Vedd fel, hogy a legidősebb lányuknak már lakást vásároltak, és el is költözünk hozzá mondja Bence szüleinek.
Anya, beléphetek? Beszélnünk kell mondja Kincső, a szülői lakás ajtajánál, egy nagy táskával a karjában.
Gyere be, csak óvatosan húzd le a cipődet, most most takarítottam a padlót mondja Márta, hátrahúzódva, hogy átengedje lánya. Apa otthon van, újságot olvas.
A lakásban sült krumpli és húsgombóc illata terjeng. Bence most jön vissza egy fuvarozói útról, és anyja mindig a kedvencét főzi.
Kincső a nappaliba lép, leül a kanapéra, a szabadnadrág alatt a has már kiemelkedik.
Ismét duzzadtak a lábad? kérdezi István, letéve az újságot. Talán orvoshoz kéne menned?
Nem, apa, már megvagyok. Talán ez az első alkalom? szövi vissza Kincső a hátát támasztó párnával. Hallgassátok, van egy ötlet a lakásról.
Milyen lakásról? lép be Márta egy bögre forró teával Kincsőnek.
A tiédről kortyol egyet Kincső a forró teából. Nézzétek, elég helyetek van itt a családban, nem? Az egyik szobában ő, a másikban ti. Ha eladnátok a kétszobásot, vehetnétek egy egyszobásat
És a különbözetet neked adjuk? szól a gúnyos hang a bejárati ajtón. Bence áll a kerékvonalhoz, még mindig a fuvarozói dzsekiben a vállán egy logóval. Látom, hogy nem vesztegeted az időt, húgim.
Bence, már visszatértél? szól Márta, miközben a teát melegíti. Most felmelegítek
Később int Bence, szemmel Kincsőre szegezve. Előbb hallgassuk meg, milyen nagy ötleted van.
Bence, miért kezdesz azonnal? szomorkodik Kincső. Én csak elmagyarázom. Egy egyszobásban is rendben lesz
Kinek lesz kényelmesebb? vágja Bence be a szobába, és a nehéz táskát a sarokba dobja. Nekem a szüleimmel egy egyszobában kellene? Vagy neked a mi pénzünkkel?
Fiú, ne kiabálj így próbálja megnyugtatni István. Beszéljünk nyugodtan.
Mit is beszélhetünk? járkál Bence a szobában. Öt évvel ezelőtt eladtuk a nyarait, azt gondoltuk, jó. Most meg a lakást is eladni? Tudjátok mit? A legidősebb lányotoknak adtunk lakást, most menjetek el hozzá lakni kiabálja Bence.
Én már harmadik gyereket várok! szólít fel Kincső is. Ki kell tágulnunk! A háromgyerekkel már zsúfolt a ház!
És nekem mi legyen? fordul Bence a húgához. Harminckét vagyok, még nincs saját sarok, mert minden családi pénz a tiédre ment! A tiédre!
Pontosan morog Kincső. Mert én végre valamit elértem. Egy jó férjem van, vállalkozás, gyerekek, lakás
Jó férj? nevet fel Bence. Aki egyre több boltot zár le? Már a város is tudja, hogy András, a férjed, a tartozásokban fullad.
Kincső arca elpúpolódik:
Mit beszélsz?
Hagyd már a színlelést, húgim. Fuvarozó vagyok, az országot jártam. Tudod, mennyi pletyka terjed? A szomszédvárosban már két bolt zárva van, itt még három küzd. A szállítók nem adnak árut, mert a régi számlákat nem fizették ki. Mit akarsz valójában, a szülők pénzét?
A szoba nehéz csendbe borul. Márta félelemmel néz testvérre:
Kincső, mondd, hogy ez nem igaz. Nem igaz?
Kincső megtörik a kanapén:
Nem akartam elmondani Andrásnak tényleg problémái vannak. Súlyosak. A boltok már nem hoznak profitot, két már bezárt. A szállítók követelik a tartozások visszafizetését. Ha nem találunk pénzt
És ezért hagyod a szülőket otthon nélkül? fordul Bence fejével. Hogy mi is egy egyszobába költözzünk, míg te a férjed adósságait takarod?
