A visszatérés
– Zsóka! Hol vagy? Zsóka! – Bözsi berohant a házba, végigpásztázta az üres szobát, majd kirohant az előszobába, kopogó sarkakkal, csapkodó ajtókkal. – De hová tűnt ez a lány? – A kétségbeeséstől és türelmetlenségtől Bözsi dühösen dobbantott egyet.
A ház sarkából előbukkant egy alacsony termetű lány műanyag lavórral a kezében.
– Végre! Kiabálok, kiabálok… – Bözsi leugrott a verandáról a barátnőjéhez.
– A ruhákat szárítottam a kertben. Mi történt? – Zsóka letette a lavórt a verandára.
– Új hír. – Bözsi megvillantotta barna szemeit a sűrű fekete frufruja alól.
Meg akarta kínozni a barátnőjet, nem akart rögtön kideríteni mindent, de nem bírta tovább, egy lélegzettel kiolvasta:
– Miki visszajött.
– Valóban? – Zsóka szemében a hitetlenség örömmé, zavartá, majd ismét hitetlenséggé alakult.
– Nem hazudok. Magam láttam. Anyja sem engedte el könnyen, ő is hiányolta.
– Gyere! – nevetett Zsóka, és elsőként rohant ki az udvarból.
A nap meleg fényt öntött a falura, a folyó kígyózott a bozótos partok között, és az egész világ csodálatosan szép volt. De Zsóka nem vett észre semmit maga körül. Szíve örömmel dobogott: „Miki! Miki!”, várva a rég várt találkozást szerelmével.
– Nézd, ott van! – Bözsi megragadta Zsóka kezét.
Miklos katonai egyenruhában közeledett feléjük. Meglátva a lányokat, futva indult nekik.
Az öröm elárasztotta Zsóka szívét, lecsapódott a helyéről, és ő is nekifutott, beleomlott Miklós karjaiba, minden remegő tagjával hozzásimult.
Bözsi félrevonult, és irigységtől fúródva figyelte a szerelmesek találkozását. Ő is kedvelte Miklóst, de ő csak Zsókát látta. Két évvel korábban fejezte be az iskolát, a faluban maradt, hogy segítsen a szüleinek. Nagy gazdaságuk volt, a terményből, tejből és húsból éltek. Egy évvel később Miklóst behívták katonának.
„Mit lát ebben a Zsókában? Én szebb vagyok nála. Miért mindig neki jön minden?” – gondolta féltékenyen Bözsi, idegesen harapdálva az ajkát. Áruló könnyek szöktek a szemébe. Hazarohant, ágyba vetette magát, arcát a párnába fúrta, és szabadon engedte a könnyeit.
– Mi történt? – kérdezte az anyja a konyhából.
– Semmi – morogta Bözsi.
– No, no. Irigykedel? Azt hiszed, neked nem lesz elég kérő? Nézd csak LaciDe az élet úgy hozta, hogy a múlt fájdalmaitól függetlenül, Zsóka és Miklós megtalálták egymásban a békét és a boldogságot, még ha a sors néha kegyetlen csavarokat is adott, hogy végül együtt lehessenek.
