Bölcs anyós: Történetek és tanácsok egy harmonikus családi életért

A bölcs anyós
Amikor a legfiatalabb fiú megházasodott, az idősebb gyerekek már rég elköltöztek a lány férjhez ment és elszökött Jekatyerinburgba a férje után, a fiú meg északra ment dolgozni. Vilma mindig tudta, hogy az idősebbek nem maradnak sokáig a faluban a lány a szép életet szerette, egész gyerekkorában magazinokból kivágott képekkel tapétázta a falakat, a fiú pedig térképekkel, ő is messzi országokról álmodott, nem tehénistállóról és kertről. De a legkisebb, Béla, mindig az ő kisfia volt, és amikor a férje meghalt, így szólt hozzá:
Anyu, én soha nem hagylak el, veled fogok élni mindig.
Akkor a sír szélén állt, és ismételgette hogyan élek nélküled, Pistikém, hogyan élek nélküled? A lánya is sírt, az idősebb fiú jégként állt mozdulatlanul, de Béla, aki alig múlt tizenkét éves volt, végig az anyja mellett állt a temetésen, és odaadta törékeny vállát támasznak. És betartotta ígéretét, még egyetem alatt is hazajárt minden hétvégén. Ezért is keresett olyan feleséget, aki hajlandó vele a faluban élni. Házat épített, igaz, másik utcában, mert közel nem volt hely. Hívta az anyját, költözzön hozzá, de Vilma visszautasította miért kell egy házban két asszony?
A menyét Zsófinak hívták. Nagy kék szemei voltak és derékig érő hosszú haja. Béla a városból hozta, együtt tanultak, és mint bevallotta az anyjának, már akkor udvarolt Zsófinak, de a lány észre sem vette. Aztán most mégis észrevette. A lagzi hangos volt, vidám minden rokon összegyűlt. Vilmának tetszett a meny jó lány, rögtön látszott, hogy karakteres, és éppen ilyen kell Bélának. És ha nem tud főzni vagy takarítani, hát nem baj Vilma majd megtanítja.
Az első konfliktus egy hét múlva történt, amikor Vilma átment segíteni levest főzni, mert Bélának leves kell, gyerekkora óta gyenge a gyomra. Zsófi rászólt Vilmára, hogy koszos kezei vannak, és a kenyérrel babrál. De hát mivel kellene babrálnia? Nem vitatkozott, elment, de este Béla megkérte, hogy ne menjen többet, ha ő nincs otthon, mert Zsófi ideges lesz.
Ne haragudj, anyu, Zsófi csak állapotos, ezért izgul magyarázta.
És Vilma nem haragudott. Unokák az jó, betömik majd a szívében a lyukat, mert mióta a gyerekek elköltöztek, mindig hideg fúj belülről.
A szülés után a szülők, barátnők és a nővére is megjelentek. Vilma próbált figyelmeztetni, hogy túl sokan vannak a kisbaba körül, de Zsófi babonásnak nevezte és rátekintett a férjére. Béla megkérte az anyját, hogy ne találjon ki dolgokat, inkább főzzön teát mindenkinek, mert fáradtak az úttól. Vilma főzött. És mindenkit megetetett, és megmosogatott. Közben az unokáját figyelte olyan kicsi, olyan szép, csak felvenné a karjára!
Vihetem egy kicsit? kérdezte.
Zsófi Vilma kezére nézett és így szólt:
Csak mosd meg a kezed.
De hát épp most mostam meg!
Na és pont ez a baj! Milyen igénytelen vagy!
Zsófi szülei rámeredtek, és Vilma kínosan érezte magát talán tényleg nem ért valamit.
Az unokáját persze mégis megörülhette. Milyen édes illata volt! Csodálatos kislány lett. Ráadásul Zsófi változtatott a szabályain megengedte, hogy Vilma átjöjjön, amíg Béla dolgozik, mert ő semmire sem jut idővel, és Vilma örült. Igaz, a meny mindig talált valamit, amivel meg tudta szúrni, és az unokát sem adta oda gyakran, de Vilma ehhez hozzászokott. Persze, megsértődött, de mit tehetett a fia szereti, tehát neki is meg kell tanulnia elfogadni. A legjobban az fájt, hogy Zsófi nem vette fel a rózsaszín overallt, amit Vilma vett az unokájának.
A piacról hoztad, mi? Az én lányom ilyet nem visel! Amúgy is már meleg van, minek izzasztani a gyereket overallban, április van!
A kislányt Annának nevezték el, a sógornője után, és Béla megígérte, hogy a következő lányt Vilma után fogják hívni. Vilma kételkedett, hogy Zsófi sok gyereket akar szülni, ezért nem nagyon számított rá. De tévedett.
Amikor Anna egyéves szülinapját ünnepelték, Zsófi és Béla ölelkezve bejelentették, hogy újabb baba várható. Zsófi anyja jajveszékelt, hogy még korai, de Vilma közbevágott, hogy neki is kis korkülönbség volt az első gyerekek között, és semmi baj. A sógornő elharapdálta az ajkát mindig így tett, ha Vilma szóhoz jutott. Mindenesetre mindenki örült, gratuláltak. Zsófi pirult, és azt mondta, fiút szeretne.
És így is lett. Fiú született, akit Pistának neveztek el, és Vilma elsírta magát álmában sem gondolta volna, hogy unokája is Pista lesz.
Az unokájához nagyon ragaszkodott. Zsófi második szülése nehéz volt, és ez