Képzeld, Eszter sosem jött haza üres kézzel a munkából. Mindig betért egy kis sarki boltba, vett magának egy üveg lecsóboros vörösbort, amit esténként vacsora közben kortyolgatott. Aznap, amikor belépett a lakásba, flagránsan rajtakapta az élettársát, Vilmost, amint épp pakolja össze a bőröndjét.
Sikerült végre munkát találnod? Éjszakai műszak? próbálta bevonni egy kis humorral.
Nem, most nem arról van szó. Elmegyek, örökre.
Hova a csudába mész ilyenkor, este tízkor?
Nem hallod? Megmondtam, hogy elmegyek tőled, elegem van.
Eszteri lábaiban elment az erő, lehuppant a székre. Minden rendben van veled? Két gyerekünk van, Vili! Te beteg vagy? Én szültem gyereket neked, az utcáról hoztalak fel anno, a mosókonyhában találtalak. Kimostalak, megfőztelek, embert faragtam belőled! Te egész nap csak ülsz otthon, amíg én dolgozom és még vacsorát is hozok haza, most meg ez a hála?
A gyerekeimet nem hagyom itt, de téged igen. Elegem van abból, hogy minden este egy üveggel a kezedben jössz haza, azt hajtogatva, hogy csak a vacsi mellé kívántam meg. De Réka nem ilyen. Ő illatos, édes, semmi alkoholbűz.
Szóval a Rékához mész? Tudod te egyáltalán, ki az? Ez a nő csak bemenekült Pécsről, az ég tudja, mi történt vele ott! Te is olyan ostoba vagy, hogy ilyesmivel keveredsz.
Vili már nem hallgatott, csak kivágta maga mögött az ajtót. Eszter teljesen összetört, és még keményebben inni kezdett. Másnaposan járt dolgozni, alig bírt varrni, varrónőként a keze is alig engedelmeskedett. Napok teltek így, minden este ivott, sokszor még főzni is elfelejtett, így a gyerekek csak az oviban ettek érdemit.
Az otthona teljesen leamortizálódott, mindent befedett a cigifüst, az edényekben penész telepedett meg, a gyerekek csatakosak, kosztól futkorásztak. Végül felbukkant a családvédelmi szolgálat, elvitték a kicsiket, Eszternek pedig megmondták: van még egy esélye, hogy rendbe tegye az életét. Munkahelye van, lakása is, csak önmagát kell gatyába ráznia, és visszakaphatja a gyerekeit.
Kikönyörgött egy kis szabadságot a főnökétől, lefeküdt otthon, napokig fel sem kelt. De végül elhatározta, hogy nem iszik többet. Az ötödik napon végre éhes lett, és mivel magát is unta már az üres lakásban, nekiállt rendet rakni, s aztán visszament dolgozni. Nagy alázattal tette a dolgát, aztán este, hogy ne gondoljon a borra, még jobban kitakarította a lakást.
Néhány hónap múltán a gyerkőcök visszakerültek hozzá, de a hivatal rendszeresen ellenőrizte. Eszter kitartott, nem kísértette már az ital, a fő helyen most már tényleg a két kisfia állt. Akkor sem botlott meg, mikor híre jött, hogy Vili feleségül kérte a Rókalyukat (nevet nem mondtak, csak annyi, hogy valami falusi lány). Fájt neki, hiszen annyi évük volt, két gyerek, papíron sosem voltak, de azért 8 évet éltek együtt.
Aztán, pár hónap múlva, Vili pityeregve és kék szemmel jelent meg az ajtónál:
Eszter, bocsáss meg… Az a Réka csak elmenekült valami férje elől, na persze, az megtalálta, engem is rendesen helyretett, őt meg a hajánál fogva visszarángatta az autóba.
Vilmos, köszönöm a tanulságot, és hogy legalább a fiaimat nekem adtad. De ide már soha többé nem jöhetsz vissza. Menj csak
Így ért véget egy korszak, de Eszternek végül mégis sikerült talpra állni, a két kisfiával. Azt mondják: jobb egyedül, mint rossz társaságban, nem igaz?
