Zoknik
Jaj, te édes kicsikém! Hát hogy lehetnek a kisgyerekek ennyire zabálnivalóak, mondd már meg! csicseregte büszkén Gergelyné Irma, miközben unokáját mutogatta a kamerába.
Bence féléves évfordulója nagy csinnadrattával telt. Volt bohóc, lufik, hatalmas torta. Nagymama és nagypapa igazán kitettek magukért. Zsófia, Bence anyukája, nem volt oda az egész felhajtásért. Persze, örült, hogy szülei ennyire szeretnének kedveskedni neki és a kisfiának, de ahogy gyerekkorában is, most is gyorsan elfáradt a hangzavarban. Úgy látszik, Bence is rá ütött, mert már fél órával a buli kezdete után bömbölt, mint a sziréna, így Zsófi kénytelen volt bevinni a házba. Az ablakokat becsukva leült a karfás fotelbe, pár perccel később pedig Bence már aludt is.
Elfáradtál, szívem. Neked még korai az ilyen mulatság.
Irma néni feljött a gyerekszobába, kezében szorította az ajándékot.
Alszik?
Kivette a részét. Anya, szerintem túl korai ez neki, mondtam is.
Ugyan már, majd megszokja! Kislányom, szinte egész életünket arra tettük fel apáddal, hogy megadhassuk mindent az unokánknak! Nézd csak, mit vettem neki! Ez annyira cuki!
A zizegő csomagolópapír felébresztette a babát, aki nyöszörögni kezdett.
Jó, anya, inkább később, jó? Zsófi felállt, s mint egy andalító balettben, ringatva sétált a szobában.
Hát szép! Én meg mennyit gondolkodtam és válogattam, te meg még csak érdeklődést sem mutatsz! fújt Irma, majd letette a dobozt az asztalra.
Dehogy nem érdekel, mama! Biztosan gyönyörű ajándék. Kérlek, hoznál nekem vizet? Nagyon szomjas vagyok!
Tedd le a gyereket, gyere le velem.
Fel fog ébredni.
Na és? Legfeljebb folytatjuk a bulit!
Anya, ha felébred most, aztán majd sírni fog órákon át. Gondold át, tényleg jó ez?
Zsófika, a gyereket kiskorától nevelni kell! Mit jelent az, hogy majd ordít? A jólnevelt gyerekek nem ordítanak!
Zsófi összerezzent egy pillanatra, majd tovább sétált ringatva a fiát, kecsesen, mintha egész életében ilyen táncot lejtett volna. Jólnevelt gyerekek nem csinálnak olyat, ami nem tetszik a felnőtteknek. S a jólnevelt lányok? Mindig elegánsakegyenes hát, emelt fej, balett első pozíció Vitának nincs helye.
Akkor megyek vissza a vendégekhez, te pedig addig altasd el Bencét, aztán gyere le. Nem illik, hogy a háziasszony nincs lent.
Válts ki, kérlek, anya.
Irma távozott, Zsófi pedig ismét leült a fotelbe, magához szorítva fiát. Mennyi mindenen kellett keresztülmenjen ezért a kisfiúért!
Zsófia nagyon jó családba született. Nagypapája ismert akadémikus volt, nagymamája pedig vezető szívsebész a Semmelweis Klinikán. Apa is orvos lett, a családi hagyományt folytatva. Zsófival sose értették igazán, egy ilyen okos, önálló ember hogy válhatott anyja bábjává. Irma teljesen távol állt a tudománytól, egyetemet nagy nehezen kibekkelte, a diplomát a fiók mélyére dugta, s férjet indult vadászni magának na nem magának, a lányának keresett férjet anyja, a legendás Ilona nagymama. A bemutatkozás egy családi születésnapi partin történt, aztán minden ment, mint a karikacsapás. Csinos, bőbeszédű Irmának gyorsan sikerült megédesgetnie Andrást, és nemsokára fényes esküvő következett. A család új lakásba költözött, amit ajándékba kaptak. Két év múlva megszületett Zsófia, akit hamar a nagymama kisajátított. Ilona nagymama átvette a bébiszittertől az irányítást, ő választotta ki a megfelelő foglalkozásokat is, mert egy lánynak két nyelvet, balettiskolát, magán zongoratanárt kötelező.
