A legfontosabb, hogy jól férjhez menj. Egy tehetős férfi boldog élet.
Zsófia egyetlen gyermeke volt szüleinek. Az apja óvta, anyja elkényeztette, és mindig ugyanazt hajtogatta:
A legfontosabb, hogy jól férjhez menj. Egy tehetős férfi boldog élet. tanácsolta Zsófiának, aki mindig egyetértett vele.
De hol volt az a tehetős férfi? Az egyetemen persze voltak jó fiúk, és még egy jól szituált jegyes is akadt.
De az apa szigorúan felügyelte lányát semmi éjszaka kinnlét, diákösszejövetelek, kirándulások. Minden ellenőrzés alatt állt.
Nem sokára a kívánatos jegyes másik lányt választott, szabadabb és izgalmasabb társat, mint Zsófia.
De akkor jött a diploma védése, és már nem volt idő a szerelemre.
Aztán apa segítségével munka, anya közreműködésével pedig a magánélet rendeződött.
Anyuka tudta, mit csinál. Az egyetlen lánynak jól kell férjhez mennie, és hirtelen is megjelent a vőlegény egy régi barátnő unokaöccse.
Zsófikám, figyelj rá a férfira! Néhány évvel idősebb nálad, de hidd el, ez előny, nem hátrány. Minek neked egy fiúcska? Gondolj csak bele. Béla pedig komoly ember. Saját cége van. Dolgoznod sem kell majd.
De volt már nős, anya! Van egy lánya is, tehát gyerektartást fizet.
Ne aggódj ez miatt. A felesége ostoba volt, és a lányukkal rég más városban él. Ez nem probléma.
Így találkoztak. Zsófia apja sokatmondóan hallgatott. A női ügyekbe nem szólt bele, mióta lánya elvégezte az egyetemet.
Maguk döntsenek.
De meglepő módon Zsófiának Béla tetszett.
A tíz év korkülönbség nem zavarta. Olyan külseje volt, hogy még tíz év múlva is remekül fog kinézni.
Díszes, modoros, tűrhetően öltözött.
Zsófia is hatott rá, és összeházasodtak.
Anyja megkönnyebbülten sóhajtott, teljesítve anyai kötelességét, és teljesen magának élt. Szalonok, üzletek, utazások a férjével meleg vidékekre
Zsófia pedig, aki jó példát látott, nem maradt le.
A férje támogatta kívánságait, így Zsófia magának élt.
A háztartásban csak a beosztottak segítségével kellett utasításokat adnia, mert azok amúgy is jól boldogultak nélküle.
Aztán hirtelen, mint villámcsapáské, jött a váratlan fordulat.
Bélának meghalt a volt felesége. Hogyan Zsófia nem érdeklődött.
Így kénytelen volt magához venni a lányát!
Ez hihetetlen volt. Ez volt a nem probléma? És most mit kezdjen vele? Ő saját gyermek vállalását halasztotta, most meg egy idegen kislány került a házba, akinek mostohaanyjának kell lennie.
De választása nem volt.
A férje nem nagodott Zsófia véleményét kikérni, csak tudtára adta, és megkérte, legyen kegyes.
A kislány nem tehet róla!
Hamarosan Béla elutazott, és hazahozta a lányt egy kopott bőrönddel és iskolatáskával.
Márta harmadikos volt, magas, csendes, szinte szótlan Zsófia megjegyezte.
Több szót nem hallott tőle, mindent csendben, mindent magában.
De egy dolog megnyugtatta: az apjára hasonlított. Kétségtelenül az ő gyermeke, nem az előző ostoba asszonyé
Az élet a nagy házban apával, mostohaanyjával és a bejárónővel nehéz volt Márkának.
Ehhez nem volt szokva!
Minden vacsora után mosogatni rohant, kérdezte, hol a seprű, hogy felseperje a padlót, vasalta a ruháit, és Zsófiát ez mind idegesítette
A lány apja, elmerülve a munkában és az üzletben, későn érkezett haza, és egyszerűen nem maradt ideje a gondoskodásra.
Feleségével bőkezű volt, de Márkának legfeljebb egy fejsimogatás járt:
Hogy vagy az iskolában?
Zsófia mégis úgy érezte, korlátozva van: nem mehet el bármikor, nem járhat kedvenc helyeire, nem rendezheti magát.
Nem futhat reggel edzőterembe!
Aludni is kell, és a számítógép előtt is ülni, közösségi oldalakat böngészni.
Aztán hazaért Márta, és mintha nem menekülhetne: a férje kérte, segítsen a tanulásban.
Így Zsófia elgondolkodott: talán jó ötlet lenne egy bentlakásos iskolába küldeni a kislányt?
De nem mert szólni, inkább a hosszabbított iskolai napot kérte:
Nekem nehéz a tanulásban segíteni. Nem vagyok tanár. Nézd, már hármasai is vannak. Az iskolában jobban odafigyel. Ez az ő javára válik.
De Béla annyira mérges lett, hogy Zsófia bánta a javaslatát.
Így folytatódott minden: érzelem nélküli kapcsolat, elégedetlenség, frusztráció
Két év múlva Zsófia fiút szült. Felmerült a dadus kérdése, de Márta már tizenkét éves volt, és vállalta, segít a kistesóban.
Valóban, jobb dadus nem is lehetett volna!
Márta mindent megoldott tanult, játszott Dénessel, kivasalta mindkettőjük ruháit.
Aztán az ágynemű is az ő vállára került, mert a bejárónő, Nusi, már hatvan felett járt, és kezdett kimerülni.
Zsófia megbarátkozott a helyzettel, megszokta, hogy Márta segít Nusinak, ő pedig továbbra is magára fordította az időt, hogy ne veszítse el a társasági élethez szükséges báját.
Dénes felnőtt, és szerette nővérét
Amikor Márta érettségizett, Dénes éppen első osztályba készült. Újra a nővére vállára hárult a tanulás segítése aki életkoránál érettebb volt.
Egyetemre járt, angolt tanult, és tanította a kistesóját.
Nem gondolod, drágám, hogy a ház és a fiunk gondjait Márta kapta meg? kérdezte egyszer Béla f
