Visszamentem a szülői értekezletről, miközben újra és újra hallottam, hogy a tanár úr megint megjegyzi, hogy a kis Bence nem csinálja meg a házi feladatot, csak sétál a padlóban. István, a férjem, mintha elveszett volna, elméletlenül vándorol a napokban, semmit sem mesél el. Meg kellene kérnem, hogy az apuka beszéljen vele, hiszen ő az, aki igazán ismeri a fiút.
Hirtelen megpillantottam a férjem autóját az út szélén. Talán jött, hogy elhozza? gondoltam, és gyorsabban lépkedtem. Ahogy közelítettem, István kinyitotta az ajtót egy csokor virággal a kezében, és egy ismeretlen lányhoz lépett. A nő szorosan átölelte, elvette a virágcsokrot, beültette a vezetőülésbe, és elindultak.
Ki is lehet ez? Magas, hosszú, fekete hajú lány rövid szoknyában, teljesen ellentéte a feleségemnek, aki alacsony, rövid, világos hajjal él.
István azt mondta, hogy a munka után még marad egy új projekttel, meg kell vitatni a kollégákkal, stratégiát kidolgozni. De vajon a meló mellett ez a lány is szerepet kapott? Tizenhárom év házasság után soha nem kételkedtem a hűségében. Szerelmünkből egyetem után indult a házasság: a szülők ajándékba adták a lakást, hiszen István szülei jól kereső emberek voltak. Rájuk mindig bíztunk, a nagyszülőknek pedig nem volt hiányuk sem.
Az apa egészségügyi okok miatt lemondott a vezetői posztról, István átvette. Eleinte nehéz volt, de később már megszokta, a dolgozók tisztelték, és még elég jól is keresett. Vettünk egy kis falusi házat a budapesti szürke széljárdától, gyakran mentünk hétvégére, barátokat, szülőket meghívva. Időnként külföldi nyaralásra is elutaztunk.
Azt javasolta, hogy hagyjam abba a munkát, a fiúnak forduljak, de én nem akartam otthoni háziasszony lenni, norvégiai kardiológus vagyok, szeretek embereknek segíteni.
Most mi legyen? Ha már mással viszonyt folytat, biztosan megszűnt a szeretete, hamarosan elhagy engem
Szemembe forró könnyek folytak. Milyen fájdalmas, milyen ellentmondásos Mi hiányzott belőle? Mindig barátok voltunk, mindent megosztottunk, a házasságban minden rendben volt. Hogyan lehetséges egyszerre kettő? István soha nem nézett rá más nőkre, pedig vonzó férfi volt.
Hazatérve felhúztam a fiút.
Anya, elég, már nem akarom hallani a szidós előadásaidat! kiáltotta Bence.
Mit szólsz, Bence, most kezdtem el! Anna Petrovna eléggé elégedetlen veled. Az iskolai év csak elkezdődött, te már így viselkedsz.
Ahogy akarok, úgy cselekszem! Ahogy apám! Most már értem, miért van másik néni, egyáltalán nem értem, mihez keveredett ez.
Milyen néni? Miről beszélsz? szólaltam meg, hangom elhasadt a meglepetéstől.
Nemrég láttam apát egy kávézóban egy szép lánnyal, csak elhaladtam mellette, ő meg nem vette észre. Mit gondolsz?
Dörzsöltem a kezünket, sírtam, Bence odanyújtotta a kendőt. Kitöröltem a könnyeimet, átöleltem a fiút.
Beszélni fogok apával. Hadd mondja el nyíltan.
Két órával később István visszaért. Szomorú, elgondolkodó volt.
Dóra, már ebédelni nem megyek, a kollégáimmal enni mentem, most fürdés és alvás. Ki vagyok?
Láttam, ahogy virágot adtál egy lánynak, aztán elmentél. Épp a suliból jöttem el
István megdermedt a meglepetéstől.
Láttad? Igen Nem mertem kimondani. Új titkárnőnk, Anikó, mivel jár. Nem értem, hogyan történt ez.
És most? Elhagyod a családot?
Dóra Nem akarok elmenni De vonz ez a nő, mintha kísértet lenne, csak őt gondolom. Szeretlek, mármint, furcsa. Nem gondold, hogy velünk van valami baj. Csak megváltoztam, új érzelmek kavarognak bennem, 15 évesnek érzem magam.
Ő indult először, nem akartam mást, csak téged. Kért, hogy vigyem el a dokumentumokkal teli dobozt, segítettem. Megismerkedtem az anyukájával, vacsorára meghívtak. Egy kis sütit is sütött a szüleje, teát ittattunk. Nem értettem, hogyan szerelmes lettem. A nyaralóban össze is lettünk
Fenyegető vagy? A mi nyaralónk, az ágyunk István? Szavazhatatlan vagyok!
Bocsánat. Talán jobb, ha elválnunk. Nem tudok tovább élni úgy, mintha semmi sem történt volna. Nem hagyom el a fiút, pénzt adok, a házat nektek hagyom, az autót meg a nyaralót magamnak tartom.
Mindent megterveztél, ki kap mit De a fiatal lány csak játszik, aztán eldobja. Gondoljunk a fejünkre, ne csak a szívünkre. Nem szabad így rombolni a családot.
