A volt anyósom még mindig nem hagy élni
A volt férjem már rég új életet kezdett és másik gyereket nevel, az anyja viszont még mindig nem hagy pihenni. Úgy látszik, így mutatja ki unokája iránti szeretetét. Jobb lenne, ha inkább arra figyelne, hogy a kis fia időben fizesse a gyerektartást.
Hat évig éltünk együtt Balázzsal. Pokol volt. Még a félelem sem állított meg, hogy elmeneküljek tőle, pedig egyedül maradtam egy kicsi gyerekkel. Hiába magyarázták a rokonok, hogy a gyereknek apára van szüksége, tudtam, hogy nem bírom tovább a mulatásait és az italozását.
Varga Erzsébet soha nem tisztelt engem. De miután elváltunk, hirtelen nagyon is érdekelni kezdett, az unokája ürügyén. Valószínűleg attól tartott, hogy most már senki sem fog neki vizet hozni, ha megörgecskszik.
„Miért vagy ilyen válogatós? Nem üt meg, hazahozza a fizetését. Normális férfi.” – lamentált az anyós.
Úgy látszik, ragaszkodni kellene egy olyan férfihez, aki csak nem ver meg. Persze. Természetesen. Tudtam, hogy hiába vitázom vele, ezért egyszerűen figyelmen kívül hagytam. A gyerektartásért sem pereltem, nehogy a volt férjem később követeljen valamit a lányomtól. Persze, megígérte, hogy magától is segít. De hát ez van.
Fél év múlva a volt férjem újra megnősült. A gyerekvállalás híre valamiért nem örömként fogadta az anyós. Továbbra is figyelt, és mindent elkövetett, hogy összehozzon a fiával. A rokon beállított hozzám figyelmeztetés nélkül, hogy kontroll alatt tartsa a magánéletemet. Hiszen neki joga van látni az unokáját – persze, kiváló kifogás.
Miért nem érdekelte korábban ennyire a lányom? Rögtön világossá vált, hogy csak kémkedik.
Az elválás után teljesen új életet kezdtem. Ahol korábban csak a tűzhely és a seprű körül lézengtem, nem találkoztam a barátnőimmel, és a játszótérnél nem mentem tovább, most több időt szentelhetek magamnak. Hétvégén találkozunk a szüleimmel, kimegyünk a nyaralóba, moziba vagy állatkertbe járunk.
„Elég lenne mindenhová hurcolni a gyereket. Tanuljon meg háztartást vezetni.” – vágott a szememre egy alkalommal a volt anyós.
„A hétvégén pihenünk. Az én kislányomnak ez tetszik, az ön fazekai és felmosói pedig várhatnak.”
Úgy gondolta, otthon kellene ülnöm, és sírni a volt férjem után. Még egy nyolcéves kislányt is főzésre és takarításra kellene tanítani. Minek? Szerintem egy gyereknek joga van gyerekének lenni, hiszen a felnőtt gondok majd úgyis elérik. Az ő játékaival rendet tart, megteríti az asztalt – egy ilyen korú gyereknek ez bőven elég.
„Te semmirekellő háziasszony vagy, és a lányod is az lesz.” – kommentálta az anyós.
Egyszer elfelejtettem kidobni a régi fogkefét, az újat pedig a pohárba tettem. Erre a rokon úgy döntött, hogy férfiakat hozok a házba, és a gyerek előtt mulatok. Nem mentegetőztem előtte – felnőtt nő vagyok, azt teszek, amit akarok.
„Neked nincs jogod magánéletet élni, anya vagy. A gyerekkel kellene törődnöd, nem a férfiakkal.” – ordított az egész lépcsőházra.
„Az ön fiának miért lehet? Már másik gyereket is csinált!”
„Te dobtad el, a jó férfiak meg nem hevernek az utcán.”
Megkértem, hogy ne jöjjön többet hozzánk, és ne hergeljen. Ha az unokájával akar sétálni, elviszem a kislányt a parkba. De a házunkba ne lépjen többet. Most már fenyegetőzik a gyámhatósággal. De én nem félek – jó anya vagyok, bármit is képítVarga Erzsébet végül bejelentette a gyámügyet, de amikor a szociális munkások meglátogattak, rögtön megértették, hogy mindig is a lányom boldogsága volt az első számú prioritás.
