Kincső, nem rúghatsz el egy gyereket egyszerűen! Ott van egy kicsi lány, egy ismeretlen városban. Tudod, mi történhet vele? szipogta Andor, a szavak remegtek a dühétől. Te magad vagy az anyja! Képzeld el, ha valaki ilyet tenne Krisztiánnal!
Tudod, Krisztián sosem úgy viselkedik, cáfolta Olívia. Talán csak négytizennégy éves, de a csúfságát már harminc évre meg lehet számolni. Ha elég bátor, hogy egy felnőtt nagynénit megszólít, a vasútállomásig is eljuthat egyedül.
Olívia tudta, hogy talán túl wentel. Andor lánya nem rendelkezett jegyekkel, sem ismerősökkel ebben a városban és valójában a lányt egyenesen a semmibe bocsátotta. De már mindegy volt. Nem bírta tovább a szoknya alatti kis ördögöt.
Egykor Andor Andornak a friss levegő egy kortyát jelentette. Az első házasságát nem lehetett teljesen sikertelennek nevezni, de a szerelem is hiányzott benne. Sándor, az első férj, csak egy számításból kötötte meg a csókot. Örömteli örökölte gazdag szülői családját, vagyonos életet élte, gond nélkül, és gondoskodott Olíváról.
Olívia úgy gondolta, hogy ilyen ember tökéletes a családalapításhoz a gyerekeknek semmi hiányára nem kell félnie. A saját érzéseit a legutóbb gondolta. Nincs szikra a kapcsolatban, mi legyen? Az élet nem meseföld, nem mindenki szeret egymást a szívéig. De jó ember, nem bánt.
Váratlanul Olívia is igazat talált: az egyetlen fiuk, Krisztián, valóban nem hiányzott semmi. Ahogy felnőtt, önállóbbá vált, szülei pedig egyre inkább úgy érezték, mintha idegenek lennének egymásnak. Közös érdeklődésük hiányzott, beszédtémáik is. Olívia még egyedül is nyaralt, Sándortól elvált. Sándornak a romantika is elpárolgott, érzései elpárolgattak.
Eleinte próbáltak jó barátként élni egymás mellett, de a kísérlet csapattanóval végződött. Olíviát minden dolog irritálta Sándorban: a fürdőszobai pocsolyák, a horkolás, az evés, még a légzés is. Sándor viszont fiatal lányok felé fordult, és ezt unatkozás elleni tablettának nevezte.
Végül elváltak. Sándor egyik lakását hagyta a feleségének és a fiúnak. Olívia kezdetben szokta meg az egyedüllétet, majd ahogy mindenki tudja megkívánta egy kis szerelmet, bármi áron.
Egy társkereső oldalon keresett, de hamar feladta. A férfiak széles skálájával találkozott: a negyven körüli, munkától szabad, a korábbiakat becsúfoló, vagy a szép lányoknak csak a pokolra nyújt típussal. Még a tűrősködő, normálisnak tűnő srácok is eltűntek az első randevún. Olívia nem értette a problémát, míg egy új ismerős el nem vette a sebet.
Egy óra alatt a férfi már nyomulni kezdett, csókolózni próbált, még akkor sem, ha Olívia egyértelműen közölte: túl gyors ez. Aztán folyamatosan meghívta otthonába. A nő végül kifutott, mondván, hogy mennie kell a fiához az iskolába.
A hátralévő este Olívia egy üzenetet kapott:
Miért nem mondtad egyszerre? Elpazaroltam csak az időmet. A válófélátokkal nem érdeklődnék.
Már a kávézóban ülve ismerte fel a szöveget. Talán nem is a fiú volt a probléma, hanem az, hogy a válófélátok címke már eluralkodott benne. A férfiak számára ez valóban nehezítő tényező, még ha a fiú már tizenöt éves, és nyáron több pénzt keres, mint néhány leendő udvarlók.
Olívia már majdnem feladta a reményt, amikor a sors egy születésnapi buliban mutatta be Andort, Mária barátnőjének. Andor udvariasan szolgált, pezsgőt öntött, salátákat tálalt. Mosolygott, amikor Olívia tréfált, majd a végén kért egy telefonszámot.
Mária figyelmeztetett:
Olívia, vigyázz. Nálához még a volt felesége és a kislánya is jár.
Olíviát nem ijesztette meg ez a figyelmeztetés.
Akkor mi? Én sem vagyok már tündér, felelte. Az élet tele van meglepetésekkel.
Andor később finoman elmagyarázta, hogy nem tudott megbirkózni a volt feleségével, de Olívia úgy értette, hogy a volt nő gyakran színt hoz a konfliktusokba. Ez meglepte Olíviát; a férfi csak kedves, nyugodt, miért lennének ők összetűzésben?
A válasz hamar jött, és nem tetszett Olíviának.
Lánykám, ma kicsit később leszek. Vikihez kell mennem, ő kérte, hogy összeszedjem a biciklit Krisztinának, mondta Andor óvatosan.
Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Andor elhúzódott. Viki még egy egyszerű izzócserét sem tudott elvégezni nélküle. Olívia eleinte megértő volt: Viki a közelmúltban váló, még csak alkalmazkodik az új élethez, ahogy Olívia is tette. De fokozatosan ez idegesítővé vált.
Tudod, ahogy hozzáállok. Nem tudnád egyszerűen azt mondani, hogy nem? Kezd úgy tűnik, mintha köztetek valami lenne.
Lánykám, félj Istenétől! Nem tudom otthagyni Krisztinát. A családok szétesnek, a gyerekek megmaradnak, érted?
Értem. Nem bánom, ha segítesz, de a végtelen kirándulásokat mellőzzük. Induljunk haza, és Vikinél fizessünk egy szerviznek. Nem kell ott személyesen lenned.
