Zita meg akarta ünnepelni a jubileumát nálunk, és azt kérte, hogy hagyjuk el a lakást.
Kati, már mondta neked Tamás? kezdte az anyós. Figyelj! Húsz vendég lesz. Este hatkor jövök, hogy elkezdjük a főzést.
Mi? Este? kérdezte kétkedően a meny. Nem, én erre nem ígértem rá.
Várj már, még nem is fejeztem be. Tamásnak már elküldtem a bevásárlólistát, megígérte, hogy megveszi mindet.
Tamás mindig segített az idősebb nővérének, Vikinek. Harminc éves koráig kétszer ment férjhez és kétszer vált el, és mindig a férj volt a hibás “nem olyanra akadt”. Anyjuk, Tóthné, gyerekkora óta ismételte a fiának:
A nővérednek segítened kell.
És Tamás segített. Pénzzel, amikor Viki “átmenetileg” munka nélkül maradt, lakásfelújítással a bérleményében, vagy a holmik szállításával minden egyes válás után.
Aztán megházasodott.
Kati, a felesége, eleinte tűrte. De amikor Viki ötödik alkalommal kérte “néhány napra” a kocsijukat, mert az övé megint “elromlott”, Kati nyugodtan, de határozottan közölte:
Tamás, nem lehet, hogy már elég? Nekünk is kell a kocsi hétvégén. Azt hittem, megbeszéltük
Mi az, ami nem megy gyalog?
Nem. A szüleim nyaralójához nem gyalogolunk. Két vödör uborkát szedtek nekünk. Azt hittem, hallottad, mikor mondtam.
Igen valamit hallottam, de érted Vikinek sürgős a helyzete.
Már megint? Mégis mi?
Nem tudom pontosan hümmögött Tamás , de neki nagyobb szüksége van rá.
Nem, Tamás. Most nem lesz így! Vagy visszautasítod a nővéred, vagy vegyél nekem egy kocsit. Elegem van a troliból, mikor a férjem autóval elvihetne oda, ahova kell.
Tamás először elgondolkodott, és már fel is akarta hívni a nővérét, hogy visszautasítsa, de Tóthné gyorsan helyre tette a dolgokat:
Mi van, a feleséged miatt hagyod cserben a nővéred? Ő egyedül van! Ki segít neki rajtad kívül?
És Tamás újra segített, a feleségével való veszekedések ellenére. Egyszer több napig nem beszéltek, és Tamás nem bírta tovább:
Miért vagy csendben?! Megbántottalak, vagy mi?
Tényleg? Három nap kellett, hogy észrevegyed? dühöngött Kati.
Csak nem értem miért?
Kati nevetett a felfoghatatlanságon:
Komolyan? Nem érted? A nővéred elvitt téged a hétvégére, mert a barátnőjéhez kellett mennie a nyaralóba. Azt hittem, csak odavisz, de te két napig ott maradtál. Ez téged nem zavar?
Miért kellene? Ittunk egy kicsit. Ott volt az exe, akivel jól elbeszélgettünk. Ünnepelni kellett. Mit kellett volna tennem? Otthagynom őket? Az lett volna gaz.
Legalább felhívhattál volna.
Te is hívhattál volna vágott vissza Tamás.
Hívtam! Csak kikapcsoltad a telefont. El tudod képzelni? Mit gondolhattam? Idegroncs voltam, nem tudtam, hol a férjem. Ő meg csak úgy döntött, hogy pihen egy kicsit tőlem forrt fel Kati.
Ne találj ki hülyeségeket intett le a férj, és mutatta, hogy hívják.
Tamás kiment a teraszra, és csak akkor vette fel. Tudta, a felesége nem értékelné, ha újra a nővérével beszélne.
Szia, öcsi! csicsergte Viki. Két hét múlva lesz a jubileumom! Harminc éves vagyok! Érted, ugye?
Tamás óvatosan Kati felé nézett, aki éppen levest öntött.
Nos mit akarsz? kérdezte.
Mindig rögtön megértesz! nevetett Viki. Nálatok akarom megünnepelni! Nektek nagy a nappali. Az én albérletem szűk, a tulaj meg veszekszik. A étterem meg drága.
Mi lenne, ha mégis kávézóban? Adok hozzá, amennyi kell.
Elment az eszed?! pattant fel Viki. Ez jubileum! Ki akarod, hogy költsem a pénzt helybérletre, mikor neked van saját lakásod? Amúgy is adnod kell hozzá. Nem vagyok milliomos lánya.
Előbb beszélnem kell Katival. Ez az ő lakása is. Lehet, voltak tervei.
Késő! vágott közbe a nővér. Már mindenkinek megmondtam, hogy nálatok lesz. Ürítsd ki a lakást egész napra, jó? Anyu azt mondja, mindent megfőz.
Tamás sóhajtott, és kezébe temette az arcát. Míg próbált megoldást találni, újra csörgött a telefon. Most anyja írt.
“Viki mondta, hogy írjak étlapot. Itt a lista. A hozzávalókat is meg kell venni. Mondd meg Katinkának, hogy segítsen. A főzésben sem ártana.”
Eközben Kati, aki semmit sem tudott a közelgő jubileumról, kényelmesen elhelyezkedett a fotelban a telefonnal. A kedvenc sorozatát akarta nézni. Amikor Tamás lehorgasztott fejjel belépett, rögtön megértette.
Na, most mi van? kérdezte nyugodtan, szüneteltetve a sorozatot.
Katus, figyelj Vikinek jubileuma lesz, érted. Harminc éves. Tudod ez egy dátum. Meg akarja ünnepelni.
Kati felemelte a fejét.
Hát ünnepelje. Mi tiltjuk?
Tamás a tarkóját vakargatta.
Nem erről van szó. Nálunk akarja.
Mi?! Kati felállt a fotelból. Várj. A mi lakásunkban?
Igen, de csak egy estére. Azt mondja, az étterem drága, az övé meg kicsi
És? Beleegyeztél?
Azt mondtam, előbb beszélnem kell veled! De Viki már mindenkit meghívott. És anyu étlapot ír
Kati behunyta a szemét, és mélyet lélegzett.
Tamás. Mondd, te tényleg felnőtt ember vagy? Vagy csak Viki kívánságkívánója?
Miért kezded el megint?
