A szülők mindig aggódnak a gyermekeikért. Néha csalódást is éreznek felnőtt gyermekeik iránt, ahogy az a mai történetben szereplő anyával és lányokkal is történt.
Az anya, Mária története.
Mária három gyermeket nevelt fel szeretettel. Mind felnőttek már, és önálló életet élnek. A legidősebb fia, Gábor, külföldön dolgozik, családot alapított. Ünnepekkor képeslapokat és fényképeket küld. Mária óvatosan elteszi ezeket, és gyakran nézegeti őket időnként.
Nagyon hiányzol, fiam! Jó lenne, ha meglátogatnál minket. Legalább megismerhetnénk a menyünket és az unokákat! írja Mária Gábornak.
A középső lányát, Gizellát, katonatiszthez adta férjhez az élet. Folyton költöznek, van egy kislányuk, akit együtt nevelnek. Néha meglátogatják az anyát. Mária férje, László, igazán nagy becsben tartja Gizella férjét: igazi rendes embernek tartja.
A legkisebb lány, Réka, nehezebb sorsra jutott. Bár volt férje és egy fia, a házasság zátonyra futott, férje pedig elhagyta őket. Réka megfogadta édesanyja tanácsát: Budapestre költözött remélve, hogy ott jobb életet talál. Egy varrodában kapott munkát, fiát, Danit is magával vitte.
Mária elhatározta, hogy meglátogatja legkisebb lányát.
Tudnál nélkülem boldogulni egy hétig? kérdezte férjétől, Lászlótól. Szeretném, ha megnézhetném, hogy él Réka!
László elkísérte Máriát a pályaudvarra, nehezen engedte útjára, hiszen nem könnyű a nagy csomagokat vinni, de boldog volt, hogy felesége meglepheti a lányát. Mária órákig utazott egy másodosztályú vagonban, az izgalomtól csak nehezen viselte az utat. Régóta vágyott már erre a találkozásra, eltelt vagy három év azóta, hogy utoljára látta Rékát.
Anya, miért nem szóltál előre, hogy jössz? Most dolgozom, csak este tudok érted menni a Keletihez mondta a telefonban Réka.
Meg akartalak lepni, lányom! válaszolta Mária. De biztosan megvársz majd?
Meg, ne aggódj, minden rendben lesz!
Mária végül úgy döntött, inkább magától keresne oda a lakáshoz. Amikor megérkezett, az ajtóban találta Réka fiát, Danit magas, csinos fiú, pont olyan, mint nagyapja fiatalon volt.
Szervusz, drágám! ölelte magához a nagymama.
Elég lesz már a pusziból, nagyi! Miért nem jöttél előbb? vágta oda Dani. Ki kellet takarítanom, meg megterítettem vacsorára. Siettem haza a munkából, hogy főzhessek neked gulyáslevest és süssek pár karaj szeletet.
Mária telefonja csörgött, László kereste aggódva, de megnyugtatta, hogy megérkezett, segítettek neki, s már vacsora is terített Réka lakásán.
Az asztalnál, a tányérok mellé tálalva, Réka megkérdezte: Egy vagy két karajt ennél inkább, anyu? Mária annyira fáradt és éhes volt, hogy akár hármat is evett volna, de inkább csak ennyit mondott: Tedd csak ki mindet, majd meglátjuk!
Végül öt szelet hús került a tányérra ennyi volt a különleges vacsora, amivel a lánya fogadta. Mária azt hitte, anyagi gondok lehetnek, elhatározta, hogy mindenképp segíteni fog. Vacsora közben azonban Réka szinte rögtön megkérdezte, meddig marad az édesanyja. Máriát ez rosszul érintette, és keserűen megjegyezte: Akár holnap is hazamegyek, ha útban vagyok.
Mária egész nap egyedül volt Réka otthonában, estére mindenkinek megvolt a maga dolga: Dani átment a szomszédba, Réka pedig elment barátaival találkozni. Az anyának egész este egyedül kellett otthon ülnie.
A magány lassan nyomasztani kezdte. Hamar ráébredt arra, hogy valójában nincs rá szükség itt. Pakolni kezdett, amikor meghallotta, hogy Dani megkérdezi az anyjától:
Mikor jön a nagybácsi? Hiszen meccsre kellene mennünk.
Ha nagyanyád elutazott felelte Réka.
Az elkeseredett nagymama szó nélkül összepakolt, és elindult haza. Amikor megérkezett, László boldogan fogadta; kiderült, hogy bár a szülők mindent megtettek a családért, a felnőtt gyerekek idővel már nem igényelték a közelséget, és nem értékelték a gondoskodást, amit kaptak.
Tanulság: Néha az ember azt hiszi, mindennél fontosabb a család, ezért idejét, energiáját odaadja, ám eljön az a pillanat, amikor a gyerekek főként az önálló életükre figyelnek. Az életben nem szabad túl sokat várni másoktól, hanem meg kell tanulni a szeretetet elengedni, és önmagunk boldogságát keresni.
