Volt egyszer régen, hogy a családunk a szilveszteri ünnepre a nagymamám nyaralójára készültek. Megérkeztem a kulcsokért, mondta a férjem testvére, Ágnes, a menyasszony testvére.
Miért mennétek a nyaralóba? Otthon ketten is remekül megünnepelhetitek az új évet. Nálunk viszont hatalmas család van: három gyerek. Nekik is kell valami program a szünidőben! kiáltotta Kincső, anélkül, hogy elrejtette volna a felidegesedését. Képzelitek, milyen, három gyerekkel élni?
Nem tudom elképzelni, válaszolta nyugodtan Lilla. Mihályval még a gyerekekről nem is gondolkodtunk. Előbb egy állandó lakást, egy stabil állást kell szereznünk, aztán majd a családot tervezzük.
Á, de mi sem terveztünk semmit! tiltakozott Kincső.
Akkor ti gyermeksegélyből éltek, jegyezte Lilla. Gábor állásról állásra ugrál, nincs állandóság. Én nem akarok így élni!
Ez a mi ügyünk. Nem kell a másik pénzét számolni! harsogta Kincső. Akkor adjátok a kulcsot a nyaralóhoz!
Nem, mondta határozottan Lilla. Már megbeszéltük, hogy ott fogunk szilvesztert ünnepelni a barátokkal.
Akkor egyeztessünk újra! Ha nem adod át a kulcsot kedvesen, felhívom Mihályt, és elmondom, hogy durván viselkedsz velem, fenyegette Kincső.
Csak nyugodtan, amíg csak akarod, mosolygott Lilla, és Kincső egy szemcsés arckifejezéssel távozott a lakásból.
***
A nyaraló, amelyre Kincső szeme ragyogott, Lillának a nagymamájától, Valériától, örökségül maradt. Valéria, mint minden idős hölgy, a városban, a család felügyelete alatt élt egész évben. A nyaraló valójában egy igazi vidéki ház volt minden kényelmével. Öt évvel ezelőtt Lilla szülei kiegészítést építettek, hogy fürdőszobát és légkondicionálót helyezzenek el Valéria kényelmének.
A nagymama, Báróka, egykor makacsul ellenállt a városba költözésnek, de amikor a járókelő lábai már fáradtan nyomultak, egyre többet gondolt a költözésre. Szigorúan megparancsolta, hogy a házat ne adják el, és gondoskodjanak a kertnek, nehogy a fagy megrontsa a fák ágainak egyes részeit.
Lilla megkérte a szüleit, hogy bízzák rá a ház felügyeletét. Gyerekkorában nyári szünidőket töltött a nagymamája házában, és ezek a emlékek a legszínesebb, legboldogabb pillanatok közé tartoztak.
Mihállyal megbeszélve Lilla úgy döntött, hogy kozmetikai felújítást végez a házon: lemossa a régi tapétát, kifesti a mennyezetet, cseréli a lámpatesteket, és néhány régi bútorcserét modern darabokra. Sok erő és forint (Ft) került bele, de most már a házban minden évben kényelmesen lehet pihenni. Így a fiatal pár habozás nélkül meghívta barátait az újévi vacsorára.
Mire Kincső megjelenik, és követeli, hogy Lilla adja át neki a nyaralót mire Lilla csodálkozva válaszol: Miért lenne ez az én nagymamám háza, és miért kellene belépnem a családi vitába?
Kincső arca elkékül, és ahelyett, hogy a fiatalabb testvérhez fordulna, a munkájához ment. Mihály először sem értette, mi történik, mikor a munkaidő közepén testvére betoppant az irodájába.
Mihály! kiáltotta hangosan, felhívva a kollégák figyelmét. Beszélnünk kell sürgősen!
Csendben! vágta be testvére. Itt emberek dolgoznak. Menjünk a dohányzóba.
Mihály felgyújtott egy cigarettát, és előre látta, hogy testvérének látogatása nem jó hírű.
Mit akarsz? kérdezte röviden.
A nyaraló kulcsait! kiabálta Kincső.
Milyen nyaralóról? nem értette elsőre. Á, a vidéki házról beszélsz?
Pontosan arról, erősítette meg Kincső, száját kecsesen összezárva. Már meg is terveztem az újévet! Szóval beszélj a feleségeddel, és vedd el tőle a kulcsot.
Még ha tudnék is, nem tenném, mondta Mihály. Hogy merésztél ilyesmit felvetni? Az emberek ilyenkor tájékoztatják egymást előre!
Nem számít, csak apróság! harsogta testvére.
Öt év különbség csak van köztünk! Ha gyerekkorban ez nyilvánvaló volt, most már nem, próbált szelíden rámutatni Mihály. Most már késő, menj haza.
Kincső még rosszabb kedvre lesz, de nem adja fel.
