Képzeld el, három évig jártam együtt Dáviddal, amikor végül megkérdezte, hogy össze akarok-e költözni vele. Ez azt jelentette, hogy be kell költöznöm az ő szüleihez. Miután összeházasodtunk, minden kezdett rossz irányba fordulni.
Az anyósa folyton Dávidot hibáztatta az én döntéseim miatt, és emiatt rengeteg konfliktus alakult ki köztünk. Mindegy, hogy dolgoztam-e vagy otthon maradtam, mindig megkérdőjelezte, amit csináltam. Egy vasárnap reggel szerettünk volna együtt tovább aludni, de berontott a szobánkba és leteremtett, hogy miért nem keltünk fel idejében. Dávid próbált minket megvédeni, de anyósa ragaszkodott hozzá, hogy ez az ő háza, és ő mondja meg, mi hogy van.
Ezután Dávid aznap este apartmant kezdett keresni, mert nem bírta tovább. A bérleti díjak nagyon magasak voltak, de nem volt más megoldásunk. Amint elköltöztünk, szinte rögtön minden jobbra fordult.
Később vettünk egy telket is, de nem volt elég pénzünk kútra. Dávid szüleitől kértem segítséget. Az én édesapám sajnos kicsi koromban meghalt, édesanyám egy kis faluban lakik, ahol a két öcsémet nevelte fel.
Elkezdtük felépíteni az új házunkat, és közben találtunk papírokat, amelyekből kiderült, hogy a telek anyósom nevén van. Teljesen ledöbbentem, és elmondtam Dávidnak. Ő nyugodtan magyarázta, hogy ez csak formaság, mert az én anyám fizette ki a pénzt, és később átírják a nevünkre.
Nem igazán hittem neki, ezért megkértem anyósomat, hogy költözzön el a mi házunkból. Egy hónapig külön éltünk, de Dávid megígérte, hogy rendezni fogja a helyzetet, és rá tudott beszélni, hogy adjak még egy esélyt a kapcsolatunknak. Pár hónappal később kiderült, hogy várandós vagyok, ami nagy álmom volt.
Amikor megosztottuk az örömhírt, újra kapcsolatba léptünk a sógorokkal, de semmi sem változott. Folyton hívtak, és invitáltak, hogy menjünk át hozzájuk, láthassák a gyereket pedig kértem, hogy hagyják békén egy kicsit. Anyósom tovább feszítette a húrt, ami apróbb veszekedéseket okozott köztem és Dávid között. Felhoztam neki az el nem intézett ígéreteket és a családja kellemetlen viselkedését.
Aztán jött egy fordulópont. Anyósom megkereste az én anyámat, és elkezdtek beszélni arról, hogy újra ki kéne írni a házat, viszont azt kérte, hogy anyám mondjon le a ház feléről. Amikor visszautasította, anyósom engem kezdett szapulni, hogy nem tudok dolgozni, és semmivel nem járulok hozzá az élethez.
Ekkor rájöttem, hogy soha nem fogunk igazán kijönni egymással, mert náluk mindig a pénz az első minden ahhoz igazodik. Ideje volt lezárni ezt az egészet. Nem kellett, hogy bárki mondja meg, hogyan éljem az életem. Úgy döntöttem, magamért élek, nem a társadalom elvárásaiért.
Őszintén, nem bántam meg ezt a döntésemet. Tudom, hogy el tudom tartani magam és a gyerekemet. Valószínűleg a férjem továbbra is ott marad az anyjával.
Mit gondolsz, jól döntött a nő?
Szerintem az ő lépése teljesen jogos volt így meg tudta őrizni a saját függetlenségét és a lelki nyugalmát ebben a nehéz családi helyzetben. Mindenkinek más az élete, és neki ez volt a helyes döntés magának és a gyermekének.
