Vita

Már megint elolvastam a levelet, és lenyomtam a Küldés gombot. Na, most esetleg egy kávét innék. Hanyatt dőltem a széken, egy percig ott ültem, aztán bezártam az e-mailt, felálltam az asztal mögül, és kiléptem a szobából.
Az ebédlőasztalnál Erika horkantott és tüsszentett meg keményen. Ne szerettem belemenni más bajába, de úgy tűnt, a főnök megszidta a hibáira. Beindítottam a teáskancsót, elővettem a polcrom a poharamat, két kanálnyi kávét fecskendeztem bele, és várva a forró vizet csak üldögéltem.

Erika újra elhorkantott, és az ablakhoz fordult.
– Mi történt veled, baromira nem bírod? A kirakat ember sértődött vagy? – kérdeztem.
– Minek kérdezed, ha nincs hozzá egyenruhája? – horkant vissza.
– Csak szeretnék segíteni.
– Hagyj békében.
– Akkor miért vagy ilyen szomorú?

Ekkor eszembe jutott, hogy nem sokkal előtte láttam őt beszállni a rémes autójába, aki üdvözlő pillantást vetett mindenkire az ajtónál. Na hát, a drágakőhöz tartozó férfi elmenekült, és most ez a butik a maga elvárásait hordoz.

A víz forróvá vált, körbelöttem a kávéba, és leültem a szemközti székre. Oda tettem neki a törölgetőket.
– Tedd rendbe magad. Ne szeretném, ha az egész irodában elismerték volna a te bajaidat. És ne tökéletesítsd a születést.
– Honnan ismered? – bámult rám.
– Meg van a színes matrica. Azt mondja, szerelmes, csillagos égig megígért mindent, aztán eltűnik, köszönés nélkül. És te két vonalat mutatsz. Régi történet. – Vállat vontam.

– Vagy hagyod a kisbabát? Becsüld. Én mondjuk pontosan tudom, hogy ha megszületik, éjszaka fordítasz, hogy ne fakadjon el a hiánytól. A gyereket odaadsz a bölcsődébe, aztán dolgozol. Mindig nő a szabadságnapok száma, fontosabb feladatok elérhetetlenek lesznek. Előbb vagy utóbb teljesen süllyedsz el… Születik még egy, és már két fej van a válladon. Úgy leszel, mint a patkány a kerékben, szomorúan és kimerülve. Rövidesen a pasid azt mondja, hogy ellenszenved érted, majd eltűnik, mint az a másik. Elődjéhez hasonlóan rájön, hogy van aminyni fiatal, szabad lány, aki nem kér hitet. A gyermekeid neveltetése pedig… na, az biztos. A végén mindent ki kell dolgoznod, hogy őket szívesen láthatnád.
– Ne csacsksáld! Semmit sem ismersz! – vágta el, majd kilépett az irodából, érzem a csendben a tiszta és nedves tiszta zsebkendőket.

Rálegyintettem a kávéra, és egy másik történetre gondoltam. Egy vad kis ember, aki elszúrta a szerelemhát. Vagy mégis meg kell csinálnia, barangolva e szerelem fényében.

– Réka, keres téged János. – Áthajolt a nyitott ajtón Lilja, a titkárnő.
– Jövök. – Fejeztem el a kávét, lemostam a poharat, és visszatettem a mosogatóba, majd elindultam a főnökhez.

– Hát, megtaláltad az új csillagot, eljátszhatsz? És kérlek, írd meg a leltárt. A számlakönyv folytásához szükség van a feldohanyozásra. És ne nézd a pénzemből, hanem vedd a sajátodat. – Akadt néha kereskedelmi rés.
Rékat sokan hívták szívesen, de ő is játszotta a játékot. A legjobb hírneveket a mellé fújva tette, és így jó párt döntött el ő a szóban. Kívülről magabiztosnak, hidegnek és mindentudónak tűnt. A hírnév azonban, hogy ellelte a lelki káreset, amikor a szeretett ember, a valóság azzal nehezebbé vált. Ami igazságtalannak tűnt, csak ő ismerte meg magát.

A döntésé során arra számított, hogy először a szakmai sikerek gyorsan követik, majd a másik. A legfontosabb, hogy csak magán munkálkodj, nem hagysz, hogy bárki a fürdőszobát is nyitja neked. Az anyagi felmentés valóban nincs, semmi ilyesmi. De számított arra, hogy egy régi vitája az anyával talán megszűnik.

A szülők sokat veszekedtek, majd naponta. Az anyja mindig olyan oknál fogva közös, de bármelyikről is szó volt, mindig a pénz híján szólalt meg, amit az apja nem keresett, hogy őt csalódottságra és kudarcra készítette. Ahhoz, hogy a kereskedelemben ne válhasson, az apja tanárnak kezdett, és nagy népszerűségre szert tett, de ezt az anyja nem tűrte, mivel a keresete csupán hasznát vitték. Pedig a férjének nem volt mit keresnie, csak ugyanúgy játszott! Az apja már tudta, hogy nem is kívánja.