Egy gyermekben mindennek szépnek kell lennie!
Zsófi a hétvégéket múzeumokban, színházakban töltötte, a nagymama felügyelete alatt. A szülőket ritkán látta: apa állandóan dolgozott, anya pedig épp csak megpuszilgatta, aztán szaladt is bulizni.
A nagyi erőfeszítése meghozta a gyümölcsét: Zsófit felvették a balettiskolába, később bekerült a Színházba is. Jól ment a karrierje, amikor megismerkedett leendő férjével, Gáborral. A családjában Gábort nem igazán fogadták el. Kivéve apukát.
Jézusom, micsoda rangon aluli kapcsolat! sóhajtozott Ilona mama a kanapén. Gondold meg, lányom! Ilyen egyszerű sráccal mit kezdesz? Egy értelmes szót sem tud!
Nagyi, veled kevesen lennének képesek folyamatosan okosakat mondani Zsófi összegömbölyödve ült a fotelben, máshol ezért már letolást kapott volna, de most minden gondolata máshol járt.
Ezt meg hogy értsem? a nagymama döbbenten sandított az unokájára.
Úgy, hogy alig akad ember, aki akár csak megközelítené az értelmi szintedet.
Ilona néni kételkedve nézte.
Azt is mondani szeretném, hogy Gábort nemcsak kedvelem. Szerelmes vagyok belé, nagyi. És abban egyetértünk, hogy a szerelem a művészet motorja, igaz?
Hagyjuk már ezt a művészettel! Hogyan fogsz vele élni?
Hosszú ideig, és ha lehet, boldogan.
A sorsát így védte meg akkor Zsófi. Nem volt könnyű, de végül Gábor mellett mondott igent, s többet nem voltak ellenvetések. Gábor számára Zsófi megtestesítette a csodát: törékeny, érzékeny, ugyanakkor erős. Ő volt az, akit ölelni és óvni akart.
Most még nem tudok sokat adni neked, de mindent megteszek, hogy boldog légy. Szeretni tudlak, nagyon.
Ez pont elégnek bizonyult. Zsófi rájött, végre van valaki, aki őt mindenestül szereti, nem vár el tőle megfelelést.
Az útjuk nem volt könnyű. Gábornak semmije sem volt, édesanyja, Veronika néni, tanítóként dolgozott, később igazgatóhelyettes lett. A környék gyerekei imádták, fia pedig felnézett rá. Veronika néni áttett mindent, amit tudott, Gábort taníttatta, a lakás csereértékéből indította első vállalkozását. Gábor tehetséges volt: pár év múlva a cége már jól ment, tíz év alatt az iparág egyik legismertebbje lett. Még Ilona nagymama is elismerte végül. A kegyetlen kritikus végül Bence születése után megenyhült.
Zsófia minden vágyát a gyerek kötötte le. Nem akart nagy művész lenni, csak egyszerű női boldogságot. De a természet mást akart: évek vizsgálatai, két műtét eredmény semmi. Zsófi éjjelente csendben sírt, férje előtt is titkolva a fájdalmat.
Egy este előállt: Gábor, szerintem el kellene engedned engem, hogy apává válj…
A férje nevetni kezdett, magához ölelte.
Jaj, Zsófika, hogy gondolod, hogy te csak a vérvonal miatt vagy nekem fontos? Te vagy az életem, érted? Hogy ez még mindig nem világos?
Ez a szeretet átsegítette. Előbb-utóbb beletörődött, hogy a kisbaba nem adatik meg, de anyja állandóan felkavarta az állóvizet: Bezzeg, már mindenkinek van unokája!, barátnők hívogatták keresztelőkbe, tortákra. Azonban ahogy múlt az idő, tompult a gyász, Zsófi saját baletttanfolyamot indított.
Valamivel el kell foglaljam magam, különben megőrülök!
Gábor talán nem értette ezt, de Veronika néni szólt közbe:
Gábor, el se tudod képzelni, micsoda lelki teher ez egy nőnek. Neki most minden támogatásodra szüksége lesz, és tedd lehetővé, amit csak szeretne!
Így is tett. Kiválasztotta az új termet, Zsófi boldogan csapta össze a kezét. Felszerelés, szervezés, gyerekek Zsófi minden energiájával belevetette magát. Az első jeleket fáradtság, émelygés nem vette igazán komolyan.