Másnap István összekuporodta a cuccait, miközben Dóra és Bence nincsenek otthon. A fiúnak egy levél maradt, benne a magyarázat.
Dóra szomorúan nézte a férje üres szekrényét. Elhagyott. Mindig is szerettem, de a fájdalom sokszor nagyobb. Soha nem a pénz volt az első, ha van, az jó, ha nincs, semmi baj. A család, az egészséges és élő rokonok a legfontosabbak.
A válásról nem én kezdem, ő megteszi, élni fog.
Egy nap felhívtam a szülőanyát.
Dóra, megmondta István mindent. Hogy történt ez? Középkorú válság? Mi lesz vele? Miért ez a lány? Feleség, gyerek, mindannyian elszakadtunk, nyugtatókat iszunk, de nem segít.
Olga, én is sok a fejemben, de István nagyfiú, tudja, mit csinál. Bence elfogadta a döntését, de nagyon csalódott, mondta, nem akar vele beszélni.
Igen, kedvesem, kitartás! Szeretünk téged, sosem hagyunk el.
Két héttel később István visszatért, de Bence már nincsen otthon.
Szia, hoztam valamit. Vehetlek be?
Persze, gyere be.
István fáradtan nézett, kék karikák a szemén, szemébe vetett fény hiányzott.
Bence nem válaszol, talán dühös. Talán elmúlik
Lehet, de mi vagyunk itt? A fiatal lány csak energiákat emészt? szarkasztikusan kérdeztem.
Valami nem stimmel velem, állandó fáradtság, apátia, nem akarok élni
Furcsa, általában a férfiak frissek a fiatal nőkkel. Nem régi feleségek
Értem a szarkazmust, de tényleg rosszul vagyok. Anikó mellett nyugtotok a lelkem, de valahogy tart engem.
Vedd a cuccaid, menj. És mi a válás?
Nem akarom. Semmit sem
István letaszított, sírt, mintha kisgyerek volna. Azt nyúltam a fejébe, megkértem, ne bántson.
A munkahelyén Tamara ápolónővel meséltem, ő a barátnőm lett.
Dóra, én úgy gondolom, valami van. Van egy babá, menjünk hozzá. Ő mindent látja.
Nem hiszem, nekem felsőfokú végzettségem van, mit gondolsz, jóslás?
Nem kell hinni, csak próbáljuk ki. Vegyünk egy fotót Istárról.
Késő este vettük ki a fotót, elmentünk a Tamara szomszédjához, Lénához. Ő nem tündér, csak egy hölgy fehér köpenyben, sapkában.
Léna elővette a gyertyát, a fotó fölé tartotta, szemeit becsukta. Azt mondta, Istvánra szerelmes.
Ne nevess! kiáltottam.
Igen, szerette már, de egy varázslat van, a szerelmi bűbáj. Talán pénzért csinálták, a lány anyja.
Mit tegyünk? Elmenekülni?
El kell vinni őt otthonra, távolabbi helyre, különben nem lesz hatása. Nem kér pénzt, csak segít.
Kissé ijesztő volt, de talán igazi. Léná csak a fotót kérte, egy imát a Szent Mária ikonjához, egy hetet várni.
Mivel István nem válaszolt a hívások, elindultam a nyaralóra taxival, bár rettegtem a vezetéstől. Egykor boldogan grilleztünk, táncoltunk, most csak a bejáratnál kopogtam.
Jó napot, Anikó? köszöntem.
Dóra, mit keres? Nem számít, csak egy sürgős ügyem van.
Csak menni kell, a férjemnek segítség kell.
Az ágyba feküdt István, lába hajlítva a fal felé.
Dóra, mi történt? kérdezte.
Bence bajba keveredett, gyorsan kellene érzed. Nem hívott vissza, ezért jöttem.
Mit csinált? felkapott, és felöltözött.
Ki tud menni? kérdezte.
Nem tűnsz egészségesnek, de elmegyek. Lépj ki a házból.
Közben Anikó a kapuban állt, kezeivel játszva.
Hova megy István? kérdezte.
Visszatér a családba, sajnálod? vágta
Amikor elhagyott? Anikó idegesen rángatta haját.
Vedd el a dolgaid, és menj. És a válás?
Nem akarok válni. Semmit sem akarok.
István ült a székben, fejét kezébe fogta, könnyek csorogtak. Bocsánat, ha ezzel elég vagyok! mondta, majd távozott a garázsba.
Az éjjel a kórházban Tamara megkérdezte:
Dóra, hiszel ebben? Van egy boszorkány a szomszédban, lássuk.
Nem vagyok hitt, de miért ne? válaszoltam.
Még egy hét múlva Léná felgyújtotta a gyertyát, a fotót a szobába helyezve. Imádkoztam a Mária ikonnál, naponta.
Két hét után István állapota javult, visszatérőnek tűnt. Tamara mosolygott:
Láttad, mit mondtam? Most már hiszek a csodákban.
A házban újra béke lett, Bence örült, hogy a szülők újra boldogok. Anikó eltűnt, talán a múltba rejtőzött. A sors csak a jó és a rossz felénél döntött.