Egy nehéz estéje volt, és az anyja későn ért haza. Réka már aludt, de a zaj szétterjedt. Az anyja a víz közelében hirtelen elszúrt valamit, majd harsányan szitkozódott.
– Csösszen, már nem kell mindentől felébresztened. Meglátom, milyen késő. Csak ne mondj már megint, hogy dolgoztál.
– Nem vagyok részeg. De azt kérlek, gondolj egy kicsit Rókára is. A főiskolában édesanyám nagyon boldog. Új cipőkről és ruhákról is rendszeresen szó esik… És én már rég nem éltem ilyen időt.
– Ismerem, mit elmerül, ahol dolgozol. Á, hogy ne mondtad volna! De van más is.

Réka a folyosóra lépett, hogy jobban hallgathassa.
– Mire hivatkozhatsz? Neked semmi jövő. A te fizetésedből valojában szomorúság van. A gyerekünkre meg mindig csak beszélsz.
– Tudom, ahol dolgozol. Te…!
Az apja megsértette, de ajkán hidegélt.
– Na, mitől vagy szegény? Ha ennyi pénzt szeretnél, akkor alakítsd meg magad. De neked már nincs lehetőség rá. Nem is akarom. Te vagy egy kudarc. Aztán még ne legyen bátorságod kórházba menni. Nem is említettem, mit ígértél az anyámnak, amikor igazán rettegettél. Én itt állok két szemnél, és soha nem bánnak majd. Hát te vagy az erős, te vagy a férfi.

Réka ítélkezve hallotta a szülei veszekedését. Még mindig a kávét szürcsölve az irodában hiányolt valamit a magában. A szüleinek bonyolult viszonya mindent előbámul. De a fiatalság még nem gondolhat olyan mélyen, és így maradt a színe számára.

Később az anya későn ért haza. Réka kinézett az ablakon, és látta, amint egy autóban ülve kilép, de csak később szépült ki. A kocsi elment, és Réka fenn a szobában visszahúzódott az ágyba.

Pár nappal később megkérdezte:
– Vagy a szüleink elválnak? Mit lobogtat másikra vadássz? Én láttam…
– Te már felnőtt vagy. Egyszer majd érted is.
De Réka nem értette. Az apja jó ember volt, nem ivott, játékba vitte, éjszakákat töltött a nétában. Nem, az anya másik férje még jobb lehet? És akkor a szíve kiszáradt. Az anyával nem beszélt, és végül meglátogatta az apát.

– Apa, eljátszik a leltárt, a lakás üres. Ne szoríts meg, ha szükséged van valamire. Hinni én is tudok.
– Semmi szükségem, kislány. Ne menj sehova, mert anya eladhatja. Itt már megszoktam, évek óta. De ha kívánsz, biztos hívlak.
– Jó, majd így lesz.
– SZEXRE FOGSZ? Nem, csak hívlak, ha megtörténne.
– Nem sír, ne izgulj! – Ölelte meg. És az apja magasságán túl szállt.

Réka nyomta a kapcsolatot, még így is, de a díszes anyai kapcsolat hiányzott. Egy születhető évekig nem nézett az anyjára. Az apjának próbálta megőrizni a kapcsolatot, de nem sikerült. Az anyával is csak aránylag később kötődött, amikor mindenképp le kell szállni a gőzből.

A házasságokon kívül más rencontrák is akadtak, de Réka tudta, hogy a pénz a cél. Majd eljön rá a nap. Rollin éjszakánként a határain túl tanult, dolgozott, és a szüleinek is meg kellett tisztítani a szívét. De a keresett utca végéhez érve, hisz eljön rá a maga szívessége. A gondolkozás testéből kiivódott szerelem életében már csak a munka értelme maradt.

Egy nap meghívás érkezett egy külföldi fórumról, és Réka első alkalommal szívesen elment volna. De ezt a hivatalos irodai ismertség biztosította. Ekkor fogta a győzelem karcát, és elindult a magyarok támogatása helyett. És még a csalódással is sírt, de ennek azt mondták, hogy az élete sikereként kell elfogadni.

csak a másik szülőéhez hasonló nagy kudarcra gondol. Eszembe jutott, hogy ha egyszer korábban elszakad az anya élettársa, és újra megjelent volna bennem, talán másképp alakul minden. De most, a magyarok között érzem, hogy a város és a hivatás mindent előbámul. De a szerencsétlen szerelmes fiatalkával, mint Erikkára vadászott, nem számít. Kedves kis borsóhagyma!

És akkor is, miközben elindulok a fővárosi lakás felé, tudom, hogy a szüleim élete ment a saját irányukba, és én is az én útjaimat járom. A vallás nem tart engem, de a szívem is van. És így tovább.