Egy vasárnap Veronika néni megkérdezte párás szemmel: Zsófi, ha nem akarod, ne válaszolj, de… vársz babát?
Zsófi megmerevedett. Hát, ezen rágódni mindig megviselte. Ideges lett, fel is pattant, de megszédült.
Veronika néni rögtön egy pohár vizet kért a pincértől.
Később átadott egy pici csomagot. Nézd csak, próbáld ki, akkor nem kell találgatni.
Pár perc múlva két nő egymást ölelve beletáncoltak a kávézó közepébe sírtak, nevettek, az arcuk sugárzott. A vendégek is rájuk mosolyogtak mindenki értette, hogy valami jó történt!
Bence egészségesen érkezett a világra, jól megszorongatva a nővéreket a szülőszobán.
Hát maguknál is balett-táncos az anyuka? érdeklődött a doktornő.
Az bizony.
Szép nagy kisfiú lett!
Meglepő?
Kicsit. Ilyenkor több szokott lenni a gond, de ez a fiú maga a tökély. Gratulálunk, anyuka!
Innentől Zsófi boldogabb volt, mint valaha. Néha már attól félt, hogy túl sok is ez a jó egy embernek.
De hát nem vagy egyedül, szívem, kettőnkre oszlik ez a boldogság, nem egyre vigyorgott Gábor, miközben a fiukat nézegette a csipkés pólyában, amit Irma néni vett kórházból hazahozatalra.
Az a nap, amikor hazakerültek, rémálom lett Zsófinak: mindent Irma szervezett, fényképészek, zsibongó vendégek, otthon is terített asztal Zsófi pedig minden porcikájával fürdőre és nyugalomra vágyott.
Anyu, miért van ez az egész?
Hát nem érted? Ünnep van! Nálunk ünnep az unoka születése! Boldog vagyok!
Zsófi rájött, teljesen felesleges vitatkozni. Nagy nehezen feljutott az emeletre ott is várták őket, nem is mindenki volt ott a kórháznál.
Kislányom, a legfontosabbak vannak itt!
Zsófi rápillantott Veronika nénire, aki fáradtan behúzódott a sarokba. Már állni is alig bírt, a vendégek viszont nem maradtak el.
Bocsánat, de hadd raboljam el egy kicsit maguk elől Bencét és a friss anyukát szólt határozottan Veronika néni, majd karon fogta Zsófit és elvitte az emeletre.
Feküdj csak le, mindjárt készítek neked valamit, utána fürdesz egyet. Éhes vagy?
Zsófi bólintott, miközben férje átpakolta a babát a bölcsőbe.
Lemenni kellene a vendégekhez…
Ugyan, ki mondta? Veronika néni szúrósan nézett. Nagyon jól ellesznek nélküled. A protokoll tíz percet már letudtad.
Megkönnyebbülve lélegzett fel, majd egyszer csak rájött, mennyire álmos is. Bebújt a puha takaró alá, nézte, ahogy Veronika néni sürög-forog.
Aludj, pihenj! Majd én vigyázok Bencére.
Csak Bencére suttogta, és elaludt, észre sem vette, ahogy anyósa mosolyogva nézi őt és a kisfiút. Gábor apját is Bencének hívták, innen a név.
Irma néni, aki pár perc múlva feljött, méltatlankodva nézte az alvó lányát:
Ez meg milyen dolog?!
Úgy hívják, hogy friss anyuka vagy, Irma szólt Veronika néni. Neki most pihenni kell, hogy tudjon szoptatni. Különben nem lesz anyatej!
Hiszen én Zsófit is csak pár napig szoptattam. Mégis milyen erős, egészséges nő lett! próbált volna beosonni Irma, de Veronika néni megfogta a karját.
Inkább igyunk egy kávét kettesben, beszéljük át, mit is szeretnénk, hogy hívjon minket a kisfiú nagymamának, vagy csak a keresztnevünkön.
