**Júlia hazatért a kórházból és a konyhában ott állt egy második hűtő.**
*”Ez az enyém meg anyukámé, a te kajáidat ne ide tedd!”* mondta a férje.
Júlia vállával lökdöste be a lakás ajtaját, miközben szorosan az ellenéhez szorította a kis Bencét, akit még pólyába csomagolva hozott haza. Az októberi szél mégiscsak beszivárgott a kabátja alá, úgyhogy már csak a melegre, a csendre és a nyugalomra vágyott.
A szülészeti osztály már a múltra szólt, előtte pedig az otthona a lakás, amit még a nagymamájától örökölt, és amit még az esküvő előtt a saját nevére íratott. Minden sarka ismerős volt neki, a plafon minden repedése emléketele volt. Itt kellett volna biztonságban éreznie magát.
Gábor lépett be elsőnek, lehántotta a cipőjét, a kabátját meg csak úgy ledobta az előszoba padlójára. Júlia átlépte a küszöböt és megfagyott. Valami nem stimmelt. A levegőben idegen illat terjengett nem az ő parfümje, nem az ő kézkrémje. Valami édeskés virágillat keveredett a konyha élesebb szagaival.
*”Gyere már, ne álldogálj!”* vetette oda Gábor, anélkül, hogy hátranézett volna.
Júlia levet a cipőjét, és lassan elindult a folyosón. A nappaliban félhomály honolt, a kanapén pedig egy ismeretlen, piros hímzéses párna hevert. A dohányzó asztalon egy művirágos váza állt az biztos, hogy egy hete még nem volt ott.
A konyhából csörömpölés hallatszott. A tűzhely mellett Ágnes néni, az anyós állt kötényben, és buzdogan kevergetett valamit egy fazékban. A haja gondosan meg volt fésülve, nyakában gyöngysor, ajkán rúzs mintha vendégségre készülne, és nem a menyét várná haza a kórházból.
*”Á, Júlia! Végre!”* kiáltotta fel vidáman Ágnes néni, a fazéktól el sem mozdulva. *”Mutatod a picikét? Na, hozd csak ide gyorsan, hadd lássam!”*
Júlia ösztönösen lépett egyet előre de a tekintete megakadt a szemközti falnál. A régi hűtő mellett ott állt egy második hatalmas, csillogó fejlett technológiájú új darab, még a gyártói matricákkal és a nejlonnal a fogantyúkon.
*”Ez honnan van?”* kérdezte zavartan Júlia, Ágnes néni felé fordulva.
Az anyós hátrafordult, megtörölte a kezét a kötényben, és úgy mosolygott, mintha épp most lepte volna meg valami jóval.
*”Megvettük! Gábor segített kiválasztani, hát hogyne, hisz most már nagyobb hely kell! Így végre rend lesz a konyhában. Fontos az egészséges táplálkozás, főleg, ha kisbaba van a háznál. Ezt te is megérted, ugye?”*
*”Velem?”* kérdezte vissza Júlia. *”Kivel együtt?”*
*”Hát velem, persze!”* csattintotta meg a fakanalat Ágnes néni. *”Mostantól én is itt leszek, segíteni fogok. Azt hittem, Gábor már szólt neked.”*
Júlia arcából kihúzódott a vér. Beni nyöszörögni kezdett a karjában, ő pedig ösztönösen még szorosabban ölelte magához a kisfiút.
*”Gábor?”* szólította Júlia, az ajtó felé fordulva.
A férfi épp akkor lépett be a konyhába, két szatyor élelmiszerrel a kezében. Arca fáradt volt, tekintete távoli.
*”Mi van?”*
*”Anyukád azt mondja, mostantól itt lakik?”*
Gábor bólintott, mintha csak arról lett volna szó, hogy elfogyott a kenyér.
*”Hát persze. Kell neked segítség. Anyu beleegyezett, hogy ideköltözik egy időre, amíg te meg nem erősödsz.”*
*”Egy időre?”* ráncolta a homlokát Júlia. *”És a hűtőről mi van?”*
*”Ja, az.”* Gábor letette a szatyrokat az asztalra, és megdörzsölte az orrnyergét. *”Anyu vette, hogy külön legyen az ő kajája. Tudod, neki speciális étrendje van.”*
*”Speciális étrend”* ismételte lassan Júlia. *”Az én lakásomban.”*
*”Júlia, ne kezdj el már megint. Fáradt vagyok. Anyu csak segíteni akar, te meg rögtön hisztizel.”*
Ágnes néni magabiztosan kinyitotta az új hűtőt, és elkezdte kipakolni a szatyrokat. Júlia figyelte a mozdulatait: joghurtok, túró, feliratos üvegek, dobozokban zöldségek.
*”Látod”* csukta be az anyós a hűtő ajtaját. *”Most mindenkinek megvan a sajátja. És senki nem zavarja a másikat.”*
Júlia mondani akart valamit, de Beni felsírt. Azonnal etetni kellett, tisztába tenni, elaltatni. A feje zúgott a fáradtságtól, nem maradt ereje semmire. Minden kérdés háttérbe szorult.
*”Menj csak, etesd meg a kicsit”* intett Ágnes. *”Én addig itt rendet rakok.”*
Júlia lassan kisétált a konyhából, és bement a hálószobába. Itt is megváltozott valami. A komódon idegen holmik hevertek kézkrém, parfüm, hajkefe. A székre egy fürdőköpeny volt dobva, ami biztosan nem az övé volt.
*”Gábor”* szólította Júlia, leülve az ágyra.
A férfi megjelent az ajtóban.
*”Mi van még?”*
*”Miért vannak anyukád dolgai a hálószobánkban?”*
*”A nappaliban alszik a kanapén, de a cuccait ide tette, hogy ne legyen útban a folyosón. Miért, ez mi van?”*
*”Az van, hogy ez az én lakásom.”*
Gábor olyan sóhajtott, mintha Júlia egy jelentéktelen dolgon lovagolna.
*”Júlia, hagyd már. Anyu segíteni jött, te meg mindenbe fölöslegesen belekötöl. Jobb lenne egyedül a gyerekkel? Segítség nélkül?”*
Júlia nem szólt semmit.







