A volt férjem fiának az új házasságából komoly betegsége lett, és a volt párom pénzt kért tőlem. Megmondtam neki, hogy nem!
Harminchét éves vagyok, már rég óta elváltam. Pontosan tíz éve történt, hogy szakítottunk. Megcsalt a volt férjem, ezt soha nem tudtam neki megbocsátani. Most azzal a nővel él, akivel megcsalt engem.
Az a nő, Eszter, teherbe esett tőle, szült, és összeházasodtak. Én ezután nem is kerestem vele a kapcsolatot; nem is nagyon tudom, mi van most velük.
Elég jól keresek, a fizetésem kitűnő. Egy hete azonban megjelent nálam váratlanul a volt férjem, Gábor. Évek óta nem találkoztunk. Őszintén szólva meglepett, hogy pont most bukkan fel. Mielőtt bármit mondhattam volna, ő kezdte a beszélgetést. Elmondta, hogy a fia, Bálint, rákos lett. A kezelés nagyon sokba kerül. Se neki, se a feleségének nincs elég pénze, ezért hozzám fordult.
Nemrég eladtam azt a házat, amit a nagymamámtól örököltem, szóval van félretett pénzem. Valahogy megtudta, és el is jött, hogy kölcsönt kérjen. Mondhatni jókor jött, neki legalábbis szerencsésnek tűnik az időzítés.
Én még nem döntöttem el, mire fogom elkölteni az összeget. Jó autót akartam venni, de előbb vezetni kell megtanulnom. Kevés időm van erre, de az összeg nagy, nem akarom könnyen elherdálni. Azon gondolkodtam, vajon ő adna-e nekem pénzt, ha én kerülnék bajba. Kétlem.
“Egyáltalán sejted, mennyire kétségbe vagyunk esve?” mondta nekem. De ő soha nem törődött az én érzéseimmel, sem Eszter. Annak idején gondolkodás nélkül lecserélt engem rá. A váláskor mindent felezni kellett. Akkor azt mondta, a vagyona kell az új családjának. Még a lakásért is pénzt követelt, de azt én vettem az esküvő előtt, az mentett meg. Hát nagyon szerencsétlennek érezte magát, most meg idejön, és a pénzemet kéri! Az érzéseiről beszél, mintha számítana.
Azt mondta, ha kételkedem, hoz minden orvosi papírt. Nekem azonban nincs rá szükségem. Nem akarok ebbe belemenni. Hiába esküdözik, hogy mindent visszafizet. A gyereknek még rehabilitáció is kell, az is sokba kerül. Őszintén mondom, nem hiszem, hogy bármit is visszakapnék a pénzemből.
Miért nem kér kölcsönt a banktól? vágtam oda.
Szemtől szembe mondtam mindezt. Kiabált, fenyegetőzött, hogy letérdel, de én ezt nem várom el. Miért kéne megalázni? Egyszerűen nem akarom látni, beszélni vele. Elcserélt engem annak idején. Hűtlen lett hozzám. Akkor most ne jöjjön, nem érdekel. Azt mondta, visszatér később, hátha meggondolom. Felesleges: nincs min gondolkodnom.
Biztos lesz, aki szerint nincs szívem. De a saját pénzemről én döntök. Nem fogom megosztani másokkal. A beszélgetés után kissé bűntudatom van, de nem segítek rajtuk legyen ez figyelmeztetés és fizetség a bűneikért.