Gábor mosolyogva csukta be utánuk a hálószobaajtót, hálásan gondolva anyjára. Anyósával soha nem volt egyszerű, Irma élvezte a lányán és unokáján keresztül azt a kényelmet, amit Gábor biztosított, de cserébe a véleményét semmiben sem kérdezte. Apóssal viszont mindig gyorsan rátalált a közös hangra: András elismerte veje üzleti tehetségét, de a családon belüli nőuralmat inkább elnézte.
Úgyse változik már, egy vulkán csak felforgatná az egészet mondogatta.
Zsófi másfél óra múlva ébredt. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van, de Bence nyöszörgött, lenn nevetgéltek, így magához tért. A babát megetette, megvárta Gábort, és végre eljutott a fürdőbe is. Aztán az ablak mellett, egy kis asztalkánál ülve kanalazta a finom húslevest, amit Veronika néni főzött.
A kórházban mutogattak ezt-azt, de hát az semmi ehhez képest. Félek! nyöszörgött Zsófi.
Egyél csak! És ne aggódj! Zsófika, a gyerek sokkal strapabíróbb lény, mint gondolod. Te vagy az anyja. Tudni fogod, mit kell csinálnod. És ne kételkedj magadban! Amikor Gábort szültem, senki nem segített, egyedül voltam mégis megoldottam. Hibáztam is, de ki nem? Úgyhogy hidd el, minden rendben lesz.
Eltelt néhány hónap, Zsófi tényleg belejött az anyaságba. Veronika néni hetente kétszer jött segíteni, aztán csak főzött, pakolt, Zsófit eleinte zavarta, de anyósa megnyugtatta:
Ez a pici idő gyorsan elszáll, minden pillanatot ki kell élvezni. Majd én elpakolok, te élvezd a kisfiadat!
Irma néni ritkábban jött fel de amikor igen, mindenki tudta róla!
Zsófi, nézd milyen babakocsit szereztem! Ez valami álom!
Anya, nekünk tökéletes a mostani is!
Ugyan! Ez egész más kategória! Menj, öltöztesd fel Bencét, teszteljük!
Bencét Irma néni nagyon sokáig egyszerűen nem volt hajlandó nevén hívni.
Honnan szedtél ilyen nevet? Miért nem valami magyarosabbat kapott? Bence! No, ettől a névtől minden suliban csúfolni fogják!
Anya! Ez igenis szép magyar név! Mi a bajod vele?
Neki azzal kell majd együtt élni!
Majd egyszerű iskolába megy. Amúgy pedig, nem kellene inkább a szülőkre hagyni a névválasztást?
Nem. Neked a nagyanyád adott nevet. Én máshogy hívtalak volna.
Szerencse, hogy én teljes joggal dönthettem, hogy nevezem a fiamat.
Irma néni felhúzott orral vitte sétálni a babát, büszkén tologatta a menő kocsiban, mint valami sztár. Imádta, amikor azt hitték, az ő saját gyereke. Barátságosan mosolygott, megsimogatta a kisfia fejét. Persze a környék pár nap alatt rájött a helyzetre, így Irma leszokott arról, hogy sokat mutatkozzon unokával. Már csak kávézni járt fel, odavetett egy puszit a babának, aztán sietett is dolga után.
Én leszek a bulis nagymama! jelentette be, mikor újabb színes játékot hozott.
A családban kialakultak a szerepek, mindenki megnyugodott.
És a buli, amit Irma néni szervezett Bence félévére? Majdnem botrány lett.
Zsófi, miközben a kisfiára mosolygott, megnézte a dobozt, amit anyja adott át. A csodaszép ezüst csörgőre maga is felsikkantott.
Nézd, Bence, milyen szép!
A baba büszkén markolászta a csörgőt, mosolygott, kivillantak az első fogacskái.
És mit kaptál nagymama Verától? kérdezte Zsófi, kibontva a csomagot, amit anyósa hozott.
Fehér kis ruhácska, olyan puha és finom, hogy Zsófi a saját arcához nyomta.
És zoknik! Mennyi munka lehetett benne! Az anyósod igazi ezermester, kisfiam!
Irma néni épp akkor toppant be, fel is kiáltott:
Ez gyönyörű! Valami márkás darab?
Nem, ezt Vera nagyi kötötte.
Irma néni forgatta a ruhát: Hát nem tudott volna valami értelmesebbet? Első nagy ünnepe a gyereknek, vehetett volna boltban is valamit. Spórolni egy kisgyereken elég szomorú!
