Elhúzom a férjemet
Dóra a szülői értekezletről sétál haza. A tanárnő újra megjegyzi, hogy Bencét nem érdeklik a házi feladatok, mindig csak szekíti. Azt is megkérdezi, mi van vele mostanában: mintha feledékeny lenne, nem beszél semmiről. Meg kell kérni a férjemet, Istvánt, hogy ő beszéljen vele, hiszen a fiú apja is ő.
Hirtelen meglátom István autóját a járda szélén. Várja-e, hogy elvigye? Milyen kedves gondolat, hogy feljön érte. Gyorsabban lépek, majd hirtelen megállok, amikor a férjem virágcsokrot tart a keze, és egy ismeretlen lány felé sétál. A lány átöleli őt, átveszi a csokrot, és együtt beugranak az autóba, elindulnak.
Ki ez a lány? Magas, hosszú fekete hajjal, rövid szoknyában. Teljesen ellentétes Dórához képest, aki alacsonyabb, rövid világos hajjal rendelkezik.
István azt mondja, hogy a munka után marad egy új projekt miatt, meg kell beszélni a kollégákkal, kidolgozni a stratégiát. Egyik este azonban hazaérve, a lány mellette ül. Háromtizenöt éve házasok vagyunk, sosem kételkedtem a hűségében hiszen minden rendben ment.
Ami a házasságunkat illeti: a szerelmünkből házasodtunk az egyetem után. István szülei adták nekünk az első lakást; ők gazdag családot alkotnak, és Dórát mindig kedvesen fogadják. A nagyapám egészségi állapota miatt lemondott a vezetői posztról, István átvette azt. Eleinte nehéz volt, de hamar megszokta, a beosztottak tisztelték, és jó keresethez jutott. Vettünk egy kisebb nyaralót a Budapesti-tól kifelé, ahol hétvégente barátokat, szülőket hívunk meg. Időnként külföldre is elutazunk.
István felajánlotta, hogy felhagyjak a munkámmal, otthon maradjak a fiúval, de én nem akartam háziasszony lenni, hanem szívgyógyász vagyok, és a pácienssegítés az én hivatásom.
Most mi legyen? Mivel a férjemnek másik kapcsolata van, úgy gondolom, már nem szeret, és hamarosan elhagyja azt a lányt.
Könnyek csorognak az arcomon, fájdalommal és dühvel. Mi hiányzik belőle? Mindig barátként beszéltünk, mindent megosztottunk, a házasságunk mindenben kiváló volt. Nem értem, hogy egyszerre meg egy másik nővel is Nem szokott más nőkre szemeledni, bár vonzó férfi.
Hazatérve Bencével indul a veszekedés.
Anya, elég már, nem bírom tovább a szidásod! kiáltja.
Mit értesz elég alatt? Épp most kezdtem! Anna feleségtől is nagyon elégedetlen. Az iskola csak elkezdődött, te már így viselkedsz.
Ahogy akarok, úgy cselekszem! Pont úgy, mint az apám! Most már látom, miért van másik nénije, te is csak a fejét vakítod ki neki, most velem is.
Milyen néniről beszélsz? kérdezheti Dóra, hangja meglepetéstől reked.
Nemrég láttam az apámat, kávézónában egy csinos lánnyal, észre sem vette, hogy elhaladtam. Mit gondolsz erről?
Dóra leül a kanapéra, letakarja az arcát a kezeivel, és sírni kezd.
Anya, ne sírj
Bence már kiskor óta nem bírta a szülei könnyét, mert félt, ha sírnak.
Hát így élünk, nem is gondolunk, ő még másik lányt vett De mi is szerettük egymást
Anya, mindjárt mindenki hibázik. Ne aggódj. Én is szeretem az apát, de ha így bánt vele, menjön el. Nem vagyok már kisgyerek, már tizenkét vagyok
Nem megy el minden feladatom, nagyon szomorú vagyok. És feldúlt. A férjem is ilyet csinál
Bence felnyújt egy papírtörlőt. Dóra letörli a könnyeket, átkarolja a fiát.
Beszélek az apával. Mondja el egyenesen.
Két órával később István hazaér. Szomorú, elgondolkodó arccal.
Dóra, nem vacogok, már ebédeltem kollégákkal, most megyek zuhanyozni, aludni. Nagyon fáradt vagyok.
István, láttam Virágot adtál egy lánynak, aztán elmentetek. Épp a suli mellett sétáltam
István megrémül.
Láttad? Igen Nem tudtam elmondani. Új titkárnőmmel, Annával vagyok. Nem értem, hogyan jutottam ide.
Hát ez olyan, mint egy álom Mit tervezel? Elhagyod a családot?
Dóra Nem akarok menni De vonz ez a lány, mintha kábítana. Szeretlek, de furcsa érzés. Ne gondold, hogy veled valami baj van. Egyszerűen csak megváltoztam. Olyan, mintha tizenöt éves lennék újra.
Ő hozta a kezdeményezést, nekem csak te vagy fontos. Kért, hogy vigyem el a dokumentumot, segítsek anyjának, megvacsoráztunk együtt. Hívott még egy teához, krémes süteményt sült anyja. És úgy jöttem rá, hogy beleszerettem.
Nem hiszem A mi nyaralónk, az ágyunk István Nincs szavam!
