A kulcsok átadása a anyósnak: egy bizalmi gesztus, ami tisztaságvizsgálattá vált
Megadtuk a lakásunk kulcsát anyósomnak, és ő úgy döntött, hogy egészségügyi ellenőrzést tart.
Anyósom, Tóth Magdolna, már nem fiatal nő, szigorú tekintettel és makacs természettel. A férjemmel sosem láttuk zsarnoknak vagy ellenségesnek. Ellenkezőleg, a kapcsolatuk mindig törődő volt, velem pedig udvarias maradt, bár távolságtartó. Egészen addig, amíg egy tunéziai utazásra nem indultunk, és rábíztuk a kulcsokat… csak hogy megöntözze a virágokat.
Magdi néni mondtam neki indulás előtt , itt a kulcs. Nézzen be, minden rendben van-e, etesse az aranyhalat, öntözze a muskátlit. És hívjon, ha bármi gond lenne.
A hét Djerba partjain tökéletes volt: nap, pihenés, nyugalom. Hazatérésünkkor semmi sem tűnt másnak: munka, megszokott esték, tévézés. Mégsem stimmelt valami. Egy csésze máshol, egy törülköző más módon hajtva. Azt hittem, csak képzelem. A férjem csak legyintett: Feleslegesen aggódsz.
Aztán jött az a péntek, mikor korábban értem haza a munkahelyről. Az ajtó kinyitásakor az ő cipője fogadott a hallban. A fakó színű kabátja lógott a fogasokon. És ott ült a konyhában, Tóth Magdolna, egy csésze teát kortyolgatva, miközben átnézte a Villanyüzemi számláinkat.
Jó napot mondtam, igyekezve elfojtani a remegést a hangomból. Mit keres itt?
Meglepetten összerezzent:
Katalin! Már hazaértél?
Kötelező bejelenteni, ha a saját lakásomba megyek? Maga meg?
Csak… meg akartam bizonyosodni, hogy minden rendben van. És mondanivalóm van hozzád.
Aztán következett a szürreális jelenet. Rámutatott a porra a polc alatt, átvizsgálta a hűtőt, mint egy tisztaságfelügyelő, és kijelentette:
Hol a marhapörkölt? A főtt hús? Nem tápláljátok rendesen a fiam! Régen ápolt, jóllakott volt. Most? Kimerülten ér haza egy hideg otthonba. Legközelebb tele akarom látni ezt a hűtőt házi ételekkel. És ez a rendetlenség… Itt megfullad az ember!
Ökölbe szorítottam a kezem, elfúló haraggal. Hozzátette egy gyenge bocsáss meg, a javadat akartam, felkapta a kabátját, és távozott. A hallban maradtam, nem tárgyakat, hanem a magánszférámat fosztottak meg.
Utánaszaladtam a lift elé.
Vegye vissza a kulcsot mondtam. De nincs több ellenőrzés. Segítsen, vagy maradjon távol.
Úgy tett, mintha visszautasítaná, zavartan:
Ne idegeskedj, Katalin. Szeretetből cselekedtem.
Másnap, hazatérve, egy füstölgő hagymaleves fazék fogadott. Egy cetli mA cetlin ez állt: Mondd Pálnak, hogy te főzted, annyira boldog lesz tőle! és bár nehezen, de elmosolyodtam, mert végül talán megtaláljuk a közös hangot, ha határozottan meghúzzuk a vonalat.