Anya!
Mi van, hát nem így van?
Zsófi nem tudta, hová nézzen, Vera néni is mindent hallott odakint, csak letette a kompótos poharat a komódra amit Zsófinak hozott , majd csendben otthagyott mindent. Zsófi próbálta csitítani Bencét. Mire lement, már csak Gábor volt lenn.
Gábor! Ez nagyon kínos volt! Szégyellem magam!
De nem te mondtad, nem a te hibád!
De nem állítottam le anyámat, és ezt így nem lehet!
Ne idegeskedj! Az anyám mindent jól értett.
Zsófi tervezte, hogy helyrehozza a dolgot, de Vera néni lerázta:
Ne marcangold magad, Zsófika. Meg se haragudtam. Hagyd!
Mégis valami eltört benne, próbált valahogy visszailleszteni mindent.
Egyszer csak, amikor otthon volt, Bence fent aludt borzasztó fájdalom lett úrrá rajta. Próbálta Gábort hívni, de nem érte el. Apját sem, tudta, hogy a klinikán van. Anyját ért utol.
Szia, minden rendben? Bencus hogy van? Jó volt a szülinap, ugye? Mondtam, hogy kell a buli! Olyan jól sikerült!
Anya
Jaj, ne is mondd, te is nagyon ügyes vagy! Hopp, másik vonal! s letette.
A fájdalom már elviselhetetlen volt. Zsófi hívta a mentőket, utána Veronika nénit.
Zsófi?
Kérem már úszott minden, érezte, hogy el fog ájulni. Bence
Veronika néni még soha nem rohant olyan gyorsan, mint akkor papucsban, táskával, le az utcára, leintett egy taxit.
Maga életunt? csattant fel a taxis, de aztán meglátta, hogy komoly a baj, s már indultak is.
Kérem, a lányomhoz gyorsan!
Perceken belül Zsófi háza előtt voltak, majd a mentősök is odaértek.
Ide, ide! integetett Veronika néni.
Zsófit vitték is már a kórházba.
Zsófika, minden rendben lesz, ne félj, Gábor már jön! Majd én vigyázok Bencére.
A műtét jól sikerült, két hét múlva hazaengedték. Azt akarta, hazamenni, de apja ragaszkodott, hogy még maradjon bent.
Ezzel nem játszunk, szívem! Erősnek kell lenned a Bencének!
Otthon először a fiát ölelte meg, aztán felhívta anyját.
Anya!
Zsófikám! Hogy vagy?
Még nem igazán jól. Szükségem lenne segítségre.
Hogy segíthetek, drágám? különös hangon szólt Irma néni.
Egy darabig hozzánk kéne költöznöd, a babát nem bírom még emelni.
Persze, csak Képzeld, már befizettem egy üdülésre, két nap múlva indulok, a jegy nem visszaváltható. Erről álmodtam hónapok óta
Zsófi egy pillanatra lehunyta a szemét, majd némán lerakta a telefont. Egyedül kell helytállnia. Kedvetlenül megetette Bencét, ledőlt, becsukta a szemét. Mikor múlnak már el ezek a fájdalmak? Az orvosok mondták, hogy már enyhülnie kellene
Arra ébredt, hogy valaki jár a szobában.
Ó, nem akartalak felébreszteni! mosolygott Veronika néni, Bencét ringatta. Éhes vagy? Főztem húslevest, finom gyümölcskocsonyát és friss túrós batyut. Most átadom Bencét Gábornak, és mindent hozok. Lenne kedved, hogy pár hétig itt lakjak, amíg összeszeded magad?
Zsófi csak nézte anyósát és sírt.
Nem kell sírni, kicsim! Az orvos azt mondta, pozitív érzésekre van szükséged! Kapásból mutatok is egyet!
Veronika néni letette Bencét a földre, a kisfiú két lépést tett, ahogy elengedte a kezét. Zsófi könnyei felszáradtak, ahogy nézte a bátor járni tanuló kisfiát. Felkapta, rámosolygott Veronika nénire.
Ugye, hogy jobb? Na, most irány ebédelni! Gyorsan erősödnöd kell, mert ha ez a kisfiú tényleg futni kezd, minden erődre szükséged lesz!
