megmutatta volna, ki is az öreg! Meg akarta tanítani őket, de erő nem volt a vitához. Ha verekedésbe keveredik, rizikózza, hogy a rendőrségre kerül, és ezt nem engedhette meg magának. Csak összeszorította a fogát, és magában megígérte: ha egyszer a szálloda tulajdonosa lesz, ezeket az őröket azonnal kirúgja.
A visszatérési kísérlet kudarcba fulladt ismét elzavarták, és megfenyegették a rendőrséggel. Dühösen morogva maga alá, Mihály elballagott egy parki padhoz. Hogy történhetett meg? Csak lement horgászni, és minden rosszul sült el. A halak alig harapottak csak apróság, amit visszaengedett a vízbe. Aztán jött az eső, és hazafelé megcsúszott a mocsár szélén, térden állig belevágódva a sárba. Alig mászott ki, de most már minden ruhája sáros volt, és a kulcsai nyomtalanul eltűntek.
A lánya, épp szerencsétlen időzítéssel, üzleti úton volt, így otthon senki sem várta. Mihály Rékához ment vendégségbe, meglepetést akart szerezni, de kiderült, hogy épp indul utazni. Ha előre tudja, inkább később jött volna. Hiszen szabadságot vett ki, hogy a lányával tölthessen időt, és láthassa, hogy él.
Apu, sajnálom, hogy egyedül hagyok. Hamar visszajövök, te pedig ne legyél szomorú. Ígéred? Réka átölelte az apját, és megesókolta az arcát.
Minek legyek szomorú? Elmegyek horgászni. Aztán mi mást csinálnék itt? nevetett.
Én meg azt hittem, csak azért jöttél, hogy találkozz velem duzzogott Réka, de azonnal elmosolyodott tudta, hogy az apja csak viccel.
Mikor a folyóhoz indult, Mihály nem ellenőrizte a telefonja töltöttségét. Eszébe sem jutott, hogy ilyen helyzetbe kerül. Azt tervezte, a szállodában várja meg, amíg a lánya visszajön. De most még be sem engedték. Pedig korábban soha nem történt ilyen. Mi ez a szabály a vendéget a külseje alapján megítélni? Nem részeg, nem csavargó csak épp horgászatról jött. Igen, nem néz ki tökéletesen, és egy kicsit halas szaga van, de ez jogot ad a gorombaságra?
A lemerült telefonra nézve Mihály csóválta a fejét. A városban sem barátai, sem rokonai nem voltak. A kulcsmásolót sem hívhatja: a ház a lánya nevére van. A telefon pedig hallgatott, mint a sír.
Na és most mi lesz, öreg? kuncogott magában. Ilyen még soha senki nem szólította. Öreg? Hiszen még a fénykorát éli! A munkatársai ledöbbentek volna, ha meghallják.
Egy idegen nő, aki mellé ült, kizökkentette a gondolataiból. Középkorú, kedves és gondosan öltözött asszony forralt lángost nyújtott felé. Mihály hálásan fogadta az ajándékot, érezve, hogy az éhség összeszorítja a gyomrát.
Látom, egész nap itt ül. Mi történt?
Mihály elmesélte a történteket: a horgászatot, az esőt, az elveszett kulcsokat és a bezárt szálloda ajtaját.
Nem hiszem, hogy megtalálom őket sóhajtott. Valószínűleg a vízbe estek. Nem gondoltam volna, hogy így fogok kikötni. Mindez csak azért, mert az emberek a külsejt nézik.
A nő bólintott. Egy közeli pékségben dolgozott, és már rég észrevette, ahogy Mihály magányosan üldögél a padon, figyelmen kívül hagyva a járókelőket.
Rögtön láttam, hogy nem részeges mosolyodott el. Egyáltalán nem azt sugározza.
Isten ments hümmögött Mihály. Az egészséget meg kell óvni, főleg az én koromban. De ma vénembernek neveztek, és kidobtak a száll
