Te a szerelmed miatt repültél ki az egyetemről! Mi azt küldtük oda, hogy tanulj, nem pedig hogy megházasodj! Még híjján volt, hogy egy falusi lányt fogadjunk be a családba dühöngött az apa. Fiuk heves szerelmét szakítással próbálták megállítani. Az apja kérésére Viktor bevonult katonának.
Viktória takarított otthon. Kicserélte a tapétát, lecserélte a függönyöket, most pedig a padláson próbált rendet tenni. Viktória szerette a rendet, így a lelke is nyugodt volt.
A legtávolabbi sarokban talált egy dobozt Viktor leveleivel. Milyen rég nem nyitotta ki! És hirtelen elfelejtett minden takarítást. Viktória elolvasta az egyik levelet, majd a másikat, a harmadikat
Viki és Viktor a Budapesti Műszaki Egyetemen ismerkedtek meg. Viktor városi fiú volt, Viki pedig egy faluról érkezett.
A lány ragyogó külsejével vette rá a fiút: hosszú fekete haj, csodálatos szemek, karcsú alak.
Viktor és Viki elkezdtek randizni. A csendes, félénk Vikinek a zajos Viktor olyan volt, mint egy forgószél. Minden nap valami újat talált ki, hogy megnyerje a szépség tetszését. Virágokat hagyott a kollégiumi szobája ajtaja előtt. Éjjel közepén megjelent az ablakában, hogy jó éjt kívánjon. A szoba az első emeleten volt.
Hangos diákmulatságok, séták és csókok az első év villámgyorsan elrepült. A szerelmesek mindig együtt voltak.
De aztán Viktor elhanyagolta a tanulmányait. Eleve nem volt nagy kedve a tudomány gránitját rágni, és akkor jött ez a szerelem! Kibukott az egyetemről. Ezen Viktor nem is kesergett.
Elhelyezkedem valahol, később levelezőn folytatom. De legalább feleségül vehetlek, örömöm magyarázta Viktóriának.
Egy gyárban kapott munkát, és bejelentette a szüleinek, hogy házasodni szeretne. Vikit a szülők alig ismerték. Néhányszor átjött hozzájuk.
Készült arra, hogy nem örömmel fogadják a hírt. Az volt a helyzet, hogy az apja és anyja arról álmodoztak, hogy a fiuk a barátok lányát veszi feleségül. De se Viktor, se a barátok lánya, Zsófi, nem igyekezett beteljesíteni ezt a vágyat.
Viktor azt hitte, meggyőzi a szüleit, elmeséli nekik, mennyire szereti Vikit. Meg fogják érteni! Muszáj megérteniük, hogy nélküle nem élhet!
De a várakozás csalódást hozott. Nem értették meg. A család reakciója kemény volt.
Te a szerelmed miatt repültél ki az egyetemről! Mi azt küldtük oda, hogy tanulj, nem pedig hogy megházasodj! Még híjján volt, hogy egy falusi lányt fogadjunk be a családba dühöngött az apa.
A heves szerelmet szakítással próbálták megállítani. Az apja kérésére Viktor bevonult katonának.
Viki hiányolta a szerelmét. Az egyetlen, ami erőt adott és örömöt szerzett, azok Viktor levelei voltak. Milyen gyengéd és szenvedélyes leveleket írt neki!
De egyszer csak hirtelen megszakadt a levelezés. Egy hónap, kettő, fél év és semmi. Viki idegroncs lett.
Ez már csak ilyen, a távolság lehűti az érzelmeket. Akkor ez nem szerelem volt, csak bolondság nyugtatta meg Vikit egyik évfolyamtársa, Sanyi.
Sanyi közös barátjuk volt Viktornal. Viki akkor még nem tudta, hogy Sanyi írt a barátjának, hogy szereti Vikit, és most már vele jár. Kérte, hogy Viktor ne zavarja többé Vikit levelekkel, mert össze akarnak házasodni.
És Viki belenyugodott, belemerült a tanulásba, elkezdett többet találkozni a barátaival. Sanyi mindig mellette volt. Régóta szerelmes volt belé, és a búcsú, amit Viktorral kieszel