Elnézést. Talán jobb, ha különválnk. Nem hagyom el a fiát, pénzt adok, a lakást nektek adom, a gépet és a nyaralót magamnak tartom.
Már mindent megterveztél, tehát mindenki kap valamit De a lány fiatal, csak játékra fogja használni, aztán elhagy majd. Gondolkodj már a fejeddel, ne csak a szíveddel. Ne romold el a családot.
A másnap István elpakolja a cuccait, amikor Dóra és Bence nincsenek otthon. Bencének egy levelet hagy, amiben megpróbálja elmagyarázni tetteit.
Dóra szomorúan nézi a férje üres ruhásszekrényét. Egy házasságot szakít közben, akit mindig is szeretett. Soha nem helyezte a pénzt az első helyre, a család marad a legfontosabb.
A válásról Dóra nem indít eljárást. Megoldja ő maga, mondja, de az idő majd megtudja.
Anyuka felhívja:
Dóra, István mindent elmondott. Mi történt? Középkorú válság? Mi lesz most? Miért ez a lány? Miért hagyta el a jó feleségét és a fiát?
Olgárné, teljesen sok vagyok. István már felnőtt, tudja, mit csinál. Bence elfogadta döntését, de nagyon sértődött, nem akar többé beszélni.
Ó, jaj, tarts ki, kedvesem. Szeretünk, sosem hagyunk el.
Két hét múlva István visszatér, Bence nincs otthon.
Szia, Dóra. Kellene valami, átvehetném?
Persze, gyere be.
Dóra megdöbben a látványtól: sötét karikák a szeme alatt, sovány, fáradt. Bence nem válaszol a hívásaira, talán dühös.
Lehet, hogy idővel elcsendesül mondja Dóra gúnyosan.
Minden rendben? Szeretnek a fiatal nők, vagy csak a saját tápocskáik? kérdi.
Értem a szarkazmusod, de tényleg rosszul vagyok, fizikailag és lelkileg egyaránt. Nem megyek el az anyjától, mert már nem szeretek, de valami még vonz.
Vegyél ki mindent, menj el. Mit gondolsz a válásról?
Nem akarok válni, egyáltalán semmit
István leül, fejét a kezeibe fojtja, sír, bocsánatot kér.
Elmegy a táskával, Dóra látja, hogy igazából bajban van.
Munkatársa, Ágnes nővérrel beszél Dóra, aki már barátnő lett.
Dóra, szerintem ez nem véletlen. Menjünk el a szomszédos babához, Leningradnóhoz. Ő mindent látja.
Nem hiszek a jóslatokban, orvos vagyok, nem vagyok babával.
Ne is, csak próbáljuk.
Este Dóra a kedvenc fotójával, István képével elmegy Leningradnóhoz. Az asszony nem varázsló, csak egy egyszerű hölgy fehér köpenyben, hajtásban.
Kérem a fotót mondja Leningradná.
Dóra átadja, leül velük.
Leningradná gyújt egy gyertyát, a kép fölé húzva, szemeit becsukva. Dóra nevetve tartja magát, de Leningradná komolyan mondja:
Őt szerette. Nem ment el egyedül. Egy varázslatot vetettek rá, étellel.
Dóra nevet, de Leningradná továbbra is:
Ez a varázslat. A lány anyja teszi, pénzért. Ha nem szabadul meg, elpusztul.
Dóra ijedve hallgatja, de Leningradná felajánlja, hogy megszünteti a varázslatot, de a férjetnek el kell mennie tőle.
Dóra nehezen lélegzik, de beleegyezik, hátha igaz.
Nem válaszol István a telefonra, ezért Dóra taxival megy a nyaralóhoz, ahol Leningradná várja.
Szia, Leningradná köszön Dóra.
Gyere be, beszélj a férjeddel.
A hálószobában István a falnak néz, lábai behúzva.
István, mi újság? Megfáztál?
Ő lassan fordul, arcán kimerültség, szőrös áll.
Dóra? Mi történt?
Bence bajban van, sürgősen kell a segítséged. Nem válaszoltál a hívásokra.
István feláll, szépül, de fáradt.
Még mindig rossz vagyok, fáj minden, de elmegyek. Kérlek, menj ki.
Dóra elmegy, Annát a titkárnőt a bejárat mellett látja.
Mi történt? Hova megy István?
Vissza a családba. Nem kell, mit csinálsz.
Te dühödsz, mert eljöttél hozzám! Fiatal és szép vagy! És azt mondod, varázslat? szól Anna, könnyes szemmel.
Nem segíthetek, már nem szeretlek! kiabál István. Szóval búcsúzz!
Anna elpakolja a cuccait, István elmegy a nyaralóhoz, és elindul az autóval.
Dóra sírva fogja a fejét, István pedig könnyekkel teli szemmel sír, mintha kisgyerek lenne.
Két hét múlva Dóra rendszeresen jár a templomba, imádkozik a Szűzanya előtt; Leningradná pedig minden nap varázslatát erősíti. István állapota napról napra javul.
Láttad, mit mondtam? nevet Leningradná.
Már nem hiszek semmiben mondja Dóra. De talán még van csoda.
A házasságuk újra ragyog, sőt még érzékenyebb, mint valaha. Bence boldogan nézi, ahogy szülei mosolyognak. Anna végül eltűnik, új városba költözik, és senki sem tudja, vajon visszatér-e.
