Viktor, bocsáss meg nekem, mondta csendesen, de teljesen más hangon, mintha valami megváltozott volna benne. Nem tehettem másképp.
Ez lehetetlen! Megőrültél, Gabi! Viktor fejbe vágta a kulcsokat a porcelán süteményestálcával teli asztalra. Lili soha nem tett volna ilyet! Mindenképpen felhívott volna!
És én mit mondok neked?! Gabi felugrott a kanapéról, a fejkendő lecsúszott ősz hajáról. Tegnap este elment a patikába a nyomásgyógyszeredért, és ennyi! Mintha a föld nyelte volna el! Egész éjjel nem aludtam, felhívtam minden kórházat, bejelentést tettem a rendőrségen!
Viktor nehézkesen leült a kedvenc foteljába, és átölelte arcát. A nővére mindig is ideges természetű volt, de most még a szokásosnál is rosszabbul nézett ki vörös szemű volt az álmatlan éjtől, remegett a keze.
Gabi, nyugodj meg. Talán csak egy barátnőjénél van? Emlékszel, múlt hónapban, amikor Zsuzsa néni unokája beteg lett, Lili egész éjjel vele volt.
Már minden néven felhívtam! zokogott Gabi. Zsuzsát, Ninát a másik lépcsőházból, Lacit a munkahelyéről. Senki nem látta! Viktor, ő soha nem tűnt el így, mindig szólt!
Ez igaz volt. Lili, Viktor nővére, kiszámítható életet élt. Reggel hétkor reggeli, aztán munka a gyermekrendelőben, ahol már húsz éve ápolónőként dolgozott. Este bevásárlás, vacsora, TV. Hétvégén takarítás, mosás, néha egy kis tea Gabinál, ahol mindig megvitatták a legújabb pletykákat.
A patikában megkérdezted? Viktor felállt, odament az ablakhoz. Az udvaron gyerekek játszottak, és ez valahogy rosszul esett neki. Hogyan tudnak játszani, mikor Lili eltűnt?
Persze! Kata a patikus azt mondta, hogy látta őt kicsit nyolc után. Lili a gyógyszereidet vette meg, meg valami köptetőt is. Aztán Gabi tehetetlenül széttárta a kezét. Aztán senki nem látta többet.
Viktor hallgatott, próbálva felidézni a tegnap estét. Egyedül vacsorázott, mert Lili azt mondta, csak elszalad a patikába. Felvette a kék kabátját, azt, amit tavaly az akciós hónapban vett, megfogta a táskáját és a kulcsait.
Hamart jövök, Vitya kiáltotta még az előszobából. Nézd meg a borscsot, hogy ne égjen le.
Ez volt az utolsó, amit ebben a lakásban mondott.
Viktor kilencig, majd tízig várt. A borscsot maga kapcsolta le, hideg vacsorát evett, megnézte a híreket. Fél tizenegy körül kezdett igazán aggódni, de azt gondolta, hogy a nővére csak eltűnt valamelyik ismerősénél, és elfelejtette az időt. Ritkán, de előfordult ilyen.
Reggel Gabi hívta fel.
Vitya, Lili nálad aludt? kérdezte izgatottan.
Hogy a nálunk? Hiszen itt lakik velünk! nem értette Viktor.
De nem jött haza! Az ágynemű érintetlen, a táskája a dokumentumaival a helyén van. Azt hittem, esetleg hozzád ment későn és ott maradt
Ekkor esett le Viktorban, hogy valami nagy baj történt.
Figyelj, Gabi, lehet, hogy találkozott valakivel? tette fel óvatosan a kérdést. Lili még csak negyvenhét éves, fiatal nő.
Gabi legyintett:
Ugyan már! A nővéred Gergővel való válása óta ki nem állhatja a férfiakat. Hányszor mondtam neki menj el táncolni a Művelődési Házba, ismerkedj meg valami normális emberrel. De ő mindig a magáét nincs idő, dolgom van, fáradt vagyok.
De az emberek nem tűnnek el csak úgy! Viktor érezte, ahogy a szorongás egyre jobban szorítja a mellkasát. Valami történhetett.
Pontosan! Gabi megragadta a karját. És ha kirabolták? Vagy ha zaklatók támadtak rá? Emlékszel, múlt hónapban Marikát a nyolcadik lépcsőházból kiforgatták a táskájából?
Akkor kórházba vagy rendőrségre került volna. Te magad mondod, mindenhol felhívtad.
Felhívtam, fel! És tudod, mit mondtak? Hogy egy felnőtt embernek joga van elmenni, ahova akar! Hogy csak három nap múlva tehetnek eltűntként nyilvántartásba! Három nap, Vitya! És ha
Gabi nem fejezte be, de Viktor tudta, mire gondol. Mindketten a legrosszabbra számítottak.
Ekkor csöngettek a kapun. Gabi rohant kinyitni, remény csillant meg az arcán.
Lili? kiáltotta, miközben rángatta a kilincset.
Az ajtóban Klára néni állt, az első emeletről, egy bevásárlószatyorral a kezében.
Gabi néni, mi történt? Hallottam, hogy sírt az éjjel És most is idegesek vagytok
Lili eltűnt mondta röviden Gabi. Tegnap este elment, és nem jött haza.
Klára néni sóhajtott, letette a szatyrot.
Jaj, Istenem! Én láttam őt tegnap! Fél nyolc körül, lejöttem, és ő pont felém jött