***
December 31-én Lilla rohanóan boltokban vásárolt, míg Mihályra az év utolsó munkanapja közeledett. Az ebéd után már szabad lenne, de Lilla még aggódott. Szerencsére minden a terv szerint haladt, és hat órára már a vidéki házhoz értek. Egy kis csavargással kellett felönteni a házat, de este kilencre már a vendégek gyűjtődni kezdtek, hogy asztalt tegyenek, kolbászt süssenek és búcsúztassák az óévet.
Mihály, úgy tűnik, valaki már megérkezett, jegyezte Lilla. Talán Ildikó és Péter korábban jöttek, hogy segítsenek. Ők a legpontosabbak! mosolygott.
Megveszem a kaput, és segítek a csomagokkal, válaszolta Mihály.
Persze, felelte Lilla, boldogan. Végre úgy ünnepelheti az új évet, ahogy mindig is álmodott: friss levegőn, kedves barátok körében.
Mihály rohanná felvenni a kabátját, és kiment a udvarra. Amikor kinyitotta a kaput, meglepetten nézett fel.
Szia, testvér! kiáltotta Kincső, és mindkét arcára csókokat nyomott. Boldog új évet!
Mihálynak időbe telt összeszedni magát a sokk miatt. Miközben Gábor kivetette a cuccait az autóból, Kincső valami ünnepi beszédet tartott, de Mihály már nem hallotta, csak azon töprengett, miért jelent meg testvére a nyaralójuknál.
Végül fejét megrázva így szólalt meg:
Mit csináltok itt? Már egy héttel ezelőtt megbeszéltük!
Tudod, emelte fel a szemöldökét Kincső. Te döntöttél, én meg nem mondtam, hogy egyetértek.
Mihály, miért ragadtatok itt? lépett be Lilla, és meglepetten nézett fel a férje testvére felé.
Igen! kiáltotta határozottan. Nem minden alakul úgy, ahogy szeretnéd, tette hozzá Kincső.
Amikor Gábor az első dobozokat próbálta bevinni, Mihály szorosan megragadta a karját.
Nem fogsz bejutni, mondta durván.
Kincső, miközben a gyerekek biztonsági övét oldotta, azonnal Mihály felé fordult.
Azonnal engedd el Gábort! kiáltotta.
Nem engedem. Gyűjtődjön össze, és menjetek haza most! emelte fel a hangját Mihály.
Mit mondtál? kérdezte Kincső szúrósan.
Hogy hallgassam! felelte Lilla.
Miért nem megyünk el? kérdezte Kincső.
Mert nem menünk sehová, mondta határozottan. Nálunk egy egész autó gyerek van.
Szeretem a unokákat, de ma máshol kell ünnepelniük, magyarázta Mihály. Nem léphettek be.
Megszólítod a rendőrséget? kérdezte Kincső szarkasztikusan.
Rendőrség? Ha nem lenne itt a szilveszteri este, közbevágott Lilla. Jobban mennétek, ha most elmennétek, különben jön a barátom férje, egy ökölő bokszoló, és ő nem engedi át a kaput.
Megfenyegetsz? folytatta Kincső.
Nem csak fenyegetek, hanem valóban el kell mennetek! parancsolta Lilla.
Mihállyal együtt becsukták a kaput, és a nem meghívott vendégeknek csak az út a hazájukba maradt. Útközben Kincső és Gábor alaposan felverték egymást, és Gábor már csak a ház felé nézett.
Végül hazatértek, ahol már évek óta éltek. Ott volt még Kincső anyja, Éva Lujza, aki már öt éve nem beszélt a fiával a házassága óta.
Most én is nem beszélek Mihályval, mondta Kincső anyja, miközben kabátját a sarokba dobta.
Mi? kérdezte Éva Lujza szürke szemekkel.
Mert kirúgtak a nyaralóról. Érted? Ez már a jó! felháborodott a nő. És a felesége is rosszabb! Azt akarta, hogy a rendőrség jön, mintha mi tolvajok lennénk.
Ezért nem beszélek vele. Emlékszel, amikor a nyaralóhoz költöztem, és ők ellenálltak? Azt mondták, hogy egy egy szobás lakás nem elég. Pedig egy nagy családnak is kell hely.
Ne mondd már, anyám! Lilla tönkretette Mihályt!
A gyerekek addig felmásztak, miután mindenki a konyhában a Szerelmes vakáció filmet nézte, míg Gábor a tűzhelyen sült valamit.
Lilla és Mihály végül megvárta a vendégeket, és együtt készültek az újévi mulatságra. A környéken nevetés, kacagás és boldog arcok töltötték be a teret. Lilla halkóan a hangos tömeghez közel elhúzódott Mihály felé, és így szólt:
Van egy dolgom, amit el kell mondanom.
Átadta neki egy ultrahangos felvételeket tartalmazó fotót.
Komolyan? nézte meg Mihály meglepődve a feleségét. Gyerekünk lesz?
Igen, bólintott Lilla vidáman.
Mihály átölelte feleségét, megcsókolta, és így zárta a mesét:
Ez a legszebb ajándék! mosolygott, miközben a hópelyhek lassan hullottak a szilveszteri éjszakában.
