**Naplóbejegyzés**
Ma úgy döntöttem, hogy végre megoldom a magányomat. De nem akartam a szokásos módszerekkel bajlódni, a társkereső appokkal, ahol végtelen üzeneteket kell váltani, vicceket előadni, vagy meghallgatni a nők mindennapi panaszkodását. Elegem volt. Csak egy olyan nőt akartam, aki magától választ, és semmi energia nem kerül bele a dologba.
Megoldható? kérdeztem a szürke füstből összetevődő lényt, amelyet épp most idéztem fel.
Természetesen vállat vont a lény, mintha csak egy rendelést vett volna fel egy étteremben. Ma bármit megtehetsz. Mi mást akarsz még?
Semmi pénzt nem akarok költeni rá hangsúlyoztam. Sem kávézásokra, sem drága ajándékokra. Ne legyenek anyagi elvárásai, mint a legtöbb magyar nőnek, akik csak a telefonokat, gyűrűket és prémeket látják. Tiszta, őszinte szeretet legyen, semmi közös a kapzsisággal.
Rendben bólintott a lény, és papírra vetette a kéréseimet. Bármi más?
Házias legyen folytattam, ujjamat hajtogatva. Főzzön, takarítson, ne várja el, hogy én segítsek, és legfőképpen ne hergeljen felesleges beszélgetésekkel. Mindig kedves legyen, mosolyogjon, amikor rám néz. És semmi gyerek! Az fontos. Mindenki tudja, hogy a nők akarják a gyerekeket, én viszont nem.
Nem túl nagyok az elvárásaid jegyezte meg a füstös lény, kissé gúnyosan. Talán még a kinézetre is kérhetsz valamit. Mert a leírtak alapján találhatsz most is ilyen nőket csak valószínűleg idősebbek és nem túl csinosak. Te viszont egy fiatal egyetemistát szeretnél, ugye?
Igen, pontosan! ugrottam fel izgalmamban, hogy majdnem kihagytam a lényeget. Magas, szép, karcsú, bársonyos bőrű legyen. De egyben kedves és együttérző is. Manapság már csak felületes, önző lányok vannak
Persze, tudom válaszolta a lény, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha gonoszul mosolyogna. Bár hogyan mosolyoghat egy füst? Nem is számított. Hamarosan találkoznom kellett a tökéletes nővel. Vagyis ő találkozott velem, hazavitt, és
Édes reménykedéssel csuktam be a szemem. Aztán hirtelen a hóban találtam magam, egy ismeretlen kukorica közepén. Mellettem egy kolbászhéj és egy halcsont hevert. Rettenetesen fájt az oldalam. Minden óriásinak és idegennek tűnt körülöttem. Csak egy fiatal női nevetés csendült a távolban, mélyen, gyöngéden.
Eszter, nézd, milyen aranyos macska! Szegénykém, biztosan megtámadták a kutyák! Hazaviszem! Gondoskodom róla, megsimogatom, megétetem!
Túl jószívű vagy, Kati! válaszolta egy másik, keményebb hang. Minden állatot hazavinnél. De miért? Mi lesz, ha tavasszal elkezd üvölteni? Vagy ha kiscicákat akar?
Nem fog, elviszem az állatorvoshoz. Gyere ide, kis cicám
Erős női karok emeltek fel és szorítottak magukhoz. Ki akartam üvölteni, de csak egy gyenge nyávogás jött ki a torkomon
