2026. június 11. Naplóbejegyzés
Nézd már, végül semmi komoly nem történt! gondolta a szülőanyám, nálunk a férfiaknál néha csak elfelejtik magukat, nem tudnak időben megállni. Legyél bölcsebb. Nem adod fel a férjedet egy másik lánynak, ugye? Úgy gondolná, hogy ő tudott legyőzni! Harcolj a családért! mondta a szülőanyám.
Szombat reggel elvittem a fiát a szüleihez, és megbeszéltük, hogy Dániel egy időre náluk maradjon.
Hazaérve a teraszon levágtam a kartondobozokat, és elkezdtem pakolni a cuccaimat először a gyerekszobát. Összpontosítottam a ruhákat, játékokat, könyveket, ragasztószalaggal lezártam a dobozokat, felcímkéztem őket. Egy kicsit még, és a szobában csak a bútorok maradnak, amiket nem szándékozok magammal vinnünk.
Körülbelül tizenkét óra körül csengett a telefon. A képernyőn a szülőanyám látható Nóra Viktoriká.
Jó napot, Ágnes.
Szervusz, Nóra Viktoriká. Járgányos mindent elmesélte János. Tudom, hogy fájdalmas, de talán nem kell ennyire sietned. Nyugodj le egy kicsit, gondold át. Nem kell azonnal a családot felborítanod? kérdezte.
Nem én rombolom a házasságot, János teszi válaszoltam.
Ágnes, nem vádolom őt, de talán az első alkalommal megbocsátanád? folytatta.
Mire gondol ezzel a első alkalomra? A fiad már hat hónapja a kollégájával viszonnyal, hazudik nekem. És te azt mondod: megbocsátod? Nem mondtam határozottan.
Kérlek, gondold át még egyszer. Ezzel megfosztod Dánielt a biológiai apjától. János annyira szereti a fiát! nyomta.
Nóra Viktoriká, János nyugodtan találkozhat Dániellel, ezt nem akadályozom meg, de már nem akarok vele élni. Végezzük itt a vitát csomagolok, nincs időm.
Az utolsó két dobozt becsomagoltam, a hálószobába mentem, hogy ruháimat a bőröndbe pakoljam.
A szülőanyám pontosan egy órával később megjelent a lakásban. Nóra Viktoriká úgy gondolta, hogy egy személyes beszélgetéssel sikerül meggyőzni a menyasát, hogy ne rombolja fel a családot.
A vita egy körbe zárult:
Nézd már, végül semmi sem történt! újra ismételte Nóra néha a férfiak csak elmennek, nem tudnak időben visszafordulni.
Legyél bölcsebb! Nem adod fel Jánost egy másik lánynak!
Nóra Viktoriká, János nem egy fordulópont, amiben harcolnom kell!Ezt a Jánost egy párbajra vagy egy boxringre akarod hívni? Nem ismerem a Yánát, ha nem lenne Yáni, akkor Évát vagy Krisztát kérnénk.
Megmondom a titkomat: Ilka András János apja szintén tévedett fiatalon. De én bölcsebb voltam, megőriztem a házasságot. Már majdnem harmincöt éve együtt vagyunk, hamarosan a korall esküvő ünnepét tartjuk.
Mi volt a bölcsességed? mosolygott Nóra.
Nem vettem fel veszekedéseket. Inkább gyengédebb lettem, főztem a kedvenc ételét, érdeklődtem a dolgaiban, magamra is figyeltem váltott frizurát, fogytam, a munkahelyen mosollyal köszöntem magyarázta.
Néha pontosan tudtam, hogy most a válófélre jött, és inkább a serpenyőt ragadva csapnék rá, mint csepegtetni. Továbbra is mosolyogtam, és megtartottam a férfit. A fiú apával nőtt fel, a nagypapa is megmaradt.
Nóra Viktoriká, csodálatos nő vagy. Nekem nem menne ez; a természetes undor érzésem túl erős. Amit felajánlottál, számomra olyan, mintha egy piszkálónak a vízét innám. válaszoltam.
A szülőanyám felizzadt, felállt, és anélkül, hogy elköszönne, kirepült a lakásból.
Én tovább pakoltam. Tudtam, hogy ez még nem a vége, János és Nóra Viktoriká még zaklatni fognak, ezért siettem elhagyni a lakást.
Másnap vasárnap megérkezett az apám, és ketten gyorsan bepakoltuk a bőröndöket egy furgonba, majd útnak indultunk.
Útközben megkértem apámat, hogy álljon meg Nóra Viktoriká házánál, hogy átadhassuk nekik a kulcsot.
Képzeld el meséltem másnap a barátnőmnek, Márnának tegnap a szülőanyám egy egész órát nyomott, hogy megbocsássak János kis csínyének, és ne indítsam a válást.
Milyen érvekkel? kérdezte Márna.
A szokásosok: megfosztod a gyereket az apjától, a férfiak mind hűtlenek, a nőknek bölcsebbnek kell lenniük. Aztán megosztotta, hogyan hozta vissza a saját férjét a családba.
