Végre itt a pillanat!

Na végre!

Amikor Ágnes férjhez ment, fogalma sem volt, hogy újdonsült férjének, Gergőnek, milyen káros szokása van. Nem is voltak együtt sokáig, Gergő gyorsan megkérte a kezét, ráadásul kissé ittas állapotban:

“Ágika, menjünk férjhez hozzád!” – mondta, és pálinkás leheletet fújt rá.

“Gergő, te ittál? És ilyen állapotban akarsz elvenni?” – nem igazán haragudott Ágnes, mert nagyon vágytára házasságra, a barátnői már mind férjnél voltak.

“Hát, csak örömömben… Remélem, nem mondasz nemet. Na, mi lesz a válaszod?”

“Jó, elfogadom, de az a feltétel, hogy nem iszol sokat, csak ünnepekkor.”

“Persze, csak ünnepekkor! Ma például ünnep van – megkértelek!”

Fiatal naivitásával Ágnes nem mélyedt bele a dologba, és nem is tudta, hogy Gergő apja egész életét az italnak szentelte. Talán ez is hatott a fiúra, főleg, hogy az apja néha felkínált neki egy “pohár teát”.

Gergő anyja, Tünde, mindig dühös volt, amikor a férje a fiúnak töltött.

“Te magad is issza ezt a mocskot, még a fiadat is rászoktatod…” – de a férje csak nevetett.

“Fogd be a szád, anya, hagyja, hogy Gergő megszokja, hiszen férfi.”

Az esküvő után az ifjú pár Ágnes egy szobás paneljában élt, amit a nagymamájától örökölt. Eleinte minden rendben volt. Gergő dolgozott, néha hazajött egy kis italos szaggal, de mindig volt rá ok.

“Pista állta, megszületett a fia, hogy ne igyunk? Isten is így rendelte” – felelte Ágnes kérdésére. – “Jocó a szülinapját ünnepelte, ez is ok, Bandival deszkát vittünk a nyaralóba, ő is kínált… Mindig fontos ok volt, hogyan mondhattam volna nemet?”

Ágnes megszülte fiát, Petrikét, de Gergő továbbra is ivott. Nem sietett haza, alig közeledett a fiához.

“Miért nem figyelsz a gyerekre, a sajátod!” – sértődött meg Ágnes.

“Te magad mondtad, hogy ne leheljek rá piásan” – válaszolta Gergő.

“Fejezd be az ivást, meddig kell még ezt hallgatnom?” – könyörgött Ágnes.

Nyolc év telt el, és mindezalatt Gergő ivott, már szinte minden nap. Elbocsátották az egyik munkahelyről, majd a másikról is. Tünde, Ágnes anyósa, nagyon elszomorodott. Látta, hogy a menyéke kitűnő ember, tisztelte őt, és Ágnes is ugyanígy viszonyult hozzá.

“Ágnes próbál harcolni Gergő szokásával, de ő nem hagyja abba. Minden évvel csak rosszabb” – panaszkodott nővérenek.

“Ne is mondd, Tündém, szinte sajnálom Ágnest, olyan jó anya és feleség” – bólintott a nővér.

Még két év múlva. Petike harmadikos volt. Ágnes gyakorlatilag egyedül tartotta el a családot, Gergő nem dolgozott, bár az anyósa adott pénzt és vásárolt unokájának. Gergő már egyáltalán nem hasonlított a régi helyes fiúra, leépült. Fél fogai hiányoztak, verekedésekben és bukásokban veszítette őket, a haja is hullott. De a legrosszabb, hogy semmi érzelme nem volt sem a felesége, sem a fia iránt.

“Ágnes, válj el Gergőtől és rúgd ki! Hogy bírod ezt elviselni?” – mondták aÁgnes végül összeházasodott Ádámmal, és míg Petike boldogan játszott az udvaron, Tünde egy meleg mosollyal nézett rájuk, tudva, hogy végre igazán jó kezekben vannak.

Rate article
News 24 Justall
Végre itt a pillanat!