**A tökéletes feleség**
Már az egyetem első évein eldöntötte Marcell, hogy csendes, kiegyensúlyozott lányt vesz feleségül. Az ilyenek a családalapításhoz valók. De persze másokkal is randizgatott – fürge, csevejős lányokkal, akik már az első találkozáskor virágot, ajándékot és éttermi vacsorát követeltek. De honnan lett volna pénze egy csóró egyetemistának? Így hát próbált kitalálni, ki mire vállalkozik a lányok közül.
Az egyetem vége felé már Viktóriával járt, egy okos, nyugodt, rendszerető lánnyal. Rajta egyből látszott, hogy mindenben a rendet szereti.
„Hé, Bandi” – mondta egyik nap Marcell a barátjának – „ideje feleségül venni valakit. Te már családos ember vagy, és nálatok már a baba is úton van.”
„Hát persze, Marcsi, én meg mióta mondom neked? Vikivel szeretnél összeházasodni a csoportomból?” – kérdezte a barát. – „Vegyél feleségül, egy tündéri lány, okos, csinos, és ami a legfontosabb – nem hisztis. Soha nem láttam még idegeskedni. Ráadásul rettenetesen rendszerető, minden jegyzete tökéletes, én is rengeteget kölcsönöztem tőle…”
„Igen, Bandi, én is azt gondolom, hogy ő a legjobb választás, legalábbis azok közül, akiket ismerek” – nevetett Marcell.
Az egyetem vége előtt megkérte Viktória kezét, és a lány igent mondott.
Viktória és a húga gyakran egyedül voltak otthon, még iskolás korukban. Az apjuk kamionsofőrként hosszú ideig távol volt, az anyukájuk pedig egész nap dolgozott, csak este ért haza. Így Viktória, miután felnőtt, átvette a ház vezetését – főzött, ellenőrizte a húga házi feladatait. Bár az anyja nem erőltette rá a házimunkát, ő magától is ilyen volt.
Amikor Viktória anyukájával és húgával meglátogatták nagynénjét, Klárát, mindig elámult.
„Milyen tiszta nagynénémnél” – gondolta, miközben körbenézett a házban. – „Milyen csodás hímzett kendők, minden kézzel kötött.”
Az edénye mindig csillogott, mintha épp most vették volna ki a boltból. Az egész ház steril tisztaságú, mintha senki sem lakna benne. Viktória akkor még nem tudta, hogy ezt a tulajdonságát éppen a nagynénjétől örökölte. Otthon is mindig tökéletes rendet akart, de nem mindig sikerült. Viszont a füzetében és az asztalán, ahol tanult, mindig minden a helyén volt. Az egyetemen is precízen vezette a jegyzeteit, jól vizsgázott, maga is mindig ápoltnak és rendezettnek tűnt.
Amikor Viktória és Marcell összeházasodtak, rögtön külön költöztek – neki már volt egy kis kétszobás lakása.
„Na, Marcsi, jól megúsztad” – irigykedett jóindulatúan a barátja, Bandi. – „Azonnal saját lakás, gyönyörű feleség. Nem úgy, mint mi, akik egy albérlet sarkában tengődünk. És még csak nem is látom, mikor lesz saját házunk.”
Házasságuk után Viktória elhatározta, hogy úgy rendez be a házat, mint Klára nagynénje. A tisztaság és a rend volt a cél, és igazi precíziós lett.
Senki nem mondta meg neki, hogy egy feleség és anya elsődleges feladata a család boldogsága, nem pedig a külső fényezés. És mire erre rájött, jó pár életleckét kellett megtanulnia.
Marcelltel teljesen más természetűek voltak. Marcell hangos, barátságos, mindig tele barátokkal, igazi kalandor. Viktória viszont épp az ellentéte. Míg Marcell imádta a sátrazást, a horgászást és a piknikeket a barátaival, addig Viktória kedvenc elfoglaltsága a hímzés, néha kötés vagy olvasás volt.
Az első gyerek születése előtt Viktória még időnként elment Marcelllel a természetbe, bár soha nem élvezte igazán – inkább csak a férje kedvéért tette.
Ahogy elkezdődött a nyár, Marcell mindig izgatottan várta a hétvégéket.
„Viki, holnap elmegyünk sátrazni a folyópartra. Ott lesz horgászás, piknik. Csomagolj!”
„Marcell, én nem szeretem ezt a természetesdit, csak a szúnyogokat etetem, meg a kemény földön alszom. Mindenhol kosz van, mindenféle bacit összeszedhetek” – válaszolta a feleség, de tudta, hogy a férje nem hallgat rá, úgyhogy csak összecsomagolt.
De amikor már nagyon terhes volt, inkább lemondta, és Marcell sem erőltette. Ehelyett a kedvenc tevékenységének szentelte magát – berendezte a kis fészkét. Tisztaságot tartott, egészséges étkezésre törekedett. Persze, ahogy tervezte, otthonosságot és rendet teremtett.
„Viktória, nálad mindig milyen steril tisztaság van” – csodálkozott Lili, a volt egyetemi barátnője, aki néha beugrott hozzá. – „Te vagy a tökéletes feleség. Hogy tudod mindezt időben megcsinálni? Én ezt nem bírom. Nálunk fordítva van – a tökéletes káosz. A kisfiam mindent felfordít, úgyhogy nem is akarom elhozni őket hozzád, mert utána nem ismernéd fel a lakást” – nevetett. – „De a férjem a legjobb, néha szabadságot ad, hogy kicsit kikapjak tőlük. Elviszi őket sétálni, engem meg elküld kikapcsolódni hozzád.”
Marcell energikus és heves természetű, néha még nappal is be akarja vinni a feleségét a hálószobába, de ő ellenkezik.
„Még ki kell vasalnom a ruhákat, különben összegyűrődnek, és utána nehezebb lesz.”
„Viki, őszintén szólva nem érdekel, vasalt ágyneműn fekszem-e vagy sem” – mormogta a férje, miközben átölelte. – „Néha úgy érzem, mintha egy kórházi szobában laknánk, annyira steril minden” – mondta, miközben megcsókolta a nyakát.
„Marcell, hát nem szereted, ha tiszta és kényelmes a lakás?”
„Nem azt mondtam, hogy nem szeretem. Imádom! De szerintem néha túlzásba viszed” – és eközben már vonszolta is a
