Eszter, Bencét már említette? szólalt meg az anyós. Hallgáld csak! Kb. húsz vendég lesz, úgyhogy este kell elkezdenünk a készülődést. Hat körül érkezem.
Mi? Este? kérdezte kételkedve a menyasszony. Nem egyeztettünk ilyesmit.
Még ne menekülj el, nem fejeztem be. Bencének már küldtem a bevásárlólistát, ő mindenre gondol.
Bence mindig segített az idősebb testvérének, Ágnesnek. Harminc éves koráig már kétszer házasodott, kétszer vált el, és minden alkalommal a férje hibáját találták nem jó választás volt. Anyjuk, Mária Varga már gyerekkora óta mondogatta fiának:
A nővért segíteni kell.
És Bence is segített. Pénzzel, amikor Ágnes ideiglenesen munkától nélkülözte, javítással a bérleti lakásában, vagy a szétpakolással a megint újabb válás után.
Aztán ő maga házasodik.
Eszter eleinte elviselte a helyzetet. De amikor Ágnes egy év alatt öt alkalommal kérte pár napra az autót, mert megint elakadt, Eszter szelíden, de határozottan mondta:
Bence, elég lenne? Nekünk is kell az autó a hétvégére. Azt hittem, hogy már terveztünk
Mihez kellene? Gyalogra?
Nem. A szüleim nyaralójához nem jutunk meg gyalog. Összegyűjtöttek nekünk két vödör uborkát, azt hittem, meghallottad, amikor erről beszéltem.
Igen hallottam valamit, de értsd meg Ágnesnek sürgős helyzete van.
Megint? Mi a probléma?
Nem tudom pontosan sóhajtott Bence csak úgy érzem, most nagyobb rá van szüksége.
Nem, Bence. Most már nem megy! Vagy megtagadod a nővérednek, vagy vegyél nekem autót. Elegem van a trolibuszból, amikor a férjem autóval tudna elvinni.
Bence először elgondolkodott, majd fel akarta hívni a néniket, hogy lemondja, de Mária Varga gyorsan visszarendezte a szavakat:
Mire gondolsz, a feleséged miatt feladod a testvéredet? Ő mindössze egy! Ki segít neki, ha nem te?
Így Bence ismét segített, a feleségével való viták ellenére. Egyik nap több napig nem beszéltek, Bence már nem bírta:
Miért vagy ilyen csendes? Megbántad?
Tényleg? Három napba telt, hogy ezt észrevedd? mérgelődött Eszter.
Csak nem jönnek vissza a szavak mire kellene?
Eszter nevetve felelt:
Komolyan? Nem érted? A nővéred elhívott egy hétvégére, mert a barátjához akart menni a nyaralóba. Azt hittem, csak elviszed, de ott maradt két napra. Nem érdekel?
Miért aggódsz? Volt egy kis ital az este, volt a régi barátja, akivel jól beszélt. Valahogy meg kellett ünnepelni. Miért kellene hülyén elmennem? Nem lenne szépen.
Legalább kellett volna felhívni.
Te is fel tudtad volna , vágta Bence.
De már felhívtam! Csak a telefonod volt kikapcsolva. Képzeld, mit gondolhatnék? Egész ideges vagyok, nem tudom, hol vagy. Ő meg csak megpihenne tőlem törték Eszter hangját.
Ne vádolj , hordozták a férj, mutatva, hogy telefonja csörög.
Bence felment az erkélyre, ott vette fel a telefont. Tudta, a feleség nem akarja, ha még egy beszélgetés van a nővérrel.
Szia, testvérem! csattogott a vonal, Ágnes hangja. Két hét múlva nagy évforduló van! Harminc év! Tudod, miért?
Bence óvatosan nézett Eszterre, aki most a levest öntötte ki.
Na mit akarsz? kérdezte.
Már most tudod, hogy értem! kacagott Ágnes. Otthon szeretném megünnepelni. Nálad nagy a nappali, nálam bérlemény szűk, a tulajdonos is mérges, a vendéglátóhely pedig drága.
Talán inkább egy kávézó? Hozok mindent, amire szükség van.