Mit tegyek? száll ki Kincső, szemei vörösen kitörnek. Két kisgyerekem van, a harmadik már úton! Előfordulhat, hogy mindent elveszítünk!
Oldd meg magad! kiált Bence. Ne üljetek a szülők nyakán! Egész életükben mindent adtak nektek eladták a nyarat, a megtakarításokat! Most pedig a legutolsót akarod elvenni?
Szégyenlenek! kiált Kincső, majdnem kiöntve a teáskészletet. Irigylik, hogy mindent megkaptam, hogy egy normális férfiből lettem, míg te Ki vagy te? Sofőr!
Igen, neked sikerült morog Bence. És most azt akarod, hogy a szülőket megcsaljuk. Vagy talán magukhoz vedd? Mivel már mindent adtak nyarat, pénzt hadd éljenek nálad!
Mit? hátrál Kincső. Nem! Van saját családom, kisgyerekeim
Szóval kölcsönkérsz, de segítesz? szúrja Bence. Csak húzogatod?
Nem érted! szorítja Kincső a táskáját, keze remeg. András mindent elveszíthet!
Akkor nekünk maradunk tető nélkül? lép Bence a húgához. Menj innen. Elég a szülők nyilvánításából! Oldd meg magad!
Kincső kitör a szobából, olyan hanggal csapja be az ajtót, hogy a szekrény üvegablaka megrázkódik. Márta lehanyatja magát egy székbe, arcát kézbe húzva:
Miért így bánsz a húgoddal? Ő már terhes
És mit tegyek? ül Bence a másik székben, nyugtatóan dörzsölve a nyakát a hosszú út fáradtságától. Látjátok, semmis a számukra. A pénz a lényeg.
De az ő helyzete is nehéz
Nekünk sem? mutat a szemével az elöregedett lakásra, ahol a falak már leváltak, a festék repedezik. Apa, egy év múlva nyugdíjba megy. Mama, a vérnyomása ingadozik. És Kincső azt akarja, hogy ti egy új kerületben, messze a rendelőtől egy egyszobába költözzetek
Talán még rájön suttogja István.
A hét múlva Kincső semmi hírt nem ad. Márta próbál hívni, de a lány elutasítja a hívásokat. Aztán váratlanul megjelenik András.
Bence éppen felkészül egy új fuvarra, amikor megcsöngetnek. Az ajtóban áll András, rozsdás öltönyben, fáradt arccal.
Beléphetünk? ropogja a hangja. Beszélnünk kell.
Márta szó nélkül vezeti be a vőlegényt a konyhába. Bence fel akar menni, de István megáll:
Ülj le, fiam. Hallgasd meg. Ez az egész családot érinti.
András hosszú pillanatot csendben ül, majd megszólal:
Jöttem bocsánatot kérni. Magamért, Kincsőért. Nem kellett volna benneteket ebbe a bajba keverni.
Mi történt? kérdezi a mama.
Minden. A vállalkozás összeomlott mondja szánalmasan. Tegnap bezártuk az utolsó boltot. A hitelezők elvitték a maradványt, a gépeket, a kamiont. Azt hittem, hogy megoldom. Felvételek, felvételek Kincső hisz bennem, ezért hozzátok jöttem, hogy ha eladnátok a lakást
És a szüleket, hogy hagytátok? szaggatja Bence. A nyugdíjasoktól kérni a legutolsót?
Igazad van szemébe néz András. Túl sokat akartam. A nagy üzletember szerepét játszottam, hiteleket felhalmoztam. Amikor mindez szétesett, már nem tudtam semmit. Szégyellem, hogy ilyen vagyok.
És Kincső? aggódik a mama.