És hogyan? kérdezte.
Nem mondom el teljesen, de biztos, hogy teljes káosz volt. Nem fogod megismételni.
Már benyújtottad a kérelmet? kérdezte.
Igen, már pénteken válaszoltam.
Végre szabadulhatsz ettől a Károlytól. mondta Márna. Szégyen volt nézni ezt a kétélű férfit.
Mit jelent ez a szégyen? kérdeztem felháborodva. Tudtad, hogy János Yánával egyaránt?
Nem tudtam biztosan, de gyanítottam válaszolta.
Miért nem mondtad? Barátnők vagyunk, nem? sértődtem, és fel akartam állni.
Állj! tartott vissza Márna. Hallgasd meg először. Először is semmit sem tudtam. Ugyanazt láttam, mint te, csak más következtetéseket vontam le. Emlékszel a céges vacsorára?
Mégis láttad, ahogy Yána körözte Jánost, mennyiszer ment útnak vele?
Műszaki osztályban dolgozol, miért nem gondoltad át, hogy miért cserél Yánát az utolsó pillanatban arra, akivel Jánosnak mennie kell? Igen, gyanakodtam, de nem mondtam, mert nem voltam biztos.
Legalább egy utalást tehettél volna.
Mi lenne, ha tévednék, és csak a képzeletem lenne? Mit gondolnál rólam? Hogy akarnám megoszlatni a házasságunkat? Emlékszel Szabina Béla nővérre?
Azt mesélte a barátnőjének, hogy látta a férjét egy másik nővel, még fotót is mutatott, ahogy megöleli azt.
Természetesen vita volt a családban, de megoldották, és Szabina hibásnak találták, mivel a stabil családot akarta tönkretenni irigységtől.
Szabina később kilépett a cégtől. Ne haragudj, de ha volna vasbetűs bizonyítékom, biztosan mondtam volna. Most meséld, hol és hogyan tervezel élni?
A lakás nem az enyém, a szülőanyám nevére szól, ezért Dániellel elköltöztünk a szüleimhez. Jelenleg itt vagyunk.
De jövő héten felújítjuk a nagymama lakását szülei adták ki, a bérlők egy hónappal ezelőtt kiköltöztek. Nem három, hanem csak két szobás, de Dánielnek és nekünk elég lesz.
Meg kell oldani a bölcsődébe járást a régi messze van, de az anyukám barátja felajánlotta, hogy áthelyezzük a közeli játszóterbe. Válunk, be fogok nyújtani gyermektartásra. Ennyi.
János beleegyezik a válásba? kérdezte Márna.
Azt mondja, nem akar válni, megértette a helyzetet, és ígéri, hogy ez nem ismétlődik, de nekem már nincs kedve. Elég volt. Nem kérte, hogy kérjem a gyermektartást, azt mondta, maga fizet.
És te?
Ellene vagyok. Nem akarok többé találkozni vele. Legyen hivatalos. Ő azt állítja, hogy elviszi a fiát: Nekem jobb lakásom és nagyobb fizetésem van.
Nem válaszoltam, csak kiszámoltam, hány külföldi utazása volt tavaly nyolc.
Miért? kérdezte.
Mert ezt a számot a bíróságra vetettem. Amint azt mondja, hogy a fiát magához akarja, megkérdezem, kivel marad a gyerek, amikor ő úton van. Van munkám, van saját lakásom, így semmi nem tudja megakadályozni.
János valóban kérelmezte a gyermek elhelyezését, és azt állította:
Az exfeleségem nem képes Dánielnek megfelelő életkörülményeket biztosítani.
Nóra Viktoriká közölte, hogy a volt menye elrejti a gyereket:
Elköltözött a lakásból, elvitte a fiút a bölcsődébe. Azt hittük, a szüleimnél maradnak, de csak egy hétig voltak, aztán eltűntek.
Szomszédok tanúvallomása van. Hol rejti a fiút? Nem a bölcsődébe, hanem valahová titokban!
Rá kellett venni, hogy Dániel és én egy két szobás lakásban élünk, ami az enyém, a fiú a szomszéd bölcsődébe jár, ami az épület mellett van. Azt is közöltem, hogy János gyakori üzleti utakra megy, így nem tudja megfelelően nevelni a gyereket.
Végül a szülőanyám és az exférjem sem tudott semmit elérni.
Nem akartam Jánossal érintkezni, és a válás után új munkát találtam szakemberként jól álltam, így nem volt nehézség.
Néhány nappal később Márna hozott hírt:
Yána felmondott és elköltözött.
Mi ez? kérdeztem.
A nagynénik így döntöttek. Egy hónapig elpazarolt, rájött, hogy itt nincs jövője, és a fővárosba ment. Így maradt egyedül a férjem.
Ez már nem fog engem érinteni válaszoltam.
És tényleg igazam volt. Ahogy a szavazó kútba merülünk, ha a víz elég mély, nem lehet előre látni, hogy mi lesz a vége
Mi a véleményed erről? Jól cselekedett Ágnes? Írd meg gondolataidat a hozzászólásokban.