Te őrült vagy? dühödött Ágnes. Ez az évforduló! Szeretnéd, hogy én fizessek a helyet, amikor te már van saját lakásod? És neked is meg kell fizetned. Nem vagyok milliókérő lány.
Hadd beszéljek előbb Eszterrel. Ez is az ő lakása. Lehet, hogy őnek is van már terve.
Késő! vágta rá a testvér. Már mindenkinek mondtam, hogy nálatok lesz a buli. Szabadítsátok ki a lakást egész napra, jó? Anyám azt mondja, mindent elkészít.
Bence sóhajtott, leborította az arcát a kezével, miközben próbálta kitalálni, hogyan kerül ki ebből. A telefon ismét rezegni kezdett, most egy üzenet volt anyjától:
Ágnes összeállította a menüt. Itt a lista, a hozzávalókat is meg kell venni. Mondd meg Eszternek, hogy segítsen. A főzésben sem lesz hiány.
Ekkor Eszter, semmiről sem tudva Ágnes évfordulójáról, kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, a telefonjával a kedvenc sorozata mellett. Amikor Bence belépett a szobába, és lehunyták a fejét, Eszter mindent értett.
Na, mi a helyzet most? kérdezte higgadtan, szüneteltetve a sorozatot.
Eszter, hallgasd Ágnesnek évfordulója van, érted. Harminc év. Tudod, ez a dátum, ünnepelni akarja.
Eszter felemelte a fejet.
Akkor legyen. Nem tiltjuk meg neki.
Bence a feje mögé villánt.
Nem erről van szó. Ő nálunk akar ünnepelni.
Mi? felugrott Eszter a kanapéról. Várj csak. A mi lakásunkban?
Igen, csak egy estén. Azt mondja, a vendéglátóhely túl drága, otthon túl szűk
És? Elfogadtad?
Azt mondtam, előbb veled megbeszélem! De Ágnes már mindenkinek meghívót küldött, és anyám már a menüt állítja össze
Eszter lehunyta a szemeit, nehezen lélegzett.
Bence, komolyan kérdezem, te már felnőtt ember vagy? Vagy csak Ágnes kívánságait teljesíted?
Miért kezded?
Mert irónikusan mutatta a telefonját senki sem hívott meg, hogy megkérdezzék. Ez az én lakásom, nem egy áthaladási pont a családodnak. Ágnes itt akar ünnepelni, nekem segíteni, anyának is segíteni és mégsem kérdeztek meg semmit!
Ekkor Eszter telefonja csörgött.
Na, megint a csoki a tortán mondta szúrósan. A te anyád mutogatta a telefonját Bencének.
Eszter, Bencét már említette? kérdezte az anyós. Figyelj! Kb. húsz fő lesz. Este kezdünk. Hat körül érkezem.
Mi? Este? mosolyogva reagált a menyasszony. Nem ígértem ilyet.
Még nem végződtem. Bencének már van a lista, megígérte, hogy mindent megvesz.
Rendben dobta Eszter. És a pénz? Honnan szerezzük?
Bence segíteni fog válaszolta röviden Mária Varga.
Azt jelenti, hogy a lakásunkat étteremmé akarjátok tenni, és a költségeket nekünk kell fizetni? Eszter már nem bírta tovább.
Ágnes nem ismeretlen! Egy napra nem lesz nehéz, csak vágni valamit a konyhában, salátát, szendvicseket Te vagy a házigazda!
Mária Varga vágta Eszter csak most tudtam meg a bulit. Nem adtam engedélyt Ágnes születésnapjára a lakásomban.
Máris az én lakásom. Ti ketten házaspár vagytok, minden közös! vágta az anyós.
Ne mondd, mintha a lakás Bence nevében lenne, akkor így beszélnél. Akkor csak egy anyagcsere lennék.
Ne szórj hülyeséget. Ennyi, a beszélgetés vége. Péntekig mindent meg kell venni zárta Mária Varga, és lekapcsolta a vonalat.
Mi ez volt? kérdezte Eszter Bencét, amikor hallotta a csengetést.
Elég már eljátszani a bűnözőt! kiáltott végre Bence. Már mondták, hogy nincs igaza. Fogadd el a hibádat, és hagyd abba a harcot.