Folyamatosan sír. Nem tudja, merre tovább. Szégyeli, hogy hozzátok kell mennie. Tudjátok, mennyire büszke
De képesek vagytok túlélni? Gyerekeknek ugyanis
Próbálunk bólint András. Most expeditorként dolgozom egy nagykereskedelmi cégnél. Kincső is munkát talált, adminisztrátorként a bevásárlóközpontban, miután megszületnek a gyerekek. Így élünk, ahogy mindenki.
András távozása után nehéz csend marad a konyhában. Bence az ablak felé bámul, a szürke őszi udvarra. Gondol Kincsőre, aki egykor vidám lány volt, most pedig egy büszke, gazdag feleség és most már ezzel a küzdelemmel.
Tudod, fiam szól István hirtelen. Jól teszed, hogy nem adtad el a lakást. Mindig is megengedtük Kincsőnek, hogy hibázzon, de
Két héttel később Kincső újra megjelenik a küszöbön. Alig fogyott, a has csak annyira kiemelkedett, egyszerű ruhában, smink és ékszer nélkül. Azonnal leül a folyosón, és sírni kezd:
Elnézést kérek. Olyan vagyok Mindent megtettetek értem, és én
Márta azonnal odaszalad:
Elég, lesz. Kiderül majd.
Bence néz a húgára, nem ismerve már a régi büszke lányt. Csak egy megviselt, smink nélküli nő, kopott cipőben.
Rendben mondja végül. Túl vagyunk ezen. Életet kell élned, anélkül hogy felválnál.
Köszönöm szól Kincső, könnyes szemmel. Hogy nem adtad el a lakást. Igazad volt saját magunkat kell megoldanunk.
Aznap este a konyha hosszú órákat tölt el. Kincső elmeséli, hogyan dőlt le a boltok sora, hogyan kóborolt András a városban, hogy pénzt találjon, hogyan nem tudott aludni, hogy mit tegyen tovább.
Tudod mondja a testvérnek azt hittem, hogy mi vagyunk a legjobbak. Hogy ha pénzünk van, akkor különlegesek vagyunk. Most meg András fuvaroz, én pedig hamarosan be fogok lépni a bevásárlóközpontba, mint mindenki más.
Jó, hogy ez így van bólint Bence. Nincs benne semmi szörnyűség. Én is csak kormányozok és nincs panaszom.
Egy év telik el. Kincső harmadik gyermeke, egy fiú születik. András expeditorként dolgozik, naponta elhagyja a házat, de rendszeresen hazaviszi a bevásárlólistát. Kincső távmunkás szövegíróként dolgozik, gyorsan megtanul, még első negyedévben is díjat kap.
Egy este Bence a szüleihez látogat el fuvar után. Kincső a konyhában főz:
Gyere, teszek neked egy tál levest mondja.
Csak egy percet válaszol Bence, miközben egy zacskó cukorkát és játékot húz ki a táskájából.
A nagygyerekek sikítva rohangálnak a nagybátyához. Kincső mosolyog:
Mindig megkívánod őket.
Miért ne? dobja Bence egy unokát a karba. Jó fiúk nőnek fel.
Később, amikor a gyerekek a szobába menekülnek, Kincső teát önt Bencének:
Tudni szeretném, hogy mi a helyzet a TransOil céggel. Andrásnak ajánlották, hogy menjen oda, jobb fizetés.
Jó cég bólint Bence. Gyakran dolgozom velük. Időben fizetnek.
Mondtam neki, hogy menjen felel Kincső. De fél változtatni.
A saját vállalkozás után? kérdezi Bence. Értem, de tényleg jól fizetnek.
Kincső egy pillanatra elgondolkodik, majd így szól:
Nemrég elhaladtam a régi boltjaink előtt. Most már csak egy gyógyszertár lánc áll ott. Nem is bánom, mintha egy másik életben lennék.
Ez jó mondja Bence, kortyolva a teát. Normál életet éltek, munka van, gyerekek nőnek.
A következő nap Bence a szülőkhöz megy. Az apa újságot olvas, a mama virágokat ültet az ablakA család végre megtalálta a békét: együtt ülnek a konyhaasztalnál, és a jövő reményei csendesen, de határozottan szólnak.