Na, Olívia
Semmi Olívia. Vagy hazamenj, vagy maradj Vikinél örökre.
Nem könnyű harc volt, de Olívia végül nyert. Andor kevesebbet látogatott a volt feleségénél, de a lány, Krisztina, továbbra is hétvégén náluk volt. Minden látogatás egy újabb próbára tették Olíviát.
Az első éjszaka Krisztina követelte, hogy az apa az ő szobájában aludjon mindig. Félek egyedül, mondta. Később a párfüggönygyűjteményt felkapta, és egy egész flakon drága parfümet öntött magára. Egy harmadik alkalommal már étkezési kifogásokat is hozott.
Nem eszem ezt, tiltakozott, eltolva a tányért. Az íze nem olyan, mint a mámaé.
Akkor menj el éhesen, felelt Olívia türelmetlenül. Vagy menj anyukádhoz.
Elűzöl engem? Mondom anyukámnak, hogy itt nem ettek meg! vette a lány, keresztbe téve a karját.
Lánykám kezdte Andor. Ne harcoljunk. Inkább rendeljünk pizzát.
Minden egyes találkozás után családi vita tört ki. Krisztina nem hallgatott, mindenki előtt úgy viselkedett, mintha a ház az ő otthona lenne. A nő rájött, hogy a fiú csak szeretné, ha az apa gyakrabban látogatná őt, vagy akár visszatérne az anyjához. Így is, lassan, célzottan építette a kapcsolatot az apával.
Talán csak egy másik városba kell menned szólalt meg egy barátja. Már megmondtam.
Nem gondoltam, hogy a válófélátoknak is van mellékcsatornája, sózott Olívia.
A barát tanácsát végül komolyan vette. Miért ne költözzön? A fiú már külön lakott egy másik városban, a Balaton környékén. Nincs már semmi, ami visszatartaná.
Átköltöztek egy csendes, tengerparti kis házba, Kiskunfélegyháza közelében. Két évig minden tökéletes volt: nyugalom, béke, a házasság új színt kapott. Aztán…
Lánykám, kérlek, ne haragudj kezdte Andor óvatosan. Viki felhívott, hogy kérje, vigyem Krisztinát a nyári szünetre, legalább egy hónapra. Egészségügyi problémái vannak, az orvos szerint a tengerparti levegő segít, de a nyaralások drágák. Ráadásul Viki nyaral az egész évben.
Olívia úgy nézett rá, mint egy tehén a szűk kapura.
Nem, semmi kedvem nem lesz Krisztinával! kiáltott fel.
Olívia már beszéltem vele. Megértette, és ígérte, hogy nem fog újra így viselkedni.
Először ellenállt, de végül engedett. Végül is a férje szeretett lánya, és talán tényleg változott?
Az első hét Krisztina tényleg csendes lett. Leginkább a szobájában ült vagy az apa mellé sétált. Aztán bekövetkezett a régi szokások visszatérése.
Krisztina, nem tudnád a házban lakócipőt levenni? Nálunk ez nem szokás.
Ó, elfelejtettem, mondta mosolyogva. Mindenhol koszos.
A lány kérés nélkül vendégeket hozott, vásárolt, amit Olívia kérésére nem szabadott megérinteni, hangos videókat nézett éjszaka. Amikor a zajt csökkenteni kérték, azt mondta, hogy elfelejtette a fülhallgatót, de ha újat vesznek, akkor természetesen figyelembe veszi.
Az egyik nap a kedvenc bögre, amit Krisztián adományozott az első fizetésével, véletlenül eltört.
Jaj, csak egy bögre, nem mintha kevesebb lenne, csak egy kis rombolás itt. vállalta Krisztina.
Olívia ekkor szólt a férjének, hogy már nem tűri tovább a kis zsiványt a saját területén. Andor megvédte a lányt.
Olívia, talán némileg hibás, de ő még gyerek. Te már felnőtt, talán tudnál kompromisszumot kötni, legalább évente egyszer. védelmezően mondta. Vagy mindegy, mi lesz a lányommal.
Aznap éjjel Olívia a vendégszobában aludt, ne akarta hallani Andort. Reggel megtudta, hogy a férje és a lánya elhagyta a házat.
Kiderült, hogy Andor három napig sehol sem volt. Valószínűleg Krisztinával tartott úton. Nem válaszolt sem telefonra, sem üzenetre, Olívia csak találgathatta, mi zajlik a háttérben.
Négy nap után visszatért.
Rendben, hazajövök. Találkozunk holnap este hat órakor. közölte hétköznaposan.
Olívia lehetett volna úgy tesz, mintha minden rendben lenne, mint amikor Andor naponta látogatta a volt feleségét. De már elegendő volt a háború. Andor nyilvánvalóan nem állt az ő oldalán.
Andor, ne haragudj, de menj vissza Vikihez. Van pár ember, akiknek együtt jó, de külön unalmas. Úgy érzem, ez jönne ki ezekből. válaszolta Olívia.
Olívia, miért? Minden rendben van. Csak elvitte a lányt.
Jó lenne, ha egyáltalán nem is jönne hozzánk. Vagy ha egyszerűen a helyére tennéd. Egyik éve sem tetted meg. mondta ő. Elegem van, hogy a saját otthonomban kell harcolnom veled.
Andor próbálta meggyőzni, de Olívia szilárdan állt. Nem tudta, hűlt-e valaki hozzá, vagy csak Viki és Krisztina csapdájában él. Nem nézte a közösségi oldalait.
Egyszer még szerette volna a szeretetet. De mi a teendő, ha a férfi inkább önmagát szereti, mint téged? Olívia úgy döntött, hogy önmagával kezd. A múltbeli randevúk nyomkövetése már nem illik a kényelmébe.