Eszter megdöbbent. Felállt, a szekrényhez ment, és csendben elővett egy hatalmas sporttáska. A hálószobába ment, kinyitotta a fiókot, és monoton módon elkezdte pakolni Bence pólóit és farmerjeit.
Közben Bence úgy érezte, győztes. Hangosan kinyitotta a hűtőt, kivesz egy sörpalackot, becsapódott az ajtóval, és a nappaliba ült a TV elé, mintha semmi sem történt volna.
Azt hitte, Eszter csak lehűl, megnyugszik, és minden a régi kerékre áll. Kicsit ideges lesz, majd visszanyugszik. Bence még a focit is bekapcsolta, gondolva, hogy Eszter megjelenik és vacsorára hívja. De tévedett.
Fél óra után Eszter már a folyosón állt egy csomaggal, mellette a sporttáska, mely tele volt Bence cuccával. Bence a nappaliba ment, hogy újra a hűtőhez menjen, de meglátta a feleségét.
Mi ez? vágta fel. Mit készítettél?
Eszter hidegen nézett rá:
Ez nem színház, Bence. Ez a vég. Nem akarok tovább árnyék lenni a saját életemben, nem akarok csak a te anyád és a nővéred kívánságainak háttérszereplője lenni. Ha jó fiú és testvér akarsz lenni kérlek, menj vissza anyához. Készüljetek együtt az ünnepre. Biztos vagyok benne, hogy szívesen ad egy sarkot a nappaliban.
Komolyan? lépett felé. Nem megyek vissza.
Teljesen komolyan bólintott Eszter. Nem akarom, hogy visszatérj. Ennyi volt a türelmem. Ha három év alatt nem tanultad meg tisztelni, akkor nem lesz jobb.
Eszter nem tudod így lerombolni! Egy pillanatban!
Nem lehet lerombolni, ami már összeomlott.
Bence elakadt, még mindig nem értette, hogy Eszter végleg döntött.
És így tette hozzá Eszter minden pólód és farmered itt van. Köszönheted nekem. Menj el most.
Bence próbált valamit mondani, de Eszter kinyitotta a bejárati ajtót. Bence ott állt, haraggal teli, piros arccal, szorította ajkait. Még remélte, hogy Eszter meghátrál, de a nyugalma csak fokozta dühét.
Na, ez az élet! dobta. Gondolod, találsz valami jobbat? Ilyet még találsz!
Eszter sóhajtott, egy lépést hátrább tett:
Ilyen embert tényleg keresni és hála is Istennek.
Még bánni fogsz! kiáltotta Bence, és megpróbálta megfogni a táskát. Megkérsz a térdre, amikor rájössz, hogy senki sem akar veled beszélni! Nélkülem te semmi vagy!
Ha a senki azt jelenti, hogy egy olyan ember, aki saját lakásban él, dolgozik, nem szolgálja a férje rokonait, és nem tűri a tiszteletlenséget, akkor szívesen vagyok senki.
Bence elment, Eszter egyedül maradt. Mélyen lélegzett, az ablakhoz lépett, lehúzta a függönyt, és nézte, ahogy a volt férje a táskát a taxiba nyomja.
Néhány hónap telt el.
A válási folyamat nehéz volt. Bence megpróbálta Esztert anyagi és önzőségnek mutatni. A fő vita az autóról szólt, amit házasság alatt vásároltak. Bence azt állította, ő fizette, Eszter csak használta.
Tisztelt bíró, minden összeget én fektettem be, az autó a nevemre van! nyilatkozott határozottan. A feleségem nem adott egy fillért!
Eszter hideg fejjel elővett egy mappát, kibontotta a bankszámlakivonatokat, átutalásokat, számlákat. Megtalálta az előlegfizetési szerződést, amit ő írt alá.
Nem követeltem a részemet, de nem is adom le mondta nyugodtan.
A bíróság az igazság oldalán döntött.
Bencenek ez nem tetszett. Az autó már övé volt, most el kell adni, és megBence végül elhagyta a lakást, és Eszter nyugodtan nézte, ahogy a télcipői alatt a város újra fényre derül.